Farkasházy Tivadar: Kedves Zoli! Hát itt hagysz minket? Ne tedd ezt velünk!

Akkor megrendülten búcsúzom tőled, megannyi nagyszerű fényképed előtt ülve, anélkül, hogy egyszer is láttalak volna, holott munkám révén miniszterek százait ismertem, legalábbis valahol összefutottam velük, veled soha, s úgy hiszem, a magyar értelmiség egyik fele ezt szintén elmondhatja magáról.

Pedig ekkora tárcát még nem láttunk,

amelybe belefért a magyar oktatás, kultúra, egészség, sport, szegénység, egyházak, szociális ügyek, neked köszönhetjük Hoffmann Rózsát, Czunyinét, Áder húgát, a csókos szájú Palkovicsot, az egész Kliket, a fogyóeszköz egészségügyi államtitkárokat, a szép Szabó Tündit, a Harrach által egészségügyi intézménynek nevezett kopár stadionokat, L. Simont, a nagy költőt és magába beruházót, az egykor egész jó rendező Kerényit, no meg Fekete akadémikust, aki apródfrizurájával is jelezte, hogy mi a lefizetett díszértelmiség dolga. A frász fog felsorolni több tucat államtitkárt és miniszteri biztost, csak akik hamarjában eszembe jutottak. Mondd, ha volt keresztényüldözési államtitkár, miért nem neveztél ki egy keresztényüdvözlésit is? Mondjuk Dózsa Laci? S a tucatnyi tudományos álintézettel most mi lesz? Hiszen Schmidt Mariskával az élen csak félbehagytátok a magyar múlt, jelen és jövendő teljes átírását.

De sebaj. A közmondásokban így is megmaradsz.

Beadott neki, mint Balog a birkának, otthagyja, mint Balog a kanalát. De legalább neked nem volt villád. Csak az asztalon. A szintén elmenő Lázárral rendeztek egy csókok lakomáját? Mindig emlékezni fogunk nagyszerű villásreggelidre a mentősökkel, a proligyerekekkel a Royalban, akik nélküled talán sosem ettek volna csirkemell filét calvadossal ízesített gombamártással, az egyházasított iskolák százaira, a poroszvilág feltámasztására, a nótáskedvű csúcsminiszterre, az iskolai hit térítőjére, a mindennapos tornákra, akár van terem hozzá, akár nincs, az iskolai lőterek megálmodójára.

Ha nem veszed dicsekvésnek,

én írtam az első hosszabb beszámolót a Hócipőben a Honvéd sürgősségiről, amelynek vezetését ti bíztátok a vélhetően bedrogozott Zacher doktorra, mert különben nem vállalta volna el. Már azon a különös éjjelen sokat emlegettelek, s még ki tudja hányszor, mert az elmúlt években tudtam meg, hogy orvoshoz menni az egyik legfárasztóbb ülőfoglalkozás, de legalább volt időm elolvasni egy csomó könyvet, amíg el nem árulták, hogy nincs is benn doki, s valószínűleg már nem is lesz, de ha sokat ugrálok, nővér se. Persze megértettem, hogy a halottak soron kívül is bemehetnek, illetve kijöhetnek, sőt, még szép sötét zacskót is kapnak recept nélkül. Ha kicsit demagóg lennék, felsorolnám azokat a barátaimat, rokonaimat és ismerőseimet, akiknek talán nem is kellett volna még. De legalább ásót adtatok hozzá, akinek másra nem futja. Értem, hogy neked fontos a túlvilág, de nekünk nem annyira sürgős. Persze nem te teremtetted ezeket az állapotokat, elküldtem én már emiatt szocialista minisztert is parlamenti fogadáson, de mit mondjak, szépen felerősítetted bennünk azt a különös érzést, hogy bármelyik pillanatban megdögölhetünk, érdekes módon ugyanolyan eséllyel, ha éppen orvosra várunk. Legalább a szuperkórházat miért nem vártad meg?

Persze most inkább az eredményekről kell szólni.

Például hogy végre sikerült valakinek elsöpörni Buda közepéről a Sportkórházat, amelyet az Isten is Mocsai doktor stadionjának teremtett. Kár, hogy Putyin doktornak végül nem építhettünk. Az is kevés embernek adatott meg, hogy több százezer új szegényt avathat. S elindíthatja a Nemzeti Tanévnyitókat az addigi pogány-kommunista szertartások helyett.

Tudod, mi a legizgibb?

Hogy három nevet adtál meg a Viktornak, ebből egy egész Szent Antal lánc kikerekedhet. Vagy mint egy Oscar átadás. De azért ugye továbbra is te fogod felhívni az elrejtett sámlira évértékelni? Már csak egyet árulj el, most rögtön húzol el, majd megmondtam, hogy hová, vagy még megvárod az Index megtérését és elmeséled nekik, hogy ezt az egész ellenreformációt te találtad ki, vagy csupán megvalósítottad? Olvasom az Origóban, amely, csak hogy tudd, korábban egy újságnak számított, hogy hátralévő pályafutásodat a Fidesz alapítványának az élén annak szenteled, hogy magasabb fokozatra kapcsold az ideológiai-szellemi küzdelmet a polgári Magyarországért. Mit Magyarországért, egész Európáért! Offenzív leszel, hogy növekedjék e tévútra került földrész keresztény-kulturális beágyazottsága, amely megalapozottságot igényel. Szóval akkor lesz téli alapozás is, mint a focistáknak, akiket annyiszor segítettél ki anyagilag, főleg ha Felcsúton próbálkoztak a labda levételével.

Ha még egy gondolatodat kiemelhetem,

megígérted, hogy európai szinten minden olyan gondolkodó, politikusi, közéleti körben ott leszel, ahol erre fogadókészség van. Méghozzá szellemileg kiérlelve és nem napi kardcsörtetéssel. Szerintem kapkodni fognak érted. Erzsinél kezdjed, az mégis egy királynő, aztán jöhet Angéla, Macron, Ferenc pápa, Melania-ra nem gondoltál? Ő is innen migrált oda. S talán arra is lesz energiád, hogy megvalósítsd a KDNP fiatalok nagy ötletét, egy csupor Egri Bikavérrel és egy szakajtó Túró Rudival hazacsábítani a külföldre menekült orvosok, mérnökök, londoni tányérmosogatók százezreit. Még csak egyet, ha már a Szabadság téri Gábrielt elfelejtettétek felavatni, Kollonich Lipót szobra hol lesz? Gömbös ökle vagy Horthy lova mellett?

Lázártalanítás