Kerítésen innen
Csepeli György: Ezek már nem fiatal demokraták, hanem zsémbes, macsó öregurak károgó sereglete
Csepeli György Erdei Ferenc-díjas magyar szociálpszichológus, szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar professor emeritusa, a Szociológia Doktori Iskola, Interdiszciplináris Társadalmi Kutatások Doktori Programjának alapítója, programvezetője. A tudós nemrég a 168 órának adott interjút, ezt szemlézzük a Kurír olvasóinak.
NER-lejtő
A szociológus az önkormányzati választások eredményének ismeretében úgy látja, egyre valószínűbb, hogy a NER elindult a lejtőn, persze ilyesmit máskor is látni véltünk. De a mostani kampányban valóban érezhető volt, hogy a rendszer intellektuális tartalékai kimerültek. Bizonyos értelemben a miniszterelnök is jelezte: fel kell tölteni az akkumulátorokat:
„Teljesen leépültek, és a politikában ez látszik. A jóllakottság, az önismétlés bénít, a rendszert önnön torzképévé teszi. Hiányzott belőlük a ragadozóösztön, ezt a Borkai-botrány bizonyította. Egyértelmű lett volna, hogy lépni kell, de lebénultak. Az első számú vezető nem szólalt meg, amitől a botrány hullámai átcsaptak magán a rendszeren. Hogy a balhé ilyen kiadós lett, abba belejátszik a Borkai-ügy, máshol a helyi események. Hódmezővásárhelynek nyilván elege lett abból, hogy a külvilág a várost Lázár János belbirtokának tartja. A budai zöld sziget megdönthetetlennek látszott, most váratlanul kiderült, simán le lehet verni őket. Az innováció hiánya az 1985 utáni szocializmusra emlékeztet, amikor mindennap kijelentették: az irány jó, legfeljebb korrigálni kell. De a kopás, az anyagfáradás nem csak a politikára, a káderekre is kihat.”
A választás szimbolikus üzenet volt
Az emberek ki vannak éhezve új arcokra, működőképes alternatívákra. Az eredmény az országgyűlési választások próbája. Az önkormányzatok lényegi változásokat nem fognak végrehajtani. Mozgásterük kicsi, és ahogy haladunk az időben, az is szűkülni fog:
„Ideológiák itt már nincsenek, sem a jobb-, sem a baloldalon. Az a Fidesz a kereszténydemokrata, ahol Borkai Zsolt a családiasság bajnoka? Akár fogja a kezét a győri püspök, akár nem, ott nincs mit mondani. De ezt jól tudják ők is. A lélektan abban az értelemben fontos, mint Karácsony vagy Pikó esetében, ahol az emberi minőséget kell megjeleníteni. Ahol a hatalom nem a távolságot szuggerálja, hanem a hasonlóságot. A Fidesz ezt a képességét elvesztette.”
„…rongyrázó balkáni pasák attitűdje…
Orbánék minden megnyilvánulásából gőg, távolságtartás süt a rongyrázó balkáni pasák attitűdjével megfejelve. Erdoğan budapesti konvoja magáért beszélt. Ez sok embert irritál. Ehhez az ideológia nem tud mit hozzátenni:
„Amikor nem ők voltak hatalmon, akkor is voltak jachtok és kurvák. Akkor is privát kézre került a közvagyon egy része. A különbség a mértékben, a lendületben és a szervezettségben van. A hatást most is a lélektan oldaláról hangsúlyoznám. Olyan ez, mint a versailles-i ékszerbotrány a francia forradalomban. Ott sem Marie-Antoinette ékszere volt tétel, hanem a látszat, amely a Bourbonok züllöttségének képét megalapozta, jóllehet maga XVI. Lajos szerény, gyámoltalan fickó volt. Ám ha kialakul egy ilyen reprezentáció, nehéz a dolgot átállítani.”
„…a magyar politikának van egy Achilles-sarka…”
Csepeli hangsúlyozta, a magyar politikának van egy Achilles-sarka. Magyarországon a migrációellenességet gyógyíthatatlan sebnek látja:
„Orbán ragyogó érzékkel érzett rá erre, túlhajtotta, de a fontosságát felismerte. Az önkormányzati választások idején a kórus csitult valamit, most nyilván új erőre kap. Tudomásul kell venni, ha jobboldali, ha baloldali vagy, legyél DK-s, momentumos vagy jobbikos, ebben igazi, „nemzeti” konszenzus van. Ez 2015 (és a Fidesz-kormány) nem gyógyítható öröksége.”
A professzor kiemelte, persze hogy hátrányban van mindenki, aki a kormány ellen ügyködik. De mivel a lélektani tényezők most nem a kormány oldalán vannak, az nyer, aki ezt megérzi, jól használja a közösségi médiát és megtalálja a fontos szavakat:
„Ez most már nem „Fidesz”, nem „Fiatal”, ahogy nevük mondta, hanem zsémbes, macsó öregurak károgó sereglete. A friss szellemű, mobil rétegek az országból kimentek. De ez választásszociológiailag mégsem végzetes. Az emigráns kötődik a hazához. Romániában a győztes akkor győzhet, ha támogatják a külföldre szakadtak is. Az az attitűd, ami az emigránsban kifejlődik, hatását idehaza is érezteti.” /…… / ” Az akkor működik, amikor érzed, hogy javul az életszínvonalad. Abban a pillanatban, amikor stagnálni kezd, a varázs eltűnik. Az anyagi gyarapodás kábítószer. Akkor hat, amikor beadod. Másnap reggelre elfelejtik.”
/ A teljes interjú a 168 óra online oldalán olvasható el./
Szerző
