Ducidikty – avagy a Mini alkonya

Sámlin állva kampányolt a Mini 2010-ben Miskolcon, akinek kicsinységét és pufiságát most Karácsony Gergely is felemlítette. Lett belőle haddelhadd, maga a főpolgmest is elnézést kért érte. Cseles húzás volt, régi trükk. Mondjuk valakire, hogy komplett hülye, s nyomban kérjünk tőle bocsánatot. Hétszentség, hogy az átok célba talál. Sajtóhelyreigazítást se szokott senki olvasni. Rab László szŰrreál összefoglalója a 18-as hétről.

Nem ez a főbűne

A maxivá penészedett múlttalan és jövőtlen Mini már annyi baromságot mondott, hogy azok felidézése teljesen elvinné időnket és energiáinkat. Most, hogy elkezdődött az átoltottsággal legvérprofibb módon megküzdő hazában az a vita, hogy Orbán Viktor kövér-e, magunk is szentelnénk pár sort ennek a fontos elméleti kérdésnek. De persze csak azért, hogy a karamellás Minnerman politikai nagyságának mélyére ássunk. Segítve ezzel a hazát, mely halálozások tekintetében világelsőnek bizonyult, itt az indiai rémisztő híreket is számba kell vennünk, lakosságarányosan ugyanis az 1,3 milliárd lakosú óriásország még mindig mögöttünk van a sorban, de ez itt mellékszál.

Ezért meg fog lakolni, hogy egymásnak ugrasztott bennünket

Tökmindegy különben, hogy kövér vagy sovány, magas vagy töppedt, főbűne, és ezért meg fog lakolni, hogy egymásnak ugrasztott bennünket, s olyan alantas ösztöneinket mozgósította, melyek szorításából nem tudunk szabadulni. Hamisítatlan huszadik századi politikusként újraismételtette velünk a másik ember utálatának rítusát, s ehhez mindenféle technikai, hatalmi lehetőségeket elvtelenül felhasznált. Kiirtotta a versenyt, s politikai hatalmának alapfogása, hogy a védekezni képtelen társadalmi csoportokat bélyegzi meg bajaink forrásaként. Mi pedig, mint tyúk a takonyt, benyaljuk az ideológiátlan masszát. Az értelmiségi delikvens pedig elkezdi keresni a miniszterelnöki puffancsok okát időben és térben (elnézést a duci polgároktól a kifejezés használata miatt). Kutatja, hogy ez a fejünk fölé nőtt-növesztett korszerűtlen barom mikor mit mondott. Amikor megtalálja, örömében kiteszi a Facebook-ra, amivel azt demonstrálja, mennyire nem igaz az, amit Orbán Viktor ekkor meg akkor mondani szíveskedett.

Piha.

Különben is bajom van az idézetekkel. Sokan úgy tekintenek rájuk, mintha egy-egy korábbi politikai nyöget felöklendezésével vagy urambocsá egy versidézettel ábrázolni tudnák korunk nyavalyáit, gondolkodásunk zavaros hullámzását. S lehet ugyan figyelmeztetni arra, hogy a náci Németország propagandája erősen hasonlít ahhoz a posztmodern hazugságtengerhez, melyben jelenleg senyvedünk, de hát nem megyünk vele semmire. A kor embere a korábbi gondolatokra mégis úgy tekint, hogy azok évszázadokon át zsinórmértéknek számítottak. S ezek mérlegelése után üzent hadat az egyik pszichopata (másként: toxikus politikus) a másiknak.

Vágódisznó vagy cingár szteptáncos?

Nem így volt. Vannak állandó motívumok, amelyek keveset változnak. Ilyen lehet talán a gyűlölet és a gyűlölet szításának mértéke. Elkaptak egy komát a héten, Kálmán Olga családja fejének levágását helyezte kilátásba nyilvánosan. Amikor a zsandárok lecsaptak a győri faszira, azt mondta: „Iszonyatosan, minden elképzelést felülmúlóan gyűlölöm a baloldalt.” Nos, a verbális gyalázkodás a tettlegesség előszobája, mintha ezt is olvastuk volna valahol korábbi életünkben. Képzeljük el, mi történne, ha az ilyenek fegyvert kapnának a kezükbe. Hm, mint az például megtörtént 1944 karácsonya előtt, amikor a politikai, történelmi vákumban a zsidókat minden elképzelést felülmúlóan gyűlölő nyilasok vadászni kezdtek azokra, akikről pontosan tudták, hogy gyöngébbek náluk. (Kun páter: „Mindenre lángot leheltem, ami zsidó.”) Nem mondom, hogy ugyanaz történne, mert a dolgok nem szoktak ugyanúgy megismétlődni. Éppen csak a hasonlóságokra szeretném felhívni a figyelmet. Van olyan érzésem, hogy a ducidikty sem válogatna az eszközökben, ha helyzete oly mértékben megromolna, hogy minden mindegy alapon kezdjen döntéseket hozni. És akkor, abban a pillanatban nem számítana különösebben, hogy sámlin állva, kövéren – Dr. Schobert szép meghatározása szerint – vágódisznóként vagy cingár szteptáncosként adná-e ki a lőparancsot. Ezzel itt most be is rekeszteném azt a nem különösebben izgalmas kérdést, hogy a Mini kövér-e vagy töppedt-e. Kedvenc kocsmabogaram, az egykor kalauzként magát hasznossá tevő Lonci bácsi mondását IDÉZEM, hátha egyszer kormagyarázó szállóige lesz belőle: „Ki nem szarja le, hogy mekkora?”

Tájszólásban ‘göndör’

A másik a gender, melyről Európa kínai mosolyú sírásójának mélységesen mély gondolatai támadtak. Ami persze nem igaz, ha ugyanis valamiben biztos vagyok, az az, hogy Orbán Viktort a gender (Kósa Lajosnál tájszólásban: ’göndör’) egy percig sem izgatja, tőle aztán mindenki úgy és akkor lehet nő vagy férfi, amikor csak akar, egyetlen feltétel, hogy ne kezdjen kiváncsoskodni a svájci/azeri/sanghaji stb. bankszámlái után. Na jó, egy szempontból lehet fontos a genderkérdés. Így hangzik: nem valami nő lenne-e az a delikvina, aki esetleg megakadályozná abban, hogy ’22 tavaszán ne álljanak le este hétkor a választási számítógépek?

A Fidesz nőképe

Itt azonban kitérőt kell tennünk, hogy a minista Fidesz nőképét jobban mégértsük. A lejtmenetre váltott generáció tagjai (Bozóki András történelmi parabolája szerint Horthy a királyt, Kádár a forradalmat, Orbán a rendszerváltást árulta el) abba nőttek bele, hogy Németh Szilárd-i értelemben a férfi-női szerepek változatlanok, ez volt a filmekben és a könyvekben, ezekben a macsó fehérvári huszárok teljesen logikusan úgy viselkedtek, mintha tovább működnének a nők alacsonyabb rendű szerepét konzerváló évszázadok. A sok kis Fidesz-Casanova ezirányú ténykedésére találunk konkrét példákat a Bibó-kollégium hétköznapjaiban, amikor is arra kellettek a lányok, amire hosszú időn át használták őket: nemzésre, és ha van rá idő, némi örömszerzésre. A homofóbia megingathatatlanul működik ma is a pártnak a kereszténységet állandóan az autodaféval azonosító szegregátumaiban, a Boldog István-i heteroszexuális diktatúra annak ellenére tovább hengeredik, hogy a második világháború után a férfiszerepek válságba kerültek, de ezt a férfiak képtelenek voltak feldolgozni (Kósa Lajosnál és Kövér Lászlónál: megemészteni).

A háború utáni években (amikor a totalitárius rendszerek vezetői változatlanul a férfiak maradtak, noha a családokban az asszonyok, miután a teremtés koronája volt szíves kiirtani a másikat, átvették a szerepüket) a nők egyre több területen el tudták látni feladataikat, mint a férfiszerepükben megrendült, de hatalmukhoz ragaszkodó férfiak.* A modern technológiák életünkbe történő betörése előrevetíti a nemzésben bekövetkező változásokat is. Akkor lesz csak itt ereszd el a hajamat! Az elbizonytalanított férfinépség (kivétel G. Fodor, Hollik, Dömötör álomtitkár stb.) változatlanul ragaszkodik a nemi uralomhoz, ez legjobban ott mutatkozik meg, hogy nőben is csak férfias karaktereket engedi be a hatalmi sáncok mögé (az ellenzék nőtípusa se sokkal jobb, ott külsőre a kurvás típusjegyek dominálnak, hiszen csak ez a fajta adható el a konzervatív magyar Lonci bácsiknak). Varga Judit, az atillában feszítő törtetésügyi miniszter például rendszeresen férfiasan provokálja a Mini feltételezett ellenségeit (libernyákok, véleményterroristák, EU-párti nyugdíjasok), Novák Katalin is támadásra van szerződtetve, afféle Orbán-klónként fungál az összes Fidesz-nő, nincs önmagukra jellemző stílusjegyük (csak nagy BMW-jük, hisz nekik is csak kellenek azok a kegytárgyak, amelyek a férfiuralta pártokban a pénisz növelését szolgálják).

Jön a „vőlegény”

Nem ragozom tovább. Cseh Tamás egykor a vőlegényről énekelt, IDÉZET következik: „Szálas lesz, 81 kiló. Jön jövőnek fia.” Én azt mondom, most talán egy nő jön. Nem biztos, hogy Dobrev, nem biztos, hogy valamelyik momentumos csaj, ezt még a járványholtak magas számával megbirkózni képtelen Mini se tudhatja pontosan. De az attól való félelme, hogy jön egy menyasszony, ki a jövőnek lánya lesz, egyre erősödik a nagy szőrös felcsúti lelkében. Ez a zsigeri és gyermeki betojás üt át azon, hogy elkezdett harcolni a gender ellen. Nem az eltunyulás okozta háj vagy az alacsonysága zavarja legjobban. Hanem az, hogy megöregedett. Hogy kiment a divatból.

Ez volt a 18-as, nem mondom, hogy tisztább lett a kép. A héten utánpótlás futballmeccsen jártam. Először voltam olyan helyzetben, hogy többnek számítok oltási igazolvánnyal, mint anélkül. Még szokni kell. Jöjjön a 19-es. (A férfi-nő probléma bemutatásához leginkább segítségemre volt Bíró Judit – Csepeli György A nemek alkonya című tanulmánya, mely itt is elérhető: Mozgóvilág. Orbán genderes sületlenségét nem óhajtottam idézni. Megjegyezhetetlen, magyartalan, használhatatlan.)

Az elmúlt hétről:

A nagy Pfizer-szívatás