Azt mondta ez az Áder János nevezetű fényességes lángelme, miután reggelije közben mindent aláírt, amit csak eléje tettek, szalvétát, Pontyvilág Magazint, Keresztény Cserkészimakönyvet és 1927-es évjáratú svéd vasúti menetrendet, szóval miután köztiszteletnek és közmegbecsülésnek örvendő rutinjával odakanyarította saját, vagy ha épp elfelejtette, akkor valaki másnak a nevét, azt mondta, hogy “nem a törvény szégyenteljes, hanem azok magatartása, akik – különösen advent idején – indokolatlanul keltenek félelmet az emberekben”.

Akkor majd a holnapi reggelijének elfogyasztásakor

valaki susogja bele magasságos fülkagylójába, hogy drága elnök úr, ezt is, mint annyi mindent ebben az életben, rosszul teccik tudni. Ugyanis, ha hívő teccene lenni, s nem egy blaszfémiára mindig kész neofita közbohóc, akkor bizony teccene tudni, hogy a hívő adventkor egyszerre várja Krisztus születését, amely hitének örömforrását jelenti, s egyszerre a parúziát, amely mindenkiből félelmet vált ki.

És teccik tudni, miért?

Elmagyarázom. Mert a parúzia nem más, mint Krisztus második eljövetele, amikor hatalommal és dicsőséggel érkezik meg, megtartja az utolsó ítéletet, és örök kárhozattal sújtja a gonoszokat.

És önnek, mindnyájunk szeretett elnökének, néhány cimborájával együtt kiváltképp lesz oka ekkor a félelemre és rettegéste. És ott már kedvenc kis praetoriánus seregük, a TEK sem lesz képes magukat megvédeni.

És ha mindezt meg teccet érteni,

akkor már csak annyit kérdeznék nagybölcseletű drága elnök urunktól, hogy mi a lószar köze van a törvényalkotásnak és az elnöki aláírásnak az adventhez?

Forrás

Háttér, ha valaki lemaradt volna…

A köztársasági elnök a tb-törvény és a képviselők befenyítésére szolgáló új szabályozás mellett a kultúrpolitika új irányait kijelölő, nagy tiltakozást kiváltó törvényt is megküldte kihirdetésre.

Becso

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét