Azon a napon műtöttek a Péterfyben, amikor a főigazgató „fehérgalléros bűnözőknek nevezte az orvosokat

Tóth László március elején váltotta a Péterfy kórház élén a nyugdíjba vonuló korábbi vezetőt, Sásdi Antalt. Tóth addig a Belügyminisztérium helyettes államtitkára volt, és a beszámolók szerint hamar sikerült magára haragítania az orvosokat, amikor márciusban egy értekezleten úgy fogalmazott, hogy „az orvosok fehérgalléros-bűnözők”. Vasárnap kiderült, hogy beadta a felmondását, megbízatása saját kérésére megszűnt.

A kiskirályságnak vége….

A Népszava most arról ír, hogy szombaton és vasárnap több mint 30 főorvost hallgattak meg az intézményben kialakult és a már a betegellátást veszélyeztető körülményekről. A főorvosi kar már tavasszal elvesztette bizalmát a főorvossal szemben, ezt szavazással is nyilvánvalóvá tették. Hiába jelezték a műtőblokk helyiségeinek hibáit, nem történt semmi, az urológiai és sebészeti műtéteket le kellett állítani. Voltak helyiségek, ahol a klímaberendezés meghibásodása miatt 38 fokban kellett volna operálni.

A helyzet odáig fajult, hogy a Péterfyben a múlt héten csak a szemészeti, a fül-orr-gégészeti műtétekre és a császármetszésekre kerülhetett sor.

Valóban testközelből….

A sors úgy hozta, hogy állandó szerzőnk Kaczvinszky Barbara éppen a cirkusz idején várt operációra a Péterfyben -innen is gyors gyógyulást kívánunk neki!- és szó szerint testközelből írta le benyomásait:

„Június 1-én kitört a botrány a Péterfyben, mert a főigazgató „fehérgalléros bűnözőknek nevezte az orvosokat. Történetesen azon a napon műtöttek, és amíg a műtétre vártam, éreztem a dolgozók feszültségét, és azt is, hogy valami nem stimmel. Mondjuk ki is derült az ápolók közti párbeszédekből.

A műtétem csúszott, és olyan mondatokat is hallottam, hogy a „betegekkel sem lehet ezt csinálni”.

Akaratomon kívül csöppentem a dolgok sűrűjébe,

és miután hetekig voltam már előtte a kórházban ( amit nem tegnap óta ismerek), tudtam hogy valami olyan történik, ami nem csak a betegeket, hanem a gyakran embertelen körülmények között dolgozó orvosokat, ápolókat is érinti.

Pár nappal később az is világos lett számomra, hogy a Péterfyben zajló események más intézmények munkájára is kihatnak, mert pl.kardiológiára Pestről Budára irányítottak, illetve két nappal a műtét után a SOTE Sürgősségi osztályára. Gondolom, nem én voltam az egyetlen.

Nagyon helyes, hogy a Péterfy főigazgatója lemondott

Azok az emberek, akiket bűnözőnek titulált többi között az én gyógyulásomért is küzdöttek. Tették ezt úgy, hogy közben emberi méltóságukban, szakmaiságukban megalázták őket, de nem panaszkodtak. Sőt. Volt olyan főorvosnő, aki például két napon keresztül azért volt ügyeletben, mert nem akarta a betegeit magára hagyni.

Manapság gyakori, hogy minősíthetetlen hangnemmel akarja valaki kompenzálni a hozzá nem értését, a vezetői képességek teljes hiányát, a kontárságát. Az ilyen emberek rombolnak, és többnyire eszük ágában sincs megválni a pozíciójuktól.

Szomorú, hogy a Péterfyben odáig fajult a helyzet, hogy emberi életek kerülhettek veszélybe, műtétek maradtak el, és megfelelő szakmai irányítás helyett gyomrosokat kaptak a kórház dolgozói.

Nagy kérdés, hogy a lemondott főigazgató helyére vajon olyan személy kerül-e, aki mind a kollégái, mind a betegek érdekeit szem előtt tartja.”