Csiszár Jenő nagykövet lett – ez egy ilyen ország

A nemrégen még a középfokú nyelvvizsga megszerzésén fáradozó, és azt több sikertelen kísérlet után végre megszerző egykori DJ, Csiszár Jenő nagykövet lett, hogy hol, az még titok, de a lényeg: a titulus és a hozzátartozó lé is megvan, gondolom. 

Madarat tolláról, minisztert kinevezettjéről

Higgyék el, nem az a lényeges, hogy hol, a világ mely szerencsétlen országában tölti majd az idejét ez a jóember, a baj és erre az országra jellemző rendszerhiba maga a tény, hogy ilyen pozíciót kapott, hangsúly az ilyen-en. Az ugyanis, hogy kinek mi a politikai meggyőződése, és azt milyen pozícióval igyekszik a kiválasztott erő, ha hatalomra kerül megjutalmazni, a politika lényege mióta csak feltalálták az állam nevű valamit. Ne feledjük, volt már Magyarországon is olyan amerikai nagykövet, aki a filmiparból érkezett és elég rendesen ügyködött, bár egykori énjét ő sem tudta igazán levetkőzni. Az USA-ban és több más országban is követik azt az elvet, hogy kétféle nagykövet van: a politikai kinevezett, és a karrierdiplomata. Ők ketten viszont együtt járnak, hiszen ahol politikai kinevezett a nagykövet, ott általában a követség első ügyvivője nagyon jól minősített, szakmailag kiváló karrierdiplomata.

Szijjártó Péter azonban regnálása alatt kiirtott minden szakértőt a külügyből és a diplomáciai testületekből, volt, akit kirúgott és volt, aki nem tudta tovább összeegyeztetni a szakmai becsületével ennek rezsimnek a kiszolgálását. Tény ami tény, elhullott szinte mindenki, akit oda lehetne állítani a Csiszár-félék mellé.

Az ego-gombóc

Mindezek fényében „direkt szerencse” – legalábbis neki- hogy az „Apukám világa”, a „Heti Hetes” ahonnan tévedések elkerülése végett nem elvi okokból távozott, hanem mert túlértékelve magát olyan összeget kért a második évadért, amit az akkori producer, Árpa Attila többfordulós tárgyalássorozat után sem volt hajlandó megadni, műsorvezetője, Csiszár távozott az RTL-től. Ezután következett néhány szórakoztatónak szánt műsor-kínlódás a királyi televízióban, amik közben kiderült, egyáltalán nem szenved önbizalom hiányban.

Igen, Ő, sajnos, bárhová kerül is, hatalmas hévvel fogja belevetni magát a munkába, na ettől mentsen meg az úristen úgy minket, mint a gyanútlan fogadó országot. Csiszárt szerencsére a sikertelenség sem töri le. E sorok írója tanúja volt annak, hogy a 80-as évek közepe táján a már akkor is jó hírű, középszerű DJ hóvirág-termesztésbe fogott, mert jó pénznek tűnt. Egy idő után azonban nem foglalkozott  az ültetvényével, ami ettől teljesen elszáradt, elfagyott. Csiszár megvonta a vállát, hiszen a befektetett pénzt nem ő adta.

Szóval csak nyugi, nem lesz a mi Jenőnk depressziós, ha véletlenül (?) valami nem jön majd be.

Konok Péter így ír a Csiszár-szindrómáról:

„Csiszár Jenő rendkívül meghatalmozott nagykövet lett valahol Tökmindegyben, és mindenki ezen röhög vagy szörnyülködik, némi joggal, persze. De én azért úgy vagyok vele, mint a régi viccben (viccben?) a zsidókkal meg a biciklistákkal. Végignézem, hogy miféle alakok vannak-voltak itt a legkülönbözőbb kiemelt, zsíros, elvileg szakértelmet igénylő pozíciókban, mintha kint lenne egy tábla az országon, hogy „Privát Eldorádó és védett homokozó tolvaj gazembereknek, szociopatáknak, elmeroggyantaknak, szentfazekaknak, fűzfapoétáknak, lesipuskásoknak, leselejtezett focistáknak, simliseknek és Csiszár Jenőnek”, és nemigen tudok már elámulni rajta, hogy „na, de miért pont a Csiszár Jenő?”