Demagógisztáni napló: kinek fütyül a forint?

A magyar hivatalos fizetőeszköz zuhanórepülésben van. Ehhez a megállapításhoz nem kell látnoki képesség, mert napok óta szólnak erről a gazdasági hírek. A politikaiak meg arról, hogy egyes hatalmi tényezők szerint spekuláció folyik a forint ellen. A kormányszóvivő, illetve a jegybank meg elkezdett egymásra mutogatni.

Az igazság meg valahol a sok bába között látszik elveszni.

A hétköznapi kommunikációban szinte biztosan. Részben azért is, mert az átlag országlakónak nincsenek felesleges euró-milliói ahhoz, hogy akárcsak elképzelje a kockán forgó milliárdokat. Amelyek forgásában, természetesen akár spekulációs hatások is lehetnek. Gazdaságiak és politikaiak egyaránt. Ahogy annak idején, amikor Szijjártó, illetve Kósa döntött a forint-döntés mellett, szintén lehettek politikai célok, amelyek megalapozták a 2010-es árfolyampottyantást. Talán gazdaságiak is. De aligha a lakosságé, amelynek nem egy tagját érintette a deviza-hitelek törlesztőrészleteinek ugrásszerű növekedése. Némi demagógiával talán az is megkockáztatható, hogy a deviza-hiteleseket azért tudta Orbán megsegíteni a későbbiekben, mert előtte olyan helyzetbe hozták őket az emberei, hogy rászoruljanak a segítségre. Kicsit úgy, ahogy a hazai, unortodox workfare is működik. Jobbára azok zsarolhatók közmunkában szerezhető elég fékezett jövedelemmel, akiket előtte a hatalom taszított a nyomorszintre. Vállalkozások tönkretételével, kirúgásokkal, meg ami a palettán még előfordul.

Véletlen?

A jelenlegi zuhanórepülés hosszabb távú hatásait majd szintén utólag fogjuk, talán, megtudni. Ami azonban könnyen előfordulhat, az az, hogy talán nem véletlenül dobta a hatalom a lovak közé a gyeplőt. Az import drágulása, a gyenge forintra rárepülő bevásárló-turisták felvásárló-ereje, például, meglökhetik az inflációt. Ezzel megnöveli annak az esélyét, hogy az nagy kommunikációs felleghajtásokkal kísért jövedelemnövekedések egy része visszakerüljön a költségvetésbe. Miközben a valós értékét is csökkenti a jövedelem növekedésének. Ezzel szinte egy menetben értékteleníti el a lakossági megtakarítások jelentős részét is. Azt a részét, amely forintban pihen a fiókokban, illetve a kamat szempontjából alig különböző folyószámlákon. Márpedig a lakosság nagy része nem a korábban említett, és már akkor sem létező euro-milliárdos számlák kivonatait nézegeti a hónap elején. Arra pedig talán még többen emlékeznek, hogy a magánnyugdíjak államosításakor volt egy kisebb pánik, hogy a következő tétel a lakossági megtakarítások lenyúlása lesz.

Egy jelentősebb forint-zuhanás ezt feleslegessé teheti.

A számlák elértéktelenednek maguktól. Miközben az embereket a meglóduló infláció a tartalékok felélésére, a megtakarítási lehetőségek csökkentésére kényszerítheti. Nem elfeledve persze azt, hogy az, akinek jelentősebb tartaléka van euróban, az jobban jár. Nem az, aki külföldön dolgozva őrzi a valószínűleg csak a közmunka-bérhez képest nem szerény megtakarításait. Az azonban mindenképpen, akinek tényleges lehetősége van, illetve volt olyan üzleteket kötni, olyan forrásokhoz hozzáférni amelyek alapján jelentős mértékű, lehetőleg a hazai bankrendszertől függetlenül vezetett eurós számla-megtakarítása van. Amikor tehát azt hallgathatjuk, hogy spekuláció zajlik, akkor talán érdemes lenne azt a kérdést is kibontania egy kormányközeli szóvivőnek, hogy ez kinek az érdeke.

Így sokkal megnyugtatóbb lenne,

ha biztosan, tényekkel alátámaszthatóan láthatnánk, hogy a letelepedési kötvényekkel üzletelés, az állami beruházások, a Mészáros-birodalom építése-szépítése, az Orbán-gyerekek köz-sajátlábon taposása, és hasonlók nyomán egy kormányközeli embernek, illetve a baráti, ismerősi körükből senki másnak sincs eurós, svájcifrankos, vagy más, ezekhez mérhető, és velük erősödő valutában vezetett számlája. Valamint a jelenleg inkább toporgósnak tűnő nemzeti bank prominenseinek sem. Sem belföldön, sem belföldön. Mert kínos lenne, ha kiderülne: a forintromlás legnagyobb haszonélvezőit az erre leginkább hatni tudó hatalom környékén kell keresni. Még akkor is nagyon kínos lenne a hezitáló jegybankot látva, ha tudjuk: másutt is igencsak mozgásba lendültek a valutapiacok a nagyvilágban.

Bokros Lajos: 330 forint és 04 fillér – Gratulálok fiúk, lehet ez még rosszabb is!

Orbán: „… a miniszterelnök-csere a megoldása a forintválságnak” – Na jó, legyen!