Csokitojásra várva

Időben megvettük a csokitojásokat a gyerekeknek, unokáknak. Vettünk a nagyobb tojásokból, tudod, amiket Mikuláskor nem tudtak eladni, meg az apróból is jó sokat, a zacskósból. Az a legfinomabb.

Töltött.

Mert a tojással töltött nyuszitojás a legfinomabb húsvéti csokitojás!

Van tyúktojásos, csirketojásos, nyúltojásos és van az sárgászöldes, persze, az a nagy kacsatojásos krémtojás. A vödrösből – tudod, amiből középen a nyúl kikandikál! -, most nem vettünk, pedig azt tavaly gyomorrontás és hányás nélkül megúsztuk.

A laposdobozos nyuszitojásos a legeslegjobb. Abból bespájzoltunk. Az olyan mint a tenger kincsei, baromfiudvar remekei. Fehér csoki, töltött csoki, tarka csoki.

– Egyik sárga, a másik barna, a harmadik fekete … Megállj te csodaszép, majd az eszedbe jutok még!

De mi a színre nem figyelünk, pálesszel fogyasztjuk estelente. Sötétben fekve. Dobozban kotorászva.

Csokitojásra várva.

Egy harapás nyuszitojás, két korty házifőzésű gyümölcslepárlás. Nyuszi, hopp! Téged talán elkapott?

Nem várunk Húsvétig. Csokizunk az ágyban.

Jön a nyuszi. Várunk rá.

SP