A Láthatatlan Magyarország facebook csoport oldalára érkezett Cseke Éva levele. Ezt teljes egészében közreadjuk azért, hogy megmutassuk, a magyar emberekből nem veszett ki az emberség, a segítőkészség.

Semmilyen gyűlölet kampány nem hathat a tiszta szívű, a gyengébbek iránt felelősség érző emberekre!

“Kedves csoporttagok! Márciusban tettem fel itt a csoportban egy segítségkérő posztot. Több mint 1000 megosztást kaptunk csak ebből a csoportból.

Azt, amit érzek most, szavakban lehetetlen leírni, egyszerre vagyok nagyon boldog, és sírni is tudtam volna örömömben.

Ugyanakkor volt bennem egy kis lelkiismeret furdalás is, amiért embertársaim szegényítem meg, az én vágyaim, álmaim miatt. Tudják/tudjátok, nem nagyon szeretek kérni. És sokszor az elfogadás is nagyon nehezen megy. Mindig van bennem egy “jelző rendszer”, ami úgymond bekapcsol, és visszatart. A kérésemet Nektek/Önöknek sem azzal a szándékkal tettem fel, hogy sajnáltassam magam (ahogy páran gondolják) , vagy azért mert az ingyenre pályázok. Nem.

Azért tettem fel, mert van egy álmom,

aminek a megvalósításába belekezdtem, amit meg szerettem volna oldani és osztani. Volt bennem egy kis hitetlenség, egy kis félelem az emberektől, és nem igazán hittem abban, hogy létezik még az emberi jóság, a szeretet, és a segítő szándék. Azáltal, hogy megosztottam a kérésünket az Úr megmutatta, hogy mennyi jóindulatú, kedves, és segítőkész ember van, amelyért , akikért én végtelenül hálás vagyok. Magánembereknek köszönhetően akik számomra teljesen ismeretlenek, lett gyógyszer, élelmiszercsomag, utalás, elektromos betegágy, és végül egy elektromos moped is. Ez volt az én nagy álmom.

Ha már hivatalos szervektől mindenhonnan elutasítást kaptunk,

akkor mindkét lábát és 6 kézujját amputált valamint számtalan betegséggel küzdő férjemnek, aki az életét ledolgozta ebben az országban, emberhez méltó körülményeket biztosítsak valahogy a semmiből. És hogy ne legyen a lakás örök rabja bármilyen beteg is.

Az álom teljesült,

a segítségkérő posztot már nem tartottam etikusnak fent tartani tovább, ennek ellenére még néha egy-két csomag, némi utalás, még mindig ránk talál. De hogy honnan……..?

Köszönöm, hogy vagytok, köszönök mindent.

Cseke Éva”

csütörtök

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét