Döbbenetes dolgokat állít dr. Novák Hunor – eddig még sehol nem hallott adatokat osztott meg

Exkluzív, egyben sokkoló információkkal szolgált dr. Novák Hunor gyermekorvos a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban: ezekből kiderül, hogy sokkal rosszabb a lélegeztetett koronavírusos betegek túlélése, mint amiről a médiában hírt adnak. Szerinte paradigmaváltásra volna szükség, a lélegeztetőgépek használatát kellene visszaszorítani.

Mint arról beszámoltunk, dr. Novák Hunor gyermekorvos a Facebook-oldalán írt arról, hogy kedden este durva, eddig nem ismert hazai adatokat tesz közzé a koronavírus-járványról. Mint állítótta

egy elismert szaktekintéllyel, egy, az intenzív terápiában dolgozó professzorral készített interjút, akit anonimizálnia kellett, ugyanis a kórház megtiltotta neki, hogy nyilatkozzon a témában. A professzor név nélkül ugyan, de megszólalt a hazai koronavírusos betegek intenzíves ellátásáról, az ezzel kapcsolatos adatokról, információkról, amelyekről eddig sehol nem lehetett hallani.

Dr. Novák Hunor eddig még nem hallott információkat oszt meg a koronavírusról!

A gyermekorvos azzal kezdi, hogy két nagy, ám nem budapesti intenzív osztályról kapott megbízható, korábban nem publikált adatokat,

amelyek arról tanúskodnak, hogy mindkét helyen a koronavírus miatt intubált, gépi (invazív) lélegeztetésre szoruló páciensek 92-95%-a meghalt

– olvasható a hivatalos oldalán.

A „hivatalos” halálozási arány ezen az intenzíven csak kb. 50% volt a COVID-os lélegeztetett betegek tekintetében, ami inkább 95%, mert mint írja, a jelenlegi informatikai rendszer ugyanis alkalmatlan a pontos halálozási statisztika mutatására. Bár a kormány arra koncentrált, hogy minél több lélegeztetőgépet vegyenek, a lélegeztetettek valós túlélési aránya sokkolóan kevés.

A meginterjúvolt professzor intenzíves kollégái információi alapján azt mondja,

egy ápolóra 4-6 intenzíves ágy jut, ami óriási baj. Az adatokkal kapcsolatban kiemelte, Magyarországon nincs pontos statisztika, amely járványtól függetlenül több évtizedes elmaradottság hazánkban.

Az anonim módon nyilatkozó professzor információi szerint

van olyan hely, ahol még egyetlen koronavírusos beteget sem tudtak levenni a lélegeztetőgépről, a halálozás eddig 100%-os.

A legjobb adat tudomása szerint az, hogy a koronavírus miatt invazíven lélegeztetett betegek 22%-a élte túl. A professzor azt mondja, ezekből az adatokból – mivel nem reprezentatívak – nem vonhatunk le következtetéseket az egész országra nézve.

A statisztikák csalókák. Előfordul mondjuk, hogy egy 20 intenzív ágyas részlegnek feladatul adják, hogy 100 főre bővítsék a kapacitásaikat. Ez a szám jelenhet meg hivatalosan, miközben az osztály tudja, hogy ő képtelen ennyit ellátni, maximum 40-et. Egészen más adatokat hallok az ágy mellett dolgozó altatóorvos kollégáktól, mint amik a sajtóban megjelenne. Óriási a terhelés az intenzív osztályokon, már a járvány előtt is nagyon kevés volt az orvos, még kevesebb az ápoló, a mostani járvány teljesen felkészületlenül érte az egészségügyet

– mondta az interjúban a professzor, aki szerint segítene, ha a lélegeztetőgép helyett más módszereket használnának, ahogyan Angliában is megpróbálták. Ott az első 24 órában sokkal kevesebb, körülbelül feleannyi beteget lélegeztetnek invazíven, az eddigi lezárt esetek halálozása pedig felére csökkent.

A professzor továbbá azt mondja:

Az nem megoldás, hogy a végtelenségig növeljük papíron az ágyak és a lélegeztetőgépek számát.

„Úgy tűnik, külföldön is a paradigmaváltás segít:

lélegeztetőgép helyett más módszereket kellene alkalmazni. Az egyik módszer, hogy az oxigént kapó betegek testhelyzetén változtatnak, akár például hasra fordítják őket. Ennek hatásossága a vér oxigénszintjén szinte azonnal látszik, így hamar eldönthető, ez mennyit segít, hogyan reagál a páciens. Azt látjuk nagyon sok betegnél, hogy ez ragyogóan működik. Ha nem elég az „egyszerűbb oxigénterápia” (arcmaszk, orrszonda stb.), utána légzésüket magasabb szinten támogathatjuk, de még mindig nem „invazíven” (tehát nem intubálva). Ez a második szint a magas áramlású, párásított oxigén az orrba (High Flow Nasal Cannula – HFNC), illetve a non-invazív lélegeztetés, amely során a betegre egy maszkot vagy teljes sisakot rakunk, az pedig magas nyomással egy lélegeztetőgépre kapcsolva segíti a légzését

– mondta a professzor Novák Hunornak, hozzátéve: a módszerek előnye, hogy kevesebb nővérre van szükség, így egy ápoló 4-5 beteget is biztonsággal elláthat.

Stratégiát kell váltani: nem a minél több lélegeztetőgép és az ágyszám bővítése a cél, hanem el kell kerülni a lélegeztetőgép alkalmazását. Ha van 20 lélegeztetett beteg, és 40-re bővítjük az ágyszámot, a maradék 20 ágyon nem intubálni és lélegeztetni kell, hanem a fenti, egyéb módszerekkel kell kezelni a betegeket. Mintha szubintenzív lenne

– mondta a professzor, aki még egy változást eszközölne:

szerinte meg kell szüntetni az intenzív osztályokon a látogatási idősávot, vagyis azt, hogy délelőtt 10-11, délután pedig 4-5 között látogathatja valaki a hozzátartozóját.

A teljes interjú itt érhető el:

Forrás

Svéd Tamás: Egy lélegeztetőgép önmagában annyit ér, mint egy repülőgép a hangárban