Banánköztársaság
Érthetetlen, hogy a minden élet számít, maradj otthon, kerüld a kontaktust, vigyázz magadra szalagcímek mellé hogyan fér bele a mindenáron érettségi!
Valamiért kardinális kérdés az érettségi megléte. Tudom, mi, tanárok is fontosnak tartjuk, erre készülünk 12 évig a gyerekekkel. Normál időkben, békében, együtt, közösen. Élőben – kezdte bejegyzését Jocó Bácsi, alias Balatoni József történelemtanár, író.
Valamiért kardinális kérdés az érettségi megléte. Tudom, mi, tanárok is fontosnak tartjuk, erre készülünk 12 évig a gyerekekkel. Normál időkben, békében, együtt, közösen. Élőben – kezdte bejegyzését Jocó bácsi, alias Balatoni József történelemtanár, író.
És most pedig közel egy éve minden érettségiző online oktatásban van
Persze, ott volt a szeptember-október, amikor igazából hol a diák, hol a tanár, hol pedig egész osztályok voltak karanténban. És akkor nem volt online se.
Mert nem lehetett, hisz az otthon lévő tanár nem tud tanítani otthonról, hisz az oktatásban nincs home office.
Nem vicc, ez volt a mondás. Mondjuk aztán valahogy novembertől mégis lehetett. És azóta is tart. Hónapról hónapra jött az újratervezés, az újragondolás. A remény, majd a reményvesztés. Talán majd húsvét után. Gondoljuk. De nem! Hisz húsvét után három hét van még a suliból. És a diákok félnek, hogy valami berobban, megint karanténba kerülnek, és akkor oda az érettségi.
Hisz arra nincs terv, hogy mi van akkor, ha a vizsga előtt egy osztály kiesik? Önhibáján kívül? Bárkinek megéri a pár hét suli azt, hogy sutba kelljen dobnia több évnyi tanulást, egyetemről szőtt terveket? Hát, nem nagyon.
És mégis megy a tamtam: már pedig érettséginek lennie kell.
Eddig is volt. Meg tavaly is. Igaz, huszadannyi fertőzéssel, és nem teljes érettségi volt. Tényleg nem értem, miért?
Miért kell most bármi áron – igen, most úgy tűnik bármi áron, bárki egészsége árán – vizsgát szervezni?
Tudom, sorban állunk, sőt, várjuk is sorunkat, és addig lehet, hogy talán, esetleg védettek leszünk. Ha nem oltással, akkor majd a természet által. Ha… De most nem is magam miatt aggódom a legjobban. Sőt. A diákok egy része viszont fél. Fél attól, hogy elkaphat valamit, hazaviheti, és átadja a vele élő családjának. Hogy jogos-e a félelem? Egy éve naponta harsogják ezt. Szóval ha nem is jogos, de a félelem valós…
Az oktatásban sosem volt esélyegyenlőség sajnos
De most, ebben a helyzetben végképp nincs. Hisz van, aki nem kapta meg a neki járó oktatást. Igen, lehet mondani, hogy de én igen, viszont a mundért én csak akkor védem, amikor jogos. Igen is, van olyan diák, akit nem tanítottak online, csak anyagot adtak ki. A legszorgalmasabb diáknak sincs már motivációja több hónapnyi olvasd el, tanuld meg után… Arról nem is beszélve, hogy jól hangzik, hogy továbbra is lehet kiscsoportos foglalkozást tartani, viszont nagyon sok intézmény – joggal – nem vállalja a felelősséget, nem kockáztatja a diákok és a tanárok egészségét.
Mert annyit nem ér…
Március mindig a próbaérettségik időszaka. Előbb nincs értelme, hisz ha hiányzik még anyag, akkor nem lesz teljes a kép. Vallom, hogy próbaérettségit viszont online nincs értelme tartani, mert nem reális.
Meg hogyan próbáljunk online egy élőben tervezett vizsgára? Nonszensz.
Arról nem is beszélve, hogy például a testnevelés gyakorlatra lehetetlen felkészülni. Nem mellesleg veszélyes is felkészületlenül odaengedni diákokat.
Hogy miért nincs alternatíva?
Őszintén nem tudom, és nem is értem
- Miért ne lehetne csak az egyetemi felvételihez szükséges emelt érettségiket megtartani, azt is saját intézményben? Ezzel is minimalizálható a veszély. Vagy akkor mégsem ez számít? A szokás, egy felborult világban való ragaszkodás mindent felülír?
- Miért ne lehetne minden más, nem konkrét felvételi tantárgyból megajánlott jegy? Mondhatná bárki, hogy de az nem reális… Vagyis értsem úgy, hogy nem bízunk a pedagógusokban, hogy reálisan osztályoznak? Vagyis a rendszer nem bízik a saját alkalmazottaiban? Akkor a dolgoztok, év végi jegyek, felelések, szóbeli érettségi tekintetében miért is bízunk? Azzal meg ne jöjjön senki, hogy egyik iskola ötöse nem ugyanannyit ér, mint másé! Miért is? Honnan tudja ezt bárki? Vagy ha ezt hiszik, akkor amúgy alapesetben meg ugyanannyit ér? Már a feltételezés is sértő, hogy az a tanár és diák, aki nem a top 10 suliba jár, az kevesebbet érne…
- Miért ne lehetne mondjuk idén csak szóbeli? Tavaly lehetett csak írásbeli, elvéve ezzel a javítási lehetőséget? Na, ugye? És tavaly „csak” másfél hónap digitálisról volt szó. Most meg…
- Miért ne lehetne dupla szóbeli, minden tantárgyból két dupla tétel húzásával? Az is mér, az is ad eredményt? Hisz a szóbeli sokkal később van, és jóval kevesebb kontaktussal jár. Vagy nem ez számít? Akkor mi?
Én csak hangosan gondolkodom. A gyerekek érdekében. Mert ez számít. Nekem.
Amit pedig fontos leszögezni: a diákok nem megúszni akarják az érettségit, a tanárok nem megúszni akarják a munkát.
Csak tényleg érthetetlen, hogy a minden élet számít, maradj otthon, kerüld a kontaktust, vigyázz magadra szalagcímek mellé ez hogyan fér bele. Mert az én agyamba sehogy sem fér össze ez azzal, hogy érettséginek lennie kell. Bármi áron…
És az érettségi szót nyugodtan kicserélhetjük szakmunkás vizsgára is, vagy szakmai vizsgára.
Tudom, hosszú lett. Tudom, unalmas. Tudom, siránkozásnak tűnik, pedig baromira nem az. Tudom, mi is leérettségiztünk, más is szívjon, örüljünk, hogy nincs háború, a büdös kölykök nem tanulnak, a diákokat lehet látni parkokban bandázni, az én gyerekemnek semmi baja ezzel. Tudom, köszönöm, olvastam ezeket már kommentekben. Ha lehet, ezeket mellőzzük, mert egy „de” mindig lehet. Legyenek szakmai érvek, legyen egyetnemértés velem, vagy éppen legyen egység!
De valamerre induljunk el, mert ez így tényleg nem fair. Nagyon nem…
Szerző
