Banánköztársaság
Gábor György: a díszpáholyban Orbán Viktor köpködi a szotyolát, s a Bibliát mormolja maga elé
A kiváló filozófus ismét pontos és már-már reálisaknak is elfogadható ironikus leírását adja egy helynek, amit nemrég még Magyarországnak hívtak, ám mára már csak Orbánisztán néven emlegeti a művelt világ.
Na, végre egy igazán remek hír itt a választási őrület kellős közepén!
Olvasom, hogy a belga Georges Leekens vezetése alatt készülő magyar labdarúgó válogatott a holnapi edzés után templomba megy. Sajnos nem derült ki a tudósításból, hogy vajon milyen templomba. Katolikus templomba? Református templomba? Evangélikus templomba? Zsinagógába? Mecsetbe?
Sebaj, mennyivel izgalmasabb lesz mostantól a magyar fociválogatott minden szereplése! Mert majd hallhatjuk, hogy az animista kapus kigurítja a labdát a katolikus elé, a katolikus felnéz, majd hosszan szökteti az evangélikust, aki egy apró körömpasszal továbbítja a labdát a kálvinistának. Közben a zsidó hatalmas sprintet vág le, megkapja a labdát, ám a muszlim durván visszarántja őt. A szabadrúgáshoz a Hit Gyülekezetes készülődik, miközben a három idegenlégióst, a buddhistát, a Krisna-tudatút és a mormont a kispadról elküldik melegíteni. Az EMIH-es közben feltűnően húzza az időt, ezért sárga lapot kap. Ez volt a nyolcadik sárga, amit a játékvezető ezen a mérkőzésen eddig felmutatott! Naná, hisz agnosztikus, a két partjelzője pedig ateista.
Közben a díszpáholyban Orbán Viktor köpködi a szotyolát, s a Bibliát mormolja maga elé:
„Aki győz, megadom annak, hogy az én királyi székembe üljön velem…” (Jel. 3,20).
Jó lenne nevetve legyinteni, és azt mondani, de helyes képtelenségeket talál ki ez a Gábor György, biztos nagyon rá ér, de nem ez a helyzet sajnos, hiszen amit a filozófus az utóbbi években olykor iróniába burkolva előad, az a valóságban egyáltalán nem vicces sőt, maga az életünk.Igen mi napról napra éljük meg Orbanisztán létét.
Szerző
