Blogbazár
Balázs Péter: Szabad városok fóruma
2019. október 13-án az önkormányzati választások fordulatot hoztak a belpolitikai erőviszonyokban. Egy sor településen – köztük fontos városokban és Budapesten – áttört az egyesült ellenzék és kezébe vette a kormányzás legközelebbi szintjét, az önkormányzatot.
A hatalom egy évtizedes kemény koncentrálása után Magyarországon újjászületett a politikai pluralizmus
Igaz, nem a parlamentben, a törvények, a költségvetés és más országos ügyek eldöntésének helyszínén, hanem területi értelemben. Ám így is összehasonlíthatóvá válik a politikai hatalom gyakorlásának két, élesen eltérő módja: a választókkal nyílt párbeszédet folytató demokratikus kormányzás és annak ellentéte, az illiberális önkényuralom. Maga az „illiberális” kifejezés Orbán Viktor nevével forrt össze, mivel ő hirdeti a leghangosabban, de a szabadalmazásán bizonyosan összekapna hatalmasabb barátaival, akik kevesebbet beszélnek róla, de annál eredményesebben gyakorolják Oroszországban, Kínában, Közép-ázsiai volt szovjet államokban és másutt.
Magyarországon a demokrácia hívei ma az ellenzéki vezetésű önkormányzatokra tekintenek
Abban bíznak, hogy a nemzeti ellenzék új polgármesterei és a megújult önkormányzatok a sikeresen megszerzett politikai többségre támaszkodva emberbarát helyi kormányzást fognak megvalósítani. Felmutatják mindannak az ellentétét, amit a hatalom 2010 óta országos méretekben cselekszik, és amit sok helyi megbízottjuk és képviselőjük buzgón utánoz. Az ellenzéki kézbe vett önkormányzatoktól azt várják az emberek, hogy a döntéseket zárt kupaktanácsok helyett a választókkal folytatott párbeszédben érlelik meg; hogy szűk érdekcsoportoknak kedvező, részrehajló intézkedések helyett a többség javát fogják nézni; hogy a gazdag kevesek további hizlalása helyett a sok szegény javára fordítják a helyi hatalmat.
Ha a politikai pluralizmus területi értelemben meg is valósul,
az országos erőviszonyokat tekintve még mindig az lesz fölül, akié a parlamenti többség és a kormány, aki pozíciókba ültetett pártkatonáin keresztül kezében tartja az államhatalom más letéteményeseit: az ügyészséget, az Alkotmánybíróságot, vagy az Állami Számvevőszéket. Sorsdöntő lehet a média fölötti befolyás is, akár politikai eszközökkel, akár a tulajdonviszonyok alakításával, vagy a jól fizető hirdetések terelésével. Tudjuk jól: Magyarországon sok helyre csak a „közszolgálatinak” csúfolt, pártos állami média jut el. Viszonylag kevesen vannak, akik az interneten maguk választják meg a hírforrásokat és még kevesebben, akik az idegen nyelvű sajtó széles választékához is hozzáférnek és megértik azt.
Az örvendetesen megszaporodott ellenzéki önkormányzatok erős ellenszélben láttak munkához
A lezüllött Fidesz-rendszer érzi a vereséget, de nem adja fel a küzdelmet, sőt igazából most lendül ellentámadásba. Valószínűleg azt gondolják: csatát vesztettek, de a háborút még megnyerhetik. Megsejthették azonban, hogy a határtalan hamisságnak és a gátlás nélküli gazdagodásnak egyszer vége szakadhat. De már nincs hova visszavonulniuk, ezért kemény küzdelemre kell felkészülni. Ám az ellenzék immár sokkal több, mint az Országgyűlésben a partvonalra szorított, szétaprózott pártok kicsiny csapata, akikkel kedvére packázhat a házelnök, és akiket a túlerős kormányoldal bármikor leszavazhat.
Az önkormányzatokban az ellenzék a helyi összefogás erejével stratégiai pozíciókat szerzett,
ahonnan sikeres akciókat indíthat. Vannak forrásai, székházai, szakértőket foglalkoztathat, hozzáfér a helyi médiához. Az eredmény mindenekelőtt azon múlik, hogy a főváros, a tíz megyei jogú város és a nemzeti ellenzék által vezetett összes többi település a választókkal együtt megtalálja-e azokat a legfontosabb és legsürgetőbb témákat, amelyekben intézkedni kell, és amelyek sok ember gondjait orvosolják. Itt kezdődik a jó kormányzás. Csakhogy azután két komoly akadályt kell leküzdeni. Az első a behatárolt anyagi lehetőségek, mert a kormány a források oldaláról kezdte fojtogatni politikai ellenfeleit. A második a közvélemény támogatásának és együttműködésének fenntartása, amiben a média kulcsszerepet játszik. Ebben is hatalmas előnnyel indul a kormányzat.
Kegyetlen játszma kezdődött a korhadó NER-rendszer és a megerősödött nemzeti ellenzék között,
aminek végső tétje a következő, 2022-ben esedékes országgyűlési választás. Az önkormányzati eredmények bíztatóak, de érteni kell az üzenetüket. Úgy tűnik, a helyzet megérett a változásra, a fordulat a levegőben lóg, de az ellenzék pártok szerinti szervezettsége még alkalmatlan, illetve alakulóban van. A baloldal megosztott, a jobboldalon hiányzik a mérsékelt polgári erők gyűjtő pártja, egyedül a Momentum szárnyal fiatalos és európai programjával és merőben új, ígéretes arcokkal. A pártok vezetői szeretik a maguk javára könyvelni a sikereket, de októberben az emberek nem egyik vagy másik pártra szavaztak, hanem a változásra; és nem a pártzászlókban bíztak, hanem abban a jelöltben, aki mögött a változást akaró erők hitelesen és egységesen felsorakoztak.
Az előválasztás jó technikai eszköznek bizonyult a legalkalmasabb közös jelöltek kiválasztására
Ugyanezt a módszert kell majd követni, amikor egy jó év múlva, 2021 közepén megkezdődik a felkészülés a következő nagy csatára. Addig az ellenzéki pártok is változhatnak és változni is fognak. Tőlük azt várják a választók – és várták már 2018-ban is – hogy ne az országos szintű vezetőségek próbáljanak az induló helyeken osztozkodni és bizalmas politikai alkukban párt-, vagy akár személyes érdekeket előre tolni, hanem szálljanak le a valóság talajára és bízzák a döntést a választókra. A 106 körzetben mutassák meg a tettrekészségüket és politikai képességeiket a közös jelöltállításban. Így megnyerhető a választó körzetek többsége. Emellett indulhatnak a pártok külön listákkal, de csak olyan tagolásban, amely valódi esélyt ad az ötszázalékos küszöb átlépésére.
Az odáig vezető út fontos mérföldkövei lesznek az ellenzéki kézben lévő önkormányzatok helyi sikerei
Ahhoz, hogy a nehéz terepen előre jussanak, egymással is szorosan össze kell fogniuk. Ennek bíztató jelei már láthatók: szövetséget kötött a tíz megyei jogú város és formálódik a szélesebb körű együttműködés. Ez egyelőre az önkormányzati szintre vonatkozik, azonban a demokráciához a nyilvánosság előtt működő parlament is hozzá tartozik. Ezért javasolta a V21 Csoport a szabad városok és települések fórumának megalakítását. Ez lehetne a nemzeti ellenzék önkormányzatainak közös parlamentje, vitafóruma, a tapasztalatok kicserélésének tere, a nyilvánosság közvetlen tájékoztatásának eszköze. A rendszeresen ülésező fórumon a küldöttek nem pártok, hanem települések névtáblái mögött foglalnának helyet, a pártközi együttműködést meghagynák helyi szinten. A fórum legitimitása eleve adott, hiszen minden önkormányzati képviselő választás útján nyert mandátumot, így csak rajtuk múlik, hogy közös erővel országos szinten is létrehozzák a választók akaratát érvényesítő és érdekeit szolgáló demokratikus tanácskozási fórumukat, a szabad városok parlamentjét.
(A szerző egyetemi tanár egykori EU biztos, külügyminiszter a V21 csoport társelnöke)
A felhívás teljes szövege itt olvasható.
Forrás: Kerekasztal blog
