Blogbazár
Egy szegény kis szimbolista diktátor sirámai
Két nap, két nem akármilyen -értsd szó szerint- győzelem. Így élte meg az „elszenvedő” fél a világraszóló sikert, mer minden attól függ, honnan nézzük, pardon kommunikáljuk. Ugye Sporttárs?
Tegnap Weber,
aki egy nagy szemétláda, mondjuk egy konstruktív szemétláda, mert vele legalább meg tudtuk beszélni, hogy mi is megszavazhassuk a saját felfüggesztésünket.
Így most törött karunkkal véres orrunkat törölgetve, legalább azt tudjuk hazudni, hogy nem kirúgtak az ajtón, hanem mi estünk át akarattal a küszöbön. Értik? Győztünk! Megint…ööö…azaz mindig! Ja! Százkilencven-háromra. Így!
Ma meg a szlovákok! Mondják! Mit mér még Felcsút sokat szenvedett, liberálisok taposta, megszentelt földjére a teremtő?
Pedig Szájer elvtárs többször is, világosan elmondta nekik, hogy győzzenek, mit bánjuk – bánjuk különben, hogy nőne két bal lábuk…vagy odaadnánk mi a miénket… Nna, mindegy – de mi varrnánk be a két győztes gólt. A saját kapunkba.
Nem röhög! Mi így szeretünk győzni
A fiúk meg az Agitációs és Propaganda Osztályon olyan, de olyan szépen le tudták volna körmölni, az ötszáz rekvirált lap meg még szebben lehozni, hogy két nap, két győzelem!
A magyar válogatott két gólt lőtt, a szlovákok meg egyet sem.
De nem! Ezek a tótok szinte biztos, hogy bevándorláspártiak, pont olyanok, mint Weber – majd szorulnak még ezért, ha megnövünk! – csak velük még üzletelni sem lehet.
Mivé vált ez a világ!
Szerző
