Demeter Szilárd nem tűnt el, nem alakult át, nyomatja, amit eddig….

Aki azt hitte, hogy Demeter Szilárd ex miniszteri biztos eltűnt a süllyesztőben, az nagyot tévedett, nem hagyták azon a bizonyos útszélen. Újra elemében van!

Racionális szervezéssel csökkenthetők lehetnének a költségek, és hatékonyabb lenne a munka a kulturális szcénában, ráadásul úgy véli, nem biztos, hogy szükséges fenntartani ennyi kulturális intézményt, de arról is beszélt, miért gondolja öncélúnak a magyar irodalmat

– derült ki az interjúból, amelyet Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója adott az Indexnek.

Nem kell ennyi kulturális intézmény, ez persze nem érinti az általa vezetettet!

A volt miniszteri biztos szerint nehéz idők jönnek a kulturális területeken dolgozók számára is, ami érthető a jelenlegi gazdasági helyzetben és a háború árnyékában. Abban egyelőre biztos, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeumból nem kell elbocsátani senkit, új kiállításokat viszont nem feltétlenül tudnak szervezni. Arra azonban vannak javaslatai, hogyan lehetne hatékony költségcsökkentést végrehajtani:

Rengeteg a párhuzamos struktúra, ahol racionális szervezéssel felére csökkenthetőek lehetnének a költségek és hatékonyabbá lehetne tenni a munkát. Abban sem vagyok biztos, hogy szükségünk van ennyi kulturális intézményre.

Ami –szerinte– felesleges….

Mondok egy példát, amire nyilván felhördülnek néhányan. Tucatnyi komolyzenei együttest tartunk el közvetlenül vagy közvetett módon állami forrásból. Rengeteg pénzbe kerülnek. Nélkülözhetetlen, presztizsműfaj, nem is ellene beszélek, nem a rockzenész horgad fel bennem a komolyzenészek ellen. De állítólag amikor összehívták a karmestereket, és megkérdezték, hogy ha egyszerre kellene színpadra állítani az összes zenészt, hány együttest állíthatnának össze, azt mondták, hogy négy teljes zenekart. Ha van tizenkét komolyzenei együttes, amiből egyszerre, egy időben négyet lehetne színpadra állítani, akkor miért ne lehetne összesen négy államilag finanszírozott együttes, ahol minden zenész akkora fizetést kap, hogy ne kelljen öt-hat helyről összekaparnia a pénzét. Ez a fajta menedzsmentlogika hiányzik a kultúrából.

Emlékeznek a „kukába dobandó 80%” -ra?

Míg korábban nagy port kavart az a megnyilvánulása, miszerint a magyar irodalom nyolcvan százalékát kukázná, most ismét a hazai írók helyzetéről beszélt:

A szerzők jelentős része azt gondolja magáról, hogy csak azért nem világhírű, mert magyarul alkot. Ez sajnos – legalábbis az én szigorúan személyes véleményem szerint – nem igaz. Nádas Péteren kívül nincs headlinerünk, tehát olyan szerzőnk, aki a világ legszűkebb irodalmi elitjéhez tartozhatna. Ezt azért merem ilyen kategorikusan kijelenteni, mert a nagy hazai kiadók sem tudnak az első vonalban is versenyképes szerzőt ajánlani. Vannak persze íróink, akiket lehet építgetni, de ez még mindig nem az első vonal.

Az okot is sejti és „nem fél használni” ezt a tudását

Nem tudom alátámasztani, ez csak a személyes sejtésem, de talán azért, mert nem a saját történeteinket írjuk. A kortárs magyar irodalom jelentős része öncélú, nem irodalom, hanem irodalmi mutatvány, és amikor ezt mondom, az egész Kárpát-medencében és a diaszpórában gondolkodom. A világirodalom is hasonló állapotban van. A legjobb fokmérője ennek, hogy a költők, írók egykori megmondó szerepét ma a stand up komikusok vették át. Abban reménykedem, hogy most, amikor Európában beüt az energiaválság, felértékelődik a könyv, mint kultúrahordozó. Éltem a Ceausescu-diktatúra alatt, és megtapasztaltam, hogy petróleumlámpa fényénél is élvezhető egy jó könyv.

További friss híreink!

• Hull a hó és ez most (állítólag) nem érte váratlanul az illetékeseket – Mit jósol mára Pártai Lucia + orvosmeteorológia
• A Millenáris könyvfesztivál-mentes övezetté vált: 2025-ben nem engedi be az eseményt
• Juszt László heti matekja: az aktuális kormányadósság főszáma cirka 150.000.000 Euro
• 70.- forint/magyar kopf – Krausz Gábor segítséget kér
• Emberek, Orwell az 1984-et figyelmeztetésnek szánta, nem forgatókönyvnek