Blogbazár
Gábor György: drága elnök úr, ezt is, mint annyi mindent ebben az életben, rosszul teccik tudni
Azt mondta ez az Áder János nevezetű fényességes lángelme, miután reggelije közben mindent aláírt, amit csak eléje tettek, szalvétát, Pontyvilág Magazint, Keresztény Cserkészimakönyvet és 1927-es évjáratú svéd vasúti menetrendet, szóval miután köztiszteletnek és közmegbecsülésnek örvendő rutinjával odakanyarította saját, vagy ha épp elfelejtette, akkor valaki másnak a nevét, azt mondta, hogy “nem a törvény szégyenteljes, hanem azok magatartása, akik – különösen advent idején – indokolatlanul keltenek félelmet az emberekben”.
Akkor majd a holnapi reggelijének elfogyasztásakor
valaki susogja bele magasságos fülkagylójába, hogy drága elnök úr, ezt is, mint annyi mindent ebben az életben, rosszul teccik tudni. Ugyanis, ha hívő teccene lenni, s nem egy blaszfémiára mindig kész neofita közbohóc, akkor bizony teccene tudni, hogy a hívő adventkor egyszerre várja Krisztus születését, amely hitének örömforrását jelenti, s egyszerre a parúziát, amely mindenkiből félelmet vált ki.
És teccik tudni, miért?
Elmagyarázom. Mert a parúzia nem más, mint Krisztus második eljövetele, amikor hatalommal és dicsőséggel érkezik meg, megtartja az utolsó ítéletet, és örök kárhozattal sújtja a gonoszokat.
És önnek, mindnyájunk szeretett elnökének, néhány cimborájával együtt kiváltképp lesz oka ekkor a félelemre és rettegéste. És ott már kedvenc kis praetoriánus seregük, a TEK sem lesz képes magukat megvédeni.
És ha mindezt meg teccet érteni,
akkor már csak annyit kérdeznék nagybölcseletű drága elnök urunktól, hogy mi a lószar köze van a törvényalkotásnak és az elnöki aláírásnak az adventhez?
Háttér, ha valaki lemaradt volna…
A köztársasági elnök a tb-törvény és a képviselők befenyítésére szolgáló új szabályozás mellett a kultúrpolitika új irányait kijelölő, nagy tiltakozást kiváltó törvényt is megküldte kihirdetésre.
Szerző
