Banánköztársaság
El a kezekkel a bíróságoktól!
Az Orbán kormány már előre hergeli a népet a bíróságok ellen, hogy ilyen, meg olyan politikai ítéleteket hoznak. El akarják küldeni az 1990 előtt is már ítélkező bírákat, mert, hogy kommunisták. Cikkünk szerzője egykor bíró, ma praktizáló ügyvéd.
Roham a jog utolsó bástyája ellen
Bevezetik a külön közigazgatási bírósági rendszert, amit persze a saját embereikkel akarnak feltölteni, felmentve őket bizonyos képzettségi, és gyakorlati követelmények alól. Azért teszik, mert tudják, ez a jog utolsó bástyája, amit még nem vettek be.
A jelszó persze a szakértelem, és a hozzáértés. Hát annak idején, mikor bevezették hazánkban az közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálhatóságának általánossá tételét, nekem volt kollégám, aki ugyanezzel a jelszóval került oda. A Kollégiumvezető munkába állása előtt behívta egy beszélgetésre, ahogyan az szokás. Mondta neki, tanulmányozza a Polgári perrendtartást is, mert az szabályozza a polgári per menetét! Erre az volt a válasz:-Jó, majd a hétvégén elolvasom.
A bírói „társadalom” is olyan, mint az egész Magyarország
Nem vitatom, hogy vannak a közigazgatásban is kiváló szakemberek. De ők egyrészt az utasításhoz szoktak, ami a bírói függetlenség ellentéte. Másrészt a szakértelmüket, ha van, pontosan azoktól a bíráktól szerzeték a perekből tanulva, akiket most el akarnak küldeni. A bírói „társadalom” is olyan, mint egész Magyarország. Vannak benne nők, férfiak. Nyiltan politizálniuk tilos,de mindegyiknek megvan a maga jobb, vagy baloldali meggyőződése. Vannak köztük homosexuálisok, és olyanok is, akik olykor többet isznak. Ítélkezni nagy lelki teher…
De a bírósági rendszernek van egy fajta domesztikáló hatása. Bekerül a végezett joghallgató, felnéz a tanácselnökre, a kollégiumvezetőre, mert tudja, hogy mennyivel hatalmasabb tudással rendelkezik, és az élő jog gyakorlati ismereteivel. Tanul tőlük. Azt, hogy a törvény mindenek felett. Sose az utasítás. Arra készítik fel, önállóan gondolkodjon, hogy megállja a helyét az ítélethozatal súlyos magányakor. Ne igazodjon senkihez!
Vannak már persze a bírói karban is megfelelni akarók, de még nincsenek többségben. Hálistennek! Mert ez a független igazságszolgáltatás halála.
Ne adjátok magatokat!
Jellemző például, ha még ott lennék, engem nem küldenének el, mert 1991-ben nevezett ki Göncz Árpád köztársasági elnök. De sose ítélkeznék semmilyen hatalomnak. Nekik sem. Erről eszembe jutott egy történet. Annak idején egy nagyon bonyolult, nemzetközi tényállási és jogi elemeket is tartalmazó polgári perben egy budapesti ügyvéd járt el. Mindenhol panaszt tett ellenem, elfogultsági kifogást nyújtott be, feljelentett. Persze mindent elutasítottak, még a per alatt. Eljött az ítélethozatal napja. Kihirdettem. Az ügyvéd megdöbbenve állt, majd megkérte, had maradjon a tárgyalóban azután, hogy mindenki kiment. Megengedtem, hiszen részemről az ügy le volt zárva, akár magánbeszélgetést is folytathattam már vele.
Azt mondta:-Bíró Úr! Én magát mindenhol gyaláztam, feljelentettem. Idefelé jövet megmondtam az ügyfelemnek, hogy magánál ezt a pert biztosan elveszítjük, és fellebbezni kell. Hogyan lehet, hogy mégis megnyertem a pert?! Ránéztem, és csak annyit mondtam:- Ügyvéd Úr! Ezek után én magát nem szeretem. Nagyon nem szeretem. De magának igaza volt! A viszontlátásra!
Szóval tisztelt Bíró Kollegák! Tudom, hogy a többség ma is ilyen. Persze téved az ember, hibázik olykor, vagy csak egyszerűen másként lát dolgokat. De ne hagyjátok magatokat! Emlékezzetek arra a fogalmazó, vagy titkár lányra, fiúra, aki az előírt gyakorlati idő, és a szakvizsga megszerzése után remegő lábbal, olykor könnyezve tette le a bírói esküt! Emlékeztek? Akkor azt mondtuk, csak két úr van fölöttünk. A törvény, és a lelkiismeret! Mindenféle gyütment Miniszterelnök nem volt benne. Se jobb,se balodali. Ehhez tartsátok magatokat!
Szerző
