Blogbazár
Bauer Tamás: Magyarellenes politika
Van két figura, akit arra alkalmaz a Fidesz, hogy államtitkárként visszaüssön az ellenzékre az Országgyűlésben, leginkább napirend előtt. Az egyikük Rétvári Bence, akinek társadalompolitikai kérdésekben kell visszaütnie, a másik Dömötör Csaba, akire a szűkebben vett politikai illetve pártügyeket osztják.
Rá hárult a feladat, hogy bevigye az Országgyűlésbe a Momentum csepülését,
ami egyebek mellett azért is illetlenség, mert a Momentum még csak válaszolni sem tud. (Miként én sem, akinek írásait időnként meghamisítva idézi, de kibírom a megtiszteltetést. Gondolom, a Momentum sem bánja a hírverést.) Két menetben foglalkozott az államtitkár napirend előtt a Momentum határon túli kampányfellépéseivel, előbb november 11-én, majd 18-án. Idézem a 11-i szöveget, érdemes elmélyülni benne:
„Az elmúlt napokban példátlan, nehezen emészthető jelenséget tapasztaltunk
Az egyik ellenzéki párt nyíltan kampányolt a külhoni magyar pártokkal szemben. A Momentum Erdélyben egy román államfőjelöltnek kampányolt úgy, hogy volt magyar jelölt is, Szlovákiában pedig egy szlovák pártnak kampányoltak, miközben ott is van magyar párt. Ilyen mélyre még senki sem merészkedett a magyar politikában, pedig azért volt már pár próbálkozás. Az a helyzet, hogy kikeltek az SZDSZ-fiókák, és érzéketlenebbek a nemzeti ügyek iránt, mint az elődjeik valaha. Azért hozom ezt ide, azért hozom ezt ide, mert azt szeretnénk javasolni minden ellenzéki pártnak, hogy a következő tárgyalásaik során tolmácsolják a Momentumnak, hogy ez nincsen rendben, átléptek egy vörös vonalat. Mondják el nekik, hogy aki a magyarok ellen kampányol, aki a magyar egységet torpedózza, sohasem lesz többségi támogatottsága ebben az országban.”
Az államtitkár úr pontatlanul tárgyalja a problémát
Nem tudja, hogy a Momentum eddigi megnyilatkozásaiban nem kifogásolta s kettős állampolgárságot, sőt, ha jól értem, helyénvalónak tartja azt. Mi több, a Momentum volt tudtommal az első magyar politikai párt, amely saját szervezetet alakított Kolozsváron ottani magyarokból (szerintem egyébként helytelenül). Szemben ezzel, az SZDSZ már a státustörvényt is elutasította, s ha ott ült volna a még ugyanaz az SZDSZ 2010 nyarán az országgyűlésben, bizonyára nemmel szavazott volna Gyurcsány Ferenccel és két MSZP-s társával együtt.
Ugyanakkor arról szó sincs,
hogy akár a Momentum, akár az SZDSZ érzéketlen lenne a nemzeti ügyek iránt, csak másképpen látja, hogy mi használ a szomszéd országokban élő magyaroknak, mint az Orbán-rezsim. Ha jól értem a Momentumot, ők úgy látják, hogy célszerű politikai együttműködésre lépni a szomszéd országok szabadságpárti, korrupcióellenes, nyugatos politikai erőivel, mint amilyen Romániában a PSR-Plus, Szlovákiában a Progresívne Slovensko, amelynek Zuzana Čaputová köztársasági elnök volt az egyik alapítója, s amelynek honlapján át lehet váltani nemcsak angolra, de magyarra is. Ha jól értem, ők azt tartják fontosnak, hogy ezekben a pártokban erősítsék a kisebbségi jogok elfogadását. Ez végül is ugyanaz a politika, amit a Markó Béla vezette RMDSZ illetve a még Bugár Béla vezette Magyar Koalíció Pártja képviselt egykor, román illetve szlovák pártokkal alkotva kormánykoalíciót.
Nem mindegy,
hogy a román illetve a szlovák pártok közül ezeknek a pártoknak lesz nagyobb befolyása a jövendő kormányok politikájára, vagy a nacionalistáknak. Ezért fogadta el a Momentum a PSR-Plus elnökjelöltjének meghívását a román elnökválasztás első fordulójának kampányában (akiről akkor még úgy tűnt, hogy versenyben van a volt szociáldemokrata miniszterelnökkel a második fordulóba jutásért, ami azután nem igazolódott).
Nem Kelemen Hunorral szemben támogatta
tehát (akinek elindulása az elnökválasztási kampányban csak szimbolikus), hanem a baloldali jelölttel szemben. A Progresívne Slovensko meghívásának is azért tett eleget a Momentum, hogy a többi szlovák párttal szemben erősítse a vele rokon felfogású szlovák pártot.
Egyetértek a Momentum eljárásával
A magyar nemzeti kisebbség jogainak kérdése fontos, de nem kizárólagos eleme a román illetve szlovák politikának. Nem kevésbé fontos a szabadságjogok, az gazdaságpolitika protekcionista vagy piacbarát felfogása, az Európai Unióhoz, a nemzetközi integrációhoz, a globalizációhoz való viszony, a lelkiismereti és vallásszabadságnak, állam és egyház elválasztásának megítélése, az oktatáspolitika, hogy csak néhányat említsek.
Ezekben a kérdésekben sok magyarral nem értek egyet,
viszont sok románnak, szlovákkal, csehvel, lengyellel vagy szerbbel egyetértek. Kit támogassak egy választási kampányban? Kire szavaznék a választáson, ha ott élnék, és ott szavaznék? Vajon a nemzeti szempont mindenek fölött áll, vagy mondjuk Szlovákiában szívesebben szavaznék Zuzana Čaputová elvbarátaira, mint Duray Miklós párttársaira? (Tudom, Szlovákiában a Híd és az MKP közös indulása bonyolítja a dolgot, de ezt most félreteszem.)
Dömötör államtitkár november 18-án már történelmi távlatba helyezte a Momentum szomszédolását:
„Én helyénvalónak tartom, hogy itt az Országgyűlésben időről-időre megbeszéljük, hogy mi is a nemzeti érdek, és melyek azok a gyakorlatok, amelyek szembemennek ezzel a nemzeti érdekkel. Egy dolgot biztosan kijelenthetünk, hogy amit most a Momentum művelt, annak rengeteg előzménye van a baloldalon. Rengetegszer bizonyították, hogy sokszor teljesen érzéketlenek a magyar ügyek iránt. Nézzünk egy kis történeti áttekintést. A kommunizmus évtizedeit most nem részletezem, mert az külön vitanapot érdemelne, és ott vannak a történelemkönyvek, de azt már igen, hogy Medgyessy Péter 2002. december 1-én, Erdély elcsatolásának évfordulóján koccintott a román miniszterelnökkel. Micsoda érzéketlenség. Ezek után nem is olyan meglepő, hogy a külhoni magyarság ellen kampányoltak a 2004-es népszavazás előtt, és az egyik legmélyebb húzásuk az volt, hogy 23 millió románnak riogatták az anyaországi embereket. Azóta már van kettős állampolgárság, de például Gyurcsány Ferenc pártja nem szavazta meg, és azóta is rendszeresen támadják a külhoni magyarságot. (…)
És itt érkezünk el a közelmúltig, a Momentum-jelenséghez
Ennek a semmiből keletkezett mozgalomnak az volt az első dolga, hogy szétverjék a magyar olimpiai pályázatot. Végül Párizs nyert. Azt tudjuk, hogy a momentumosok gyakran megfordulnak Párizsban. A kettő közötti rejtélyes összefüggés megfejtését az olvasókra és a nézőkre bízzuk. A folytatás sem volt enyhébb. Amióta a Momentumnak vannak EP-képviselői, gyakorlatilag egy dolgot csinálnak: folyamatosan torpedózzák a magyar jelölteket Brüsszelben, és két ilyen akció között Washingtonba írogatnak, és NATO-beavatkozásról álmodnak. Te jó ég!
És mindennek tetejébe kampánykörútra indulnak külhoni magyar pártok rovására
Az RMDSZ riválisának kampányoltak, majd volt az a vastag bőr, hogy ezek után Kelemen Hunornak az eredményhez. Azután Szlovákiában fordultak meg, ott egy szlovák pártnak kampányoltak, miközben van magyar párt is. És amikor kérdőre vonják őket, a XXI. századra hivatkoznak. Tisztelt Ház! Ez nem XXI. századi politika, hanem magyarellenes politika. Pont olyan, amit a baloldal a rendszerváltás előtt és után produkált. Nem tudjuk, hogy ez kinek az érdeke, de Magyarországé biztosan nem.”
A múltról most csak annyit: Medgyessy Péternek igaza volt,
amikor új miniszterelnökként elment a román nemzeti ünnepen adott fogadáson – ez a normális két olyan ország viszonyában, amelyek nem ellenségként tekintenek egymásra. A 2004-es népszavazás kampányában én Gyurcsánnyal és másokkal együtt nem a „külhoni magyarok”, hanem a kettős állampolgárság, a szomszéd országokban élő magyar magánszemélyek és a magyar állam közötti közjogi kötelék ellen kampányoltam, és ezt ma is határozottan vállalom. Markó Bélával együtt azt gondolom, hogy a kisebbség autonómiája nem fér össze a kettős állampolgársággal, hiszen az autonómia elnyeréséhez bizalmat kell építeni a többséggel, és ezt az Orbán-rezsim politikája lehetetlenné teszi.
Az Orbán-kormány önkényuralmi rendszerhez méltó módon
azonosítja a nemzeti érdeket azzal, amit ő gondol annak, de miért várja el, hogy mi is azt tekintsük nemzeti érdeknek? Az már kifejezetten nevetséges, ahogy a Nolimpia-kampányt Párizs megbízására vezeti vissza – vajon Párizs érdekét követte a 266 151 aláíró?
Bizonyára megtévesztették őket az álnok momentumosok
Nem a magyar jelölteket támadják az Európai Parlamentben a Momentumosok, meg a DK-sok és az MSZP-s képviselő, hanem Orbán jelöltjeit, azokat, akik részesei Orbán politikájának, és vállalják annak nemzetközi képviseletét. Jól teszik. Mindez – akárcsak a romániai és szlovákiai testvérpárt kampányában való részvétel – ugyanúgy tekinthető „magyarellenes politikának”, ahogy a politikai ellenfél létezését és tevékenységét „magyarellenes”, „csehszlovákellenes”, „szovjetellenes” stb. tevékenységnek tekintették a kommunista rendszerek. Nincs kétségem, hogy ha az államtitkár úr harminc–negyven évvel előbb születik, az állampártnak is jó propagandistája lett volna.
Szerző
