De mi is az a származási hely?

A címben feltett jogos kérdésnél már csak az életszerűbb kérdés: hogy mi szükség van ennek a meghatározására?

Március 3-án három fideszes országgyűlési képviselő törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek arról, hogy

„a magyar állampolgár részére kiállított állandó személyazonosító igazolvány – a polgár kérelmére – vizuálisan észlelhető módon tartalmazza a polgár származási helyét.”

Ehhez

„Az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvényt”

kívánják módosítani

„származási hely utólagos bejegyzése”

paragrafussal. A rendelkezés 2021. augusztus 2-án lépne hatályba.

Gyopáros Alpár (Fidesz) az általa, valamint Kocsis Máté (Fidesz) és Tasó László (Fidesz) által benyújtott törvényjavaslatról azt mondta, a Magyar Falu Program keretében tartott társadalmi egyeztetéseken jogos igényként merült fel, hogy az első otthon, azaz a mélyebb értelemben vett szülőföld mint az identitásfejlődés elengedhetetlen része, megjelenjen igazoló okiratainkon is. Ezért javasolják, hogy a származási hely, amennyiben nem azonos a születési hellyel a személyi igazolványokra is rákerülhessen – közölte, megjegyezve: az állampolgár kérelmére jegyzik be irataiba származási helyét.

Elég érthetetlen a dolog,

lévén, hogy mindenki valahol megszületett – ezt tartalmazza az anyakönyvi kivonat -, ám valóban a születési hely nem feltétlenül azonos a szülőfalu- és/vagy város fogalmával. Egyszerű esetben valaki vidéken az elmúlt 40-50 évben jellemzően a járási kisváros kórházában látta meg a napvilágot, ez szerepelt az okmányaiban és a környék valamelyik falujában élt 20-30 évig.

Persze előfordul, hogy valaki a „szülőföldjétől” több száz kilométerre született, egy szabolcsi édesanya esetleg éppen Siófokon vagy Zalaegerszegen adott életet gyermekének, etc. A dolog a lakcímkártya bevezetése óta bonyolódott azzal, hogy a mindenkori címünk és az anyakönyvezett születési helyünk elvált egymástól. Ami – lásd fent – amúgy sem hordozott különösebb plusz információt.

Na, szóval mondjuk nekem Makó a születési helyem,

ahová tartozom, bár egyetlen napot se éltem a városban. Ellenben Magyarcsanádon laktam 23 évig, Makóra jártam középiskolába, moziba, könyvtárba. Az ember ezt gyakran emlegeti úgy, hogy „szűkebb pátriája”.

De térjünk vissza a törvényjavaslathoz

Az előterjesztő szerint szülőhely nem azért fontos, mert szükségünk van egy ilyen személyazonosító adatra, hanem azért, mert van egy hely, ahol megtanultunk járni, beszélni, tapasztalatokat gyűjtöttünk. Ott vannak a gyökereink, onnan kaptuk személyiségünk alapjait.

Ördöge van az előterjesztőnek, valóban így van

Orbán Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára azt hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat szorosan kapcsolódik a Magyar Falu Program célkitűzéseihez. Felidézte, hogy tavaly 150 milliárd forintot biztosítottak a programra, amely a legkisebb településeken élők életminőségét, a települések népességmegtartó erejét javítja. Kitért arra is, hogy már 1991 óta van arra lehetőség, hogy az anyakönyvben szerepeljen a származási hely, de a személyi igazolványon történő feltüntetésre eddig nem volt jogszabályi lehetőség. Szerinte több millió ember van az országban, akinek valós problémát jelent, hogy származási helye nem, csak születési helye szerepel iratain.

Gyorsan kiderül, hogy valami nem tiszta az ügyben.

Először a Magyar Falu Programra hivatkozik az államtitkár, ám azt nem magyarázza meg, hogy a „származási hely” feltüntetése miben segítené a programot. Majd Orbán Balázs szerint több millió ember van az országban, akinek problémát jelent, hogy származási helye nem szerepel az iratain.

Nem tudom, ezt ki és hogyan mérte fel, de nem túl életszerű a dolog

Ha Makón születtem, jelenlegi lakcímem a Tömő utca, akkor miért akarnám, hogy a lakcímkártyámon ez szerepeljen; Származási helye: Magyarcsanád. Mit kezdenék vele? Hol és mit igazolhatnék vagy milyen előnyhöz juthatnék? Ha igazoltat a rendőr így jobban tudja ki fia, borjával van dolga?

Tasó László (Fidesz) véleménye szerint a törvényjavaslat segítséget nyújt ahhoz, hogy a helyi identitás erősödjön. Méltatta a Magyar Falu Programot, amely szerinte olyan lehetőség, amely a korábbiakhoz képest nagyobb lehetőséget biztosít a kistelepülések felzárkózásához.

De drága képviselő úr, talán színt kellene vallani, hogy ezt mit jelent,

pontosabban, hogy mivel segíti a falvakat, ha a már elköltözöttek feltüntetik a származási helyüket? Valahol itt van az eb elhantolva, ám látható, hogy a kormány inkább zsákbamacskát árul, mintsem elmagyarázza a részleteket.

Nacsa Lőrinc (KDNP) visszautasította, hogy a kormánypártoknak bármilyen törvényjavaslattal hátsó céljaik lennének. Hozzátette, ez egy fontos, de szimbolikus javaslat, amit azért is akarnak átvinni, mert fontosnak tartják az identitást és a közösséget.

Az viszont már egyenesen rémisztő, hogy az MSZP is beállt a sorba

Varga László (MSZP) leszögezte, hogy támogatja az előterjesztést, azt meg fogja szavazni és erre kéri frakciótársait is. A képviselő úgy fogalmazott, hogy a kormánypárti képviselők a vitát „egyfajta propagandaszöveggé” alakították át. A származási hely feltüntetése fontos, de nincs a száz legkomolyabb, a vidéken élőket érintő probléma között – jelentette ki.

Azt azért tisztelettel szeretném kérdezni a szocialista képviselőtől, hogy mire alapozza a törvényjavaslat fontosságát? Vagy, ha ő több információval rendelkezik igazán megoszthatná a választópolgárokkal is.

A részletes vitában Boldog István (Fidesz) csalódottságát fejezte ki, hogy egy egyszerű törvényjavaslatból, amely arról szól, hogy ha valaki szeretné, akkor beírathassa a személyi igazolványába, hogy honnan származik, a Magyar falu program gyalázása lett.

Szóval végigolvasva a részletes vitát nem lettünk okosabbak

Továbbra sem világos, hogy mi szükség van a „származási hely” feltüntetésére, még akkor is, ha az állampolgár ezt maga kérheti. Valószínű, hogy a kormány majd csak a törvényjavaslat elfogadása után jön elő a farbával.