Eperjes Károly hite, művészete és a helyes út!

Kedvelem Eperjes Károly színészi játékát, művészetét, láttam néhány kiváló alakítását, ámbár úgy vélem, teljesítménye nem ér fel Csortos Gyuláéval . Olvastam terjedelmes interjúját a közkedvelt portálon, és amikor láttam, hogy a riporter kérdéseire őszintén, életének kétes értékű tényeit sem rejtegetve válaszol, ismét Voltaire jutott eszembe, aki (állítólag) egyszer ezt mondta: „Nem értek egyet veled abban, amit mondasz, de halálomig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.“ Nagyjából így vagyok Eperjes Károllyal.

A hit, a vallásosság és az egyház(ak)hoz való személyes kötődés – magánügy

A színművész a maga módján mélyen hívő ember, s annak alapján, amit elmondott – gondolom – a hitről, a művészetről, emberségről, politikáról és politikusokról vallott véleményének alapvetését a római katolikus egyház és persze családi indíttatása adta meg. A II. Vatikáni Zsinatnak (1962-65) az ökumenizmusról szóló határozata kifejti:

„Az üdvösség eszközeit hiánytalanul csak Krisztus katolikus Egyházában, az üdvösség egyetemes eszközében érhetjük el. Hitünk szerint ugyanis a Péter vezetése alatt álló egyetlen apostoli kollégiumra bízta az Úr az új Szövetség összes javait, hogy létrehoz-za Krisztus egy testét a földön; melybe teljesen be kell épülnie mindazoknak, akik va-lamilyen módon már Isten népéhez tartoznak.”

Magam úgy vagyok ezzel, hogy a hit, a vallásosság és az egyház(ak)hoz való személyes kötődés – magánügy. A művész őszinteségének jóvoltából némi bepillantást nyerhettünk magánügyeibe, egykori „bűnös“ életének egynémely részletébe, amelyek „Rémes, istentelen dolgok voltak“, s amelyekből hite és egyháza segítségével sikerült kivergődnie. Szerencsésnek tartom a hitében ily szilárd lelket, aki vallja és átéli, hogy az elkövetett bűnökre pap feloldozást adhat. A katolikus egyház így tanítja, vagyis a Biblia, az egyház és az egyházatyák szabják meg, hogy mi a bűn, s hogy arra a veszendő lélek miként kaphat feloldozást az egyház által, hogy végül bebocsátást nyer-jen a mennyországba.

Képes-e nekem elnézni, hogy én másképp látom a világot

Mert amint a zsinat és Eperjes Károly is mondja egy igazság van és egyetlen útja az üdvözülésnek. Ráadásul a művész úrhoz „a Hang“ is szól, amely (aki?) kritikus pillanatokban eligazítást ad neki a teendőket illetően.

Mármost a kérdés, amelyet mindezek tudatában bárki feltehet magában, úgy szólhat, hogy én, Kovács-Kiss János magyar állampolgár. aki az egyházra és tanításainak teológiai fejezeteire fittyet hányok, templomba csak akkor teszem a lábam, ha építészeti szépségeit szeretném megcsodálni, egyszóval én, liberális, baloldali tévelygő hitetlen – lehetek-e még tisztességes, jó erkölcsű ember?

Befogad-e Eperjes Károly a magyar nemzet soraiba, s képes-e nekem elnézni, hogy én másképp látom a világot, benne például az SZFE sorsát, az István, a királyt, és Orbán Viktor politikai működését?

illusztráció Városi Kurír

„Veled Uram, de nélküled“

Mert – ugyan senki nem kérdezett, de elmondom -, szerintem – a színművészeti egyetem kivégzése gyalázatos, aljas és fölöttébb ostoba tett volt; hogy István, a király nagyon is jól és érthetően mondta, amikor azt mondta „Veled Uram, de nélküled“, mert azt mondta, hogy maga és nemzete elfogadja a krisztusi erkölcsi parancsokat, de politikai hatalmat nem ad az egyháznak. Mert – szerintem – ennek a mondatnak ez a veleje, ha a művész nem is érti.

Végezetül pedig Orbán Viktor szerintem nem isten (Isten) ajándéka a nemzet számára, hanem istenátka hazug maffiózó, aki Rákosi Mátyás óta többet ártott a nemzetnek és az országnak, mint bármelyik bárgyú és ostoba politikus, aki hatalomra vergődött Magyarországon.

Van-e jogom úgy vélekedni,

hogy Eperjes állításával szemben igenis létezhet liberális keresztény, szocialista keresztény, (még nacionalista keresztény is), sőt ad absurdum – erkölcsi értelemben – lehet keresztény bármely muzulmán, buddhista, taoista és sámánista is – már ha a kereszténység a humánus erkölcsi követelmények és emberi magatartási szabályok összessége. Eperjes Károly (és a zsinat) szerint a katolikus kereszténység az egyetemes értékek összessége.

Konfuciusz, Buddha, Mohamed, sőt Luther és Kálvin is másképp gondolhatták, s hiába írták fel a Bazilika homlokzatára, hogy „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet“, és hiába állítja az egyház és Eperjes Károly, hogy az ő útja az egyedül helyes út, a gondolat effajta kizárólagossága a történelem tanúságai szerint mindig is zsákutcába vezetett.

Lám, még a művész úr is azt mondja, hogy manapság az ördögtől eredeztethető gondolatok és életvitel uralja a világ nagyobb részét, sőt tévtanokkal tömik az ifjúság fejét, vagyis szerinte már benne is vagyunk zsákutában.

„Nem könnyű lépten-nyomon elszenvedni, hogy az életellenes oldal kioktatja az élet normalitását védőket“ Eperjes szerint az életellenesség nem más, mint az abortusz, az eutanázia, az LMBTQ és egyebek. (Hogy mi a normalitás, arról nem esett szó, de sejthető.)

„Nincs nemzeti, vagy hazafias színház, csak jó, vagy rossz színház van”

Valójában lenyűgöző, hogy Eperjes Károlyban, a tehetséges és immár érett művészben mennyire nincs kétely a saját álláspontját illetően. Egyik pályatársa, Mucsi Zoltán ezt mondta: nincs nemzeti vagy hazafias színház, csak jó vagy rossz színház van. Eperjes szerint van nemzeti és hazafias színház is. És gróf Széchenyi István nem öngyilkos lett, hanem meggyilkolták a gonosz császári ügynökök. És van keresztényi erkölcsű színdarab, amelyben vállal szerepet, s van erkölcstelen, amelyben vallási meggyőződése miatt nem. Ugyanakkor a művész úrtól nem egészen idegen a gyakorlatias gondolkodás, amennyiben kirótt penitenciájának végrehajtását például összekötötte olaszországi családi nyaralással. Amikor pedig a Fidesz államilag szervezett tolvajlásairól vagy Szájer József erkölcsiségéről faggatta a riporter, így válaszolt:

„Mindenkinek a saját lelkiismeretével kell elszámolnia!“ Na, szép! Az LMBTQ éppenséggel életellenes valami, de ha elvtársamról van szó, számoljon csak el a saját lelkiismeretével – csak úgy, mint a közpénztolvaj a tolvajlásaival!

Tisztelt művész úr! Én örömmel látom Önt szerepeiben a moziban, színpadon, tévé-ben. De az a benyomásom, hogy az Ön világképe tévtanokból áll össze, s ideje lenne azokat a valósággal szembesíteni. Addig is – remélem – megőrzi szilárd hitét istenében és az emberi jóságban, ugyanakkor ráébred, hogy sokféle út elvezethet az üdvözüléshez. Amint hallom, így vélekedik Ferenc pápa is!

Kapcsolódó

Gazdára találtak a Magyar Mozgókép Szemle életműdíjai

illusztráció: V.K.