Blogbazár
Bruck András: A félelem megeszi a lelket
Az a jelenet, ahogy a hatalom második embere ott áll Bécs egyik utcájában, és botcsinálta riporterként migránsozik meg a jól irányított, gazdag osztrák főváros hanyatlásáról értekezik, az elmúlt nyolc év legárulkodóbb pillanata. Ez a videó lézerfényként világított bele a hazai politika általános, és speciálisan a Fidesz vezetőinek mentális állapotába.
Nincs más szó rá, mindkettő rémületes.
A kancelláriaminiszter utcai produkciója visszavonhatatlanul feltárta, hogy Magyarországon a politika egyszerűen szétrohadt, kiszabadult minden fegyelmező gátlás alól. Az egyetlen kérdés, hogy mi vette őt rá erre a számunkra oly fontos országgal szembeni kirívóan ellenséges akcióra. Mi vitte oda arra a végzetes utcasarokra? Meggyőződésem, hogy a rettegés.
Ezzel a bécsi úttal Lázár elárulta, hogy sokkal jobban fél Hódmezővásárhely üzenetétől, mint amennyire az felvillanyozta az ellenzéket. És talán nem is ok nélkül fél.
Életszínvonal helyett ismét Erzsébet-utalvány,
előrejutás helyett lecsúszás mindenben, a jogok és szolgáltatások bővítése helyett mindkettő súlyos korlátozása – ez a Fidesz nyolc éve. Egyedül abban bízhatnak, hogy tovább mélyítik az általuk keltett szorongást, és ehhez most Lázár Bécset találta a legmegfelelőbb helynek.
Mert Vásárhely óta ő is fél, és Fassbinder filmjének címét kölcsön véve, „a félelem megeszi a lelket”. Ennek már voltak jelei az Elios-üggyel kapcsolatos bizarr vizelési történetekor is, most meg már hajlandó volt Magyarország presztízsének a maradékát is odadobni. Tucatnyi országra emlékszem, amelyeket a kormány korábban már gőgösen-ostobán megtámadott, egy hete az ENSZ-t is, most pedig irigységünk örökös tárgyát: Ausztriát.
Ez már az elhatalmasodó őrület,
így most egész Ausztria ízelítőt kaphatott a magyar kormány elme- vagy még inkább idegállapotáról. Talán bérlakásokat kellett volna építeni stadionok helyett.
Lázár ott az utcasarkon természetesen nem Magyarországot féltette a bevándorlóktól – talán eredetileg épp az ő fejéből pattant ki ez a hazugság –, hanem saját magát attól, hogy április 8-a után esetleg el kelljen számolnia kis kastélya építési költségeivel. Mert azzal biztosan nem tudna, ahogy még sok mindennel nem.
Így most fél, és képtelen másra gondolni, mint hogy mi lesz vele, ha az elképzelhetetlen április 8-án másodszor is bekövetkezik.
A Fidesz vezetői számára a választás már-már élet és halál kérdése:
nekik kiesni a hatalomból sokkal veszélyesebb lenne, mint az ellenzéknek tovább ülni a semmiben. És ezt Lázár is tudja, aki ugyan már hat éve nem polgármester, de továbbra is ő annak a városnak az ura, ahol egy EU-tagállamban elképzelhetetlen félelemben és kontroll alatt élnek az emberek: figyelik, ki milyen újságot olvas, ki milyen tévécsatornát néz, ki hova járatja a gyerekét. Nem volt könnyű ott nem Fidesz-hívőnek lenni – és most Lázárnak lenni sem lehet könnyű.
Én se lennék most szívesen a helyében, talán még a kastély kandallójában lobogó tűz mellett is vacognék.
Nagy Bandó András: Szolnokolt a négyek bandája, Lázár Jánost hamis burnuszra költött Bécsben
Gábor György: Lázár hírszerzésért felelős miniszter performansza
Szerző
