Nem ugyanaz a kép!

Kikérem magamnak, hogy a mostani ellenzéki békés tüntetéseket párhuzamba hozzák a 2006-os utcai erőszakos zavargásokkal.
[mnky_ads id=”10551″]

“Kering egy fotópár a neten: az egyiken a 2006-os zavargások, a könnygázban úszó város, erőszak és brutalitás, a másikon a mostani választás utáni tüntetés, béke, nyugalom, csend, madárcsicsergés, magasba emelt, világító telefonok („aki éhezik, emelje magasba az okos telefonját!”). Értsd: akkor az erőszakos szörnyetegek lángba borították a várost, bezzeg most, a báránykák… a valóság azonban az, hogy ugyanazt a képet nézzük.”

Bayer Zsolt ezekkel a szavakkal indítja cikkét a kormánypárti Magyar Időkben. Vajon a véres szájú tollnok jelen volt mikor kitört a balhé az utcákon 12 évvel ezelőtt? Vagy kényelmesen a fotelből nézte végig?
[mnky_ads id=”10552″]

Régóta tervezem, hogy leírom valójában mi történt a 2006. október. 23.-át követő napokban. Frissen végzett fotográfusként, és mint kezdő koncertfotós akkoriban nem foglalkoztam politikával. Tisztán emlékszem, aznap megbeszéltem egy találkozót a Gödör Klubban. Miközben az aluljáróból jöttem fel láttam, hogy ég egy kuka közvetlenül mellettem. A távolban néhány száz ember a rendőrökkel hadakozik. Döbbenten álltam, nem tudtam mi történik.

Végül lementem a Gödör Klub teraszára ahol a barátaim szóltak, üljek le az asztalukhoz. Meglehetősen szürreális kép volt, felettünk pár méterre szélsőjobbosok és rendőrök csaptak össze, mi meg kávézunk és beszélgetünk. A társalgás közben bemutattak egy fotóriporternek, aki már több évtizedes tapasztalattal rendelkezett. Felmerült, hogy kimegyünk fotózni a tűzvonalba. Kaptam egy 15 perces gyorstanfolyamot, hogy mit kötelező terepen tenni.

Kocsiba ültünk és elindultunk az Astoria felé, ugyanis jött egy telefonhívás, hogy ott van most a legnagyobb balhé. Mikor odaértünk, a füsttől alig lehetett látni valamit. A könnygázt azonnal éreztem, behatolt a torkomba és a szemembe. Kb. 2 perce voltam a helyszínen mikor elszaladt mellettem egy tüntető. Épp a fényképezőgépemet állítottam be, felemeltem a fejem, egy rendőr a gumibotját megpörgetve nekifutásból engem vett célba. Földbe gyökereztek a lábaim, mikor hirtelen valaki a semmiből megfogta a vállam és berántott egy kapualjba.
Másnap újra kimentem. Barátaim szereztek nekem sárga mellényt PRESS felirattal, így a rendőrök meg tudtak különböztetni a tüntetőktől. Aznap már vigyáztunk arra, hogy ne váljunk szét. Különböző helyszínekre mentünk el és bizony láttuk, ahogy folyamatosan provokálták a rendőröket. Ott volt Novák Előd is dobbal a kezében, Toroczkai László is.

Azt is láttuk, ahogy dobálják kövekkel a rend őreit még az Astoriánál. Elképesztő, hihetetlen látvány volt. Melyik országban lehet ezt büntetlenül megtenni? Ha a tüntetők hivatalos személyt/személyeket megtámadnak, az a világon mindenhol bűncselekmény. S ilyen esetben természetes a rendőrség válasz reakciója.

Emlékszem az Andrássy úti jelenetre is. Délután történt, szépen sütött a nap, különösen meleg idő volt. A járdán álltam és egy ideig onnan figyeltem az eseményeket. A tüntető mag és a rendőrök egymással néztek farkasszemet. Köztük pedig a fotóriporterek hada. Gondoltam készítek pár közeli felvételt és bementem a sárga mellényesek közé.
Bár ne tettem volna. Ugyanis pár percre rá megindult a tömeg, de a rendőrök nem hátráltak. Minket meg beszorítottak és alig kaptunk levegőt. Egy barátom a járdáról rémülten kiáltott nekem, hogy azonnal jöjjek ki onnan.

Ekkor döntöttem el, hogy hazamegyek. Nekem ennyi elég volt. Még napokig folyt a könny a szememből a könnygáz miatt. Én azt mondom, senki sem tudja, hogy valójában mi történt ott, aki nem volt kint. És kikérem magamnak, hogy a mostani ellenzéki békés tüntetéseket párhuzamba hozzák a 2006-os utcai erőszakos zavargásokkal.

Kapcsolódó:

Lendvai Ildikó szolid értékelése a szolid tüntetésről

[mnky_ads id=”4674″]
[mnky_ads id=”4668″]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük