Banánköztársaság
Európai Unió, a nagy átverés – A ház alapja: a tető
Az Európai Unió talán az egyetlen olyan formáció, amelyik szinte egészen mostanáig sikeresen hitette el polgáraival, hogy a maga lassú, szürke módján ugyan, de értük van. Az igazi kiábrándulás most kezdődik, az EU-s posztok osztogatásakor.
Alap és felépítmény
„Alapnak nevezzük a társadalom gazdasági rendszerét, a termelési viszonyok összességét; a felépítményhez tartoznak a politikai, jogi, filozófiai stb. nézetek és az ezekhez kapcsolódó szervezetek (pl. a politikai pártok, a kulturális, oktatási intézmények, az államhatalmi és államigazgatási szervek stb.). A felépítményt az alap határozza meg, de az visszahat az alapra. Minden társadalmi-gazdasági alakulatnak megvan a maga sajátos alapja és az annak megfelelő felépítménye. Tehát a társadalmi-gazdasági formák alakulásával mindkettő változik.” Kislexikon
Az EU-ban úgy tűnik semmi nem változik, hiszen az „alap” a felépítmény álcájában terjeszkedik, azaz szó sincs nemzetek, polgárok, közösségek érdekeiért folytatott harcról, ideológiáról, csakis az „alap”, azaz a piac a fontos.
EU-EPP vs(?) Fidesz
A tapasztaltabbak már az EP választások előtt is kétkedve figyelték az EU-t és főleg a Fideszt is magába foglaló Néppárt hirtelen jött keménykedését Orbánékkal szemben. Azért lássuk be, nagyon sokan felültek az ígéretesnek tűnő látszatnak, hogy most aztán megkapja végre a Fidesz a magáét. Holott, hogy csak egy színjátékról szól a történet, azt már akkor tudni lehetett, amikor kizárás helyett csak felfüggesztették azt a pártot az EPP-ben, amelyik minden egyes mozdulatával sérti és megalázza nem egyszerűen pártcsaládját, de a hangzatos európai eszmét is.
Nem vonom kétségbe Manfred Wéber rángatózásának őszinteségét, ám mindenképpen megkérdezném tőle, mire várt ő és pártcsaládja éveken át, miközben Felcsút angyala beléjük törölte disznótrágyától bűzös gumicsizmáját? Természetesen költői volt a kérdés, hiszen mindannyiunknak tudni kell, hogy ameddig Orbán letolja gatyáját, sőt a mienket is a nyugati nagytőkének, addig „szabad a gazda”.
Kár lenne feledni, honnan is indult eredetileg a mára a demokrácia védelmét, mint fügefa levelet szeméremteste elé vonó EU! Bizony, kezdetben ez volt a Szén- és Acélközösség, majd az Európai Közös Piac, és csak utána kapcsolt legmagasabb fokozatba a hazudozás és lépett színre az Európai Unió, amely azt búgta magáról, hogy az emberi és polgári jogok egységes biztosítása az egyik legfontosabb feladata.
Ugyan már!
Az elmúlt két-három évben az urak, ott az EU csúcsain megijedtek, mert benyalták, hogy a Salvini és Orbán félék vehetik át a vezetést, márpedig ezek kiszámíthatatlanok, hiszen nem érdekli őket a gazdaság, mert úgy vélik, bármit irányíthatnak, ahogy anno a nácik is. Így azután a weberek és társaik a kampány legvégén belengettek némi szigort a magyar és a lengyel kormánnyal szemben, de csak annyit, amiből -úgy hiszik- arcvesztés nélkül visszatáncolhatnak, hiszen a túlzott szigorért alfélen billentheti őket az igazi fajsúlyos multik hosszú sora, akiknek kérésére a magyar külügyminiszter szerint kis-hazánkban például még a világ egyik legszégyenletesebb „rabszolgatörvényét” is elfogadta a rabszolgákból álló parlament.
A lakájlét persze meghozta a maga eredményét, hiszen ahogy kiderült, hogy az európai polgárok sokkal komolyabban, felelősségteljesebben gondolkodnak múltról, jelenről és jövőről, mint azt vezetőik feltételezték róluk, (magukból indultak ki esetleg az urak?) már el is kezdődött a hányingert-keltő magyarázkodás az ügyben, hogy azért némi funkció kijár a Fidesznek az unió új vezetésében is.
Tehát, aki elhitte, most majd féken tartják a Fideszt,
az minimum naiv volt, de van erre sok erősebb kifejezés is, amit most nem írnánk le. A magyar kormánypárt heteken belül ott folyatja Brüsszeli mocskos ámokfutását, ahol nem abbahagyta, csak felfüggesztette. Az EU új vezetői pedig megjátsszák, hogy csodálkozó boci szemekkel nézik.
Visszatérve az alap és felépítmény viszonyára: az Európai Unió bármilyenre is sminkeli az arcát, nem más, mint egy nagyra nőtt és hízott kofa, akit csak a piac érdekel, vagyis ebben az esetben igaz lehet az egyébként hülye mondás:
„A ház alapja a tető.”
Szerző
