Az egész történetben a jó hír, hogy olvasnak a NAV-nál. Két hihetetlen történetről számolt be a feol.hu. Az első egy manapság feledésbe merült szokás felelevenítéséről szólt, a becsületkasszás árusításról. A másik a pofátlanságról….

Becsületkassza

Van annak valami utánozhatatlan bája, ha a városi ember, aki szupermarketekhez szokott, egyszer csak azon kapja magát, hogy egy kis falun áthajtva a házak előtt kipakolt friss zöldség, gyümölcs kínálja magát idénytől függően és alatta a tábla: becsületkassza.

Ebben az esetben a feltételezett becsületes vásárló elveszi az előre kimért, zacskózott árut és leteszi az árlistán szereplő összeget. Ilyennel találkozott a portál újságírója is, amiről íziben beszámolt:

“Egy másfél ezer lelkes Fejér megyei falu főutcája

rendkívül forgalmas, annak ellenére, hogy zsáktelepülés. A folyamatos nyüzsgés ellenére egy néni kitesz pár dísztököt kis ládára, hogy ha valaki szeretne egy narancsos, zöldes, barnás, igazi ősz hangulatú dekorációt a nappali asztalára, az megvehesse, a legnagyobb forgalomban lévő magyar érméért darabját.

Ehhez nem kell tenni semmit, csupán félrehúzni a kormányt, bedobni a pénzt a perselybe, elvenni azt, amelyik tetszik, és már lehet is rohanni tovább.

Továbbhaladva a már bemutatott forgalmas főutcán, egy egész kis piac tárul elénk

Kis asztalkán dobozok, egyikben idénygyümölcsök színes keveréke, a másikban zöld és piros paprika, valamint sárga, fekete, lila paradicsom kínálja magát. Mellettük a földön fehér műanyag vázákban virágcsokrok előre kötve, hogy aki ki akar látogatni elhunyt szeretteihez a temetőbe, annak ne a virágbolti sorban állásra kelljen pazarolni az idejét.

Az árlista közvetlenül a persely felett van. Csak bedobja az emberfia vagy lánya az összeget, és megy tovább.”

Több sem kellett NAV-éknak!

“A nemzeti adóhivatal két csodás példánya a cikk megjelenését követően ellátogatott a kis faluba, hogy körülnézzen. Csodálkozva tapasztalták, valóban vannak emberek, akik védelem és ellenőrzés nélkül magukra hagyják portékáikat, hogy az arra járó – ha úgy érzi – vehessen belőle, és ha vesz belőle, hát a vevő döntse el, ad-e pénzt, ellenszolgáltatást érte.

Nem kellett több a két NAV-os embernek, magukhoz hívták az őstermelőt, hogy bizony csak ezresük van, de ötszázat szánnak az árura.

Sejtelme sem volt az idős gazdának, hogy csapdát állít a két látogató, ezért felváltotta azok ezresét két ötszázasra. Ettől a pillanattól megkönnyebbültek a hivatal lelkes ellenőrei,

mert a pénzügyi tranzakció megtörtént, már csak úgy kellett csinálni, mintha elmennének a tett helyszínéről.

Ügyesen szedték lábaikat mintegy tíz méteren keresztül,

majd megfordultak,

és bejelentették, mivel nem kaptak nyugtát az értékesítésről, 180 ezer forintra megbüntetik a nyugdíjas „vénembert”.

Idáig tart a történet. A portál kérdései, melyről megállapítható, hogy felettébb udvariasak:

  • “Tudja-e e két ellenőr, hogy az őstermelő 600 ezer forintig adómentes, és azt, hogy egy stokiról ekkora összegű árut nem visznek el?
  • Tudja-e, amikor kiszabja büntetését, hogy az Árpád-kor óta élő hagyományt gyilkol meg?
  • Tudja-e, hogy tőrt szúrt egy közösség szívébe?
  • Vajon felettesei s maga az állam mindezt átérzik-e?
  • Érzik-e, mit is jelenthet az a nyolc betű fentről lefelé?”

Itt tartunk 2020 januárjában Magyarországon, az Európai Unió tagországában, ami nem mellesleg a hazánk! A fenti bácsi lehet, hogy nem járt el szakszerűen, de mit mondjunk akkor a regnáló kormány díszes tagjaira? Az elsikált milliárdokkal megtollasodókra? És nem mellesleg magunkra, mert sztoikus nyugalommal és nemtörődömséggel hagyjuk, hogy ez történjen nálunk.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét