Általában nem vagyok híve annak, hogy újságíró a saját gondjával-bajával próbáljon “pénzt keresni”, de vannak olyan általánosítható történetek, amik nagyon fontos tanulságokat hordoznak. Hiszem, hogy ilyen az alábbi is.


Így jártam…

Nem közügy, de tény, hogy több mint másfél évtizede ülök ugyan abban a székben a számítógép előtt és hiába is szeretem, eljárt felette az idő. Itt nyom, ott tör, amott meg szúr. Családom tehát éppen egy éve karácsonyra összeadott egy jófajta székre valót. A gyönyörű darab kis késéssel ugyan, de megérkezett. A család azonnal meg akart szabadulni a régi “ócskától”, én a testemmel védtem a kedves darabot, és találtam is neki egy csendes sarkot a lakásban, ahol nyugdíjas éveit töltheti – hittem akkor.

A sors viszont mást akart, az új jövevény nem egészen egy évig bírta és megadta magát, nem is akárhogyan. Telefon, e-mail-reklamáció, második nekifutásra sikeresen el is szállították. Mintegy két hét múlva érdeklődtünk, mi a helyzet, azt mondta az eladó webáruház telefonosa, hogy ezzel ők nem tudnak mit kezdeni, majd értesít a gyártó. Ezen kicsit elcsodálkoztam, hiszen nekem nem a gyártó a partnerem, hanem az eladó, de jó, legyen. Végül még néhány sürgetés után meg is érkezett a válasz: a szék gyógyíthatatlan, mit szeretnék: levásárolni, vagy visszakapni a pénzt?

Indul a kálvária

Miközben én aránylag örömmel reaktiváltam, azaz visszahoztam a nyugdíjból viharvert székemet, a feleségem megkezdte az intézkedést, kitöltött lelkiismeretesen minden űrlapot, minden bankszámla számot és címet megadva, majd vártunk. Az első hét leteltével megeresztett egy érdeklődő telefont. A telefonos hölgy utánanézett és kért még két újabb (addig szó sem esett róla) adatot, majd azt mondta, most már minden sínen van, az asszony meg várt néhány napot, majd ismét érdeklődött. Ekkor megint azt a választ kapta, hogy az ügyben a gyártónál pattog a labda, illetve a pénzünk. Ekkor már több mint hat hete jártuk a kálváriát, többször emlegetve, mennyivel macerásabb visszakapni tőlük a pénzt, mint elutalni nekik.

Nem nagyon kellett volna mást tenniük, mint arra a számlaszámra, amiről mint akkor még “kedves vevőtől” beszedték az árat, egyszerűen visszautalni az összeget. Ám az eMag-bürokrácia nem így működik. Azt ugyan nem értem, hogy ez rám miért ró külön feladatokat, hiszen a szabályzatuk csupán őket köti, nem a vevőt.

Friss hírek>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

A feleségem egyszer csak -ahogy mondani szokás- felszívta magát

és befenyegette őket a nyilvánossággal, ekkor aztán, ahogy az lenni szokott, felpörögtek az események és belépett egy újabb hölgy is a folyamatba, aki valami penetráns hangnemben követelni kezdett olyan adatokat, amit régen leadtunk, majd amikor az asszonyom hasonló stílusban, mint ő megkötötte magát és azt írta neki, keresse elő, láss csodát!, meglettek a kért adatok, ezután utalt egy meglehetősen kioktató hangnemű e-mail kíséretében. A levében éppen csak az nem volt benne, hogy micsoda büdös bunkók vagyunk, hogy nem tudjuk teljesíteni a kérését. Az üzenet hangnemét alighanem jól szemlélteti az alábbi szemelvény is a levélből:

“Mivel nehezére esett utánanézni, kalkulátor segítségével kikerestem Önnek az IBAN kódot, az alábbi link segítségével. Ilyen egyszerű lett volna az ügy Ön számára is.”

Mindezek mellett sehol egy elnézés kérés az eMAG-tól, hogy a használhatatlan árujával gondot okozott. Tudom, hogy jogszabály nem írja elő, de az a cég, amelyiknek fontos a vásárló, és nem csak a karácsonyi dömping idején, egyszóval, akik adnak magukra, azok nem engedik meg az ilyen és ehhez hasonló hangnemben íródott levelek kiküldését, és hogy hogyan? – egyszerű: meg kell válogatni, ki az, aki kifelé a cég arcát képviselheti, és nemcsak a televízió képernyőkön, hanem a hétköznapokban is.

Szóval kedves vásárló, jól gondold meg, kiben bízol.

Hajrá eMAG! Van még mit pótolni a vevőkezelés és jó modor terén.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét