A Budapest Pride elé: „Csinálják a négy fal között”? Elég ebből a marhaságból!

Budapest Pride az igazi ünnep, még akkor is ha magukat szellemesnek képzelő homofóbok  mostanában azt az ócska szöveget hajtogatják, hogy ők rendkívül elfogadók, „semmi bajuk a melegekkel” — amíg azok „a négy fal között csinálják.” 

Lehetsz fideszes vagy még rosszabb, de csináld a négy fal között

A fent idézett „szellemesség” olyankor jön elő, amikor a magyar melegek jogvédő szervezetei és támogatóik a hagyományos Budapest Pride felvonulásra készülnek. Egy politikai-társadalmi-közösségi célokat kitűző nyilvános megmozdulásra reagálnak úgy, hogy azt „a négy fal között kell csinálni”? Érdekes módon, az előbújó melegek bármit merészelnek a nyilvánosság előtt csinálni —  például jogegyenlőséget követelni, közösségük erejét megmutatni, szóval csupa olyasmit, ami szabad, demokratikus politikai környezetben teljesen természetes lenne —, a dühödt többség azonnal az alsóneműjükben kezd turkálni, és arra célozgatnak, amit a melegek (ahogy ők maguk is) többnyire valóban a négy fal között csinálnak…  Önmagukat leplezik le, akik ezen a színvonalon viszonyulnak egy kisebbség szabadságjogaihoz.

Akkor tűrnék el a melegeket —  állítólag —, ha azok ismét bujkálnának, a többségi terrortól rettegve hazudnának, legszívesebben önmaguknak is, és így egész életükre sérült,  elfojtásoktól torzult nyomorultakként bujkálnának embertársaik között.
Rossz hírem van a sötétség hazai őrzőinek: az általuk remélt állapotnak örökre vége.

Mire büszkék a melegek? Ez a bátrak 1969-es lázadásának ünnepe

Július 6-án, szombaton, a Stonewall-lázadás ötvenedik évfordulója alkalmából ismét nagy felvonulással tetőzik a Budapest Pride fesztivál: a helyszínen a fővárosiak, a sajtó segítségével pedig az egész világ értesülhet a Meleg Büszkeség Napját ünneplő magyar demonstrációról.

Gyakran tapasztalhatunk értetlenkedést a „büszkeség” kifejezés miatt: „mire olyan büszkék”? – kérdezgetik. Tájékozatlanságból és félreértésből indult ki az az „ellenmozgalom” is, amely „Hetero Büszkeséget” hirdetett, mondván, „ha ők büszkék a nemi orientációjukra, mi is lehetünk ám büszkék arra, hogy heterónak születtünk”.

Csakhogy a melegek ezen a felvonuláson nem arra büszkék, hogy ők nem heterók. A valóságos magyarázat egyszerű, de nem közismert.

Az alábbi rövid emlékeztetőt azoknak küldöm, akik, ha új információk más megvilágításba helyezik a dolgokat, képesek átgondolni és felülvizsgálni álláspontjukat.

A Stonewall lázadás története

A hatvanas évekig az azonos neműek iránti szexuális vonzalmat titkolni kellett, a törvények és a hatóságok üldözték azokat, akik nem voltak hajlandók rettegni és bujkálni. Így volt ez az amerikai kontinens és Nyugat-Európa demokráciáiban is. A tiltás és üldözés, ahogy az lenni szokott, az Egyesült Államokban is a korrupció és a bűnözés terepévé tette a melegek szórakozóhelyeinek féllegális szektorát. A melegek találkozóhelyei nem kapták meg a megfelelő engedélyeket, viszont folyamatos hatósági zaklatásoknak kitéve működtek ideig-óráig. A rendőrök szemérmetlenül fosztogatták a meleg szórakozóhelyek tulajdonosait, „védelmi pénzt” szedtek, bár védelemről nem igazán lehetett szó.

A melegek ismerték, „megszokták” ezt a rendszert, és megpróbáltak valahogy együttélni vele, úgy, hogy közben azért a meleg közösség is működhessen valahogy.