Devizahitel-infó, hogy tisztán lássunk

A luxembourgi székhelyű bíróság döntése értelmében az adósok csak a kapott összeggel tartoznak, az árfolyamkülönbözet összes terhét a pénzintézetnek kell viselnie. Az ítélet kulcsfontosságú a devizahitelesek szempontjából, tömeges perek indulhatnak, biztosítani kell a kártérítés lehetőségét, az eddigi bírói gyakorlatot pedig felül kell vizsgálni.

Remények és a valóság…

A Vidéki prókátor néven posztoló ügyvéd közösségi oldalán önt tiszta vizet a pohárba:

„Mivel látom, hogy sok a kérdés és a félreértés az Európai Unió Bíróságának legújabb „devizahiteles” ítéletével kapcsolatban, úgy gondolom, esetleg használok azzal, ha néhány lényeges pontra ezen az oldalon rávilágítok. Szóval:

• 1. Nem, az Európai Unió Bírósága nem mondta ki, hogy érvénytelenek a devizaalapú fogyasztói kölcsön- és lízingszerződések és ennek az ítéletnek egyáltalán nincs ilyen általános jogi következménye. A szerződések érvénytelenségének kérdése nem volt az ügy tárgya.
• 2. Azokat a szerződéseket, melyekben a fogyasztót megfelelően tájékoztatták az árfolyamkockázattal kapcsolatban és melyek egyéb érvénytelenségi okból kifolyólag sem dőltek meg, ez az ítélet egyáltalán nem érinti. Erre az ítéletre tehát kizárólag azon devizaadósoknak érdemes figyelni, akiket a pénzintézet nem, vagy nem megfelelően tájékoztatott az árfolyamkockázattal kapcsolatban, vagy szerződésük más, egyéb okból lehet teljes egészében érvénytelen.
• 3. Az ítélet kizárólag a fogyasztói szerződés teljes érvénytelenségének jogkövetkezményeivel, vagyis az érvénytelenség „orvoslásának” mikéntjével foglalkozik, ami pedig a felek közötti elszámolás alapja. Arról viszont, hogy egy szerződés érvénytelen-e, a bíróságnak minden esetben az adott szerződés alapul vételével, egyedi perben kell döntenie az uniós és a magyar jog, valamint a luxemburgi és a magyar joggyakorlat figyelembe vételével.
• 4. Az ítélet gyakorlati következménye röviden az, hogy ha a fogyasztói kölcsön-, vagy lízingszerződés teljes egészében érvénytelen, akkor a fogyasztó csak a tőke visszafizetésére köteles, vagyis még a szerződés szerinti ügyleti kamat sem követelhető tőle. Igazából az ügyleti kamat követelhetősége volt az ügy lényegi eleme (nem pedig az árfolyamkülönbözeté, miként sok híradásban szerepel), mert az már korábban eldőlt, hogy abban az esetben, ha azért válik teljesen érvénytelenné a fogyasztói kölcsön-, vagy lízingszerződés. mert a fogyasztót nem tájékoztatták megfelelően az árfolyamkockázattal kapcsolatban, a fogyasztót teljes mértékben mentesíteni kell az árfolyamkockázat alól, magyarán árfolyamkülönbözet megfizetésére ebben az esetben még részben sem kötelezhető. Idáig – bár kalandos úton – de nagy nehezen már „elvergődött” a magyar bírói gyakorlat.
• 5. Ami pedig az ítélet jogi következményeit illeti, két dolog biztosnak tűnik. Az egyik, hogy az Országgyűlésnek sürgősen módosítania kell azt a törvényi rendelkezést, mely a szóban forgó fogyasztói szerződések esetében a szerződéskötést megelőző állapot helyreállítását (vagyis az in integrum restitutiot) kizárja az alkalmazható érvénytelenségi jogkövetkezmények közül, mert immár „papírunk” van arról, hogy ez a kizárás ellentétes az EU jogával. Ez gyakorlatban mindössze annyit jelent, hogy a DH2 törvény 37.§ (1) bekezdésének szövegéből törölni kell a „– a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánításának –„ szövegrészt (Kedves IM, örülök, hogy segíthettem. 😊). A másik biztos jogi következmény pedig az, hogy a bíróságok mostantól kötelesek az ítélet megállapításait az előttük folyamatban lévő ügyekben alkalmazni.

Innentől kezdve azonban minden más jogi következmény egyrészt a jogalkotó (vagyis a kormány) esetleges szabályozási szándékától, másrészt pedig az adott fogyasztónak minősülő adós konkrét jogi helyzetétől függ, ami nagyon sok egyedi körülmény eredőjeként áll össze.

Ezen okból kifolyólag nem tudok az adósok számára okosabb tanáccsal szolgálni, minthogy keressenek fel egy devizás ügyekkel foglalkozó kollégát és kérjék ki a tanácsát a saját ügyükkel kapcsolatban. Egy jogi tanácsadás díját bizonyosan megéri az, hogy tisztán lássanak a saját ügyükben.

Ha az ítéletben foglaltak „átmennek” a magyar bírósági gyakorlatba, akkor elmondható,

hogy a Kúria által irányított magyar bírósági gyakorlat 10-15 év alatt jutott el arra az eredményre, ami mellett számos ügyvéd már több, mint egy évtizede érvel, de érveiket a bíróságok általában lesöpörték az asztalról. És ez az EU-joggal nem kompatibilis, Kúria által irányított és még törvénybe is foglalt magyar bírósági gyakorlat mára már olyan felfoghatatlan mértékű károkat okozott (beleértve ebbe az igazságszolgáltatás által elszenvedett jelentős presztízsveszteséget is), hogy most már annak sem nagyon tudunk örülni, hogy mindvégig nekünk volt igazunk.”

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, és a Google hírei között is! >>>

Csak úgy…