Gábor György: „Jobboldali újságírónak lenni önmagában morális fölény”?

Azt nyilatkozta Gulyás Gergely, hogy „a jó újságírók a jobboldalon dolgoznak.” Majd hozzátette: „Az biztos, hogy ezen az oldalon újságírónak lenni önmagában morális fölényt jelent.”

„A jó újságírók a jobboldalon dolgoznak”

– ez bizonyára így igaz, eszemben sincs ez ügyben vitát kezdeményezni Gulyás miniszterrel, hiszen ő megmondta, ha tetszik, utasításba adta, elvégre ő a miniszter és nem én. Ám ezt a „jobboldali újságírónak lenni önmagában morális fölény” megállapítást egy-két gondolattal kiegészíteném.

Mindenekelőtt azzal, hogy tökéletesen értelmetlen ez a kijelentés, ugyanis, ha valamire nem mondható az, hogy „önmagában”, az épp maga a moralitás (latin mos = erkölcs, szabály). Gulyás Gergelynek és az „önmagában morális fölénnyel rendelkező jobboldali újságíróknak” mindenekelőtt azt javaslom, hogy tegyék azt, amit Browning hőse, Paracelsus mondott: „megyek, hogy próbára tegyem lelkemet” („I go to prove my soul”).

Az a lélek ugyanis, amely sosem tette próbára magát, morális szempontból elveszett lélek.

Akik sosem próbáltak egzisztenciálisan választani, s hagyták, hogy mások válasszanak helyettük, mondjuk egy külső hatalom, azok nem tekinthetők morális lényeknek. És ha most Gulyás miniszter vagy az „önmagukban morális fölénnyel rendelkező jobboldali újságírók” Kierkegaard-ra próbálnának hivatkozni (szinte látom magam előtt az Origo, a Pesti Srácok és a 888.hu teljes szerzői gárdáját, amint Kierkegaard után kapnak), jelzem nekik: nincs igaza Kierkegaard-nak, hogy az emberek sohasem választják a rosszat a rossz kedvéért. Shakespeare ezt tisztábban látta: „Úgy döntöttem, hogy gazember leszek”. És aki mondta, lett is! Nem is akármilyen!

A választás mindig egy kicsit meghalás

(ahogy Goethe mondta: „stirb und werde”, azaz halj meg és szüless újjá, Kierkegaard a közvetlenség elhalásáról beszélt, Tolsztoj feltámadásról stb.). Eme meghalás nélkül, úgy bizony, sem ön, Gulyás miniszter, sem az „önmagukban morális fölénnyel rendelkező jobboldali újságírók” sem fogják megúszni, ez kell ahhoz, hogy érvényesíthessék az „ismerd meg önmagad” morális parancsolatát, legalább azért, hogy a „halál” utáni feltámadást követően többé már ne mondjanak és ne is gondoljanak ilyen öntelt ostobaságot. Ettől kezdve viszont nem lesz szüksége sem önnek, sem az „önmagukban morális fölénnyel rendelkező jobboldali újságíróknak” Vezérre, parancsoló tekintélyre, hiszen döntéseiket és választásaikat mostantól kezdve már saját autonómiájuk határozza meg.

És innentől, akár a „lét pásztorai” (Heidegger) is lehetnek, a világ gondját viselhetik önök is, beteljesítve a morál univerzális orientatív elvét: gondoskodj más emberi lényekről, avagy ugyanennek negatív megfogalmazását: Ne árts szándékosan egy másik emberi lénynek!

Feltámadt lelkülettel Platónt fogják citálni, aki szerint jobb elviselni, mint okozni a rosszat

S egyszeriben felnőttek lettek, Gulyás miniszter is és az „önmagukban morális fölénnyel rendelkező jobboldali újságírók” valamennyien, megannyi dinamikus centrum, amely köré szerveződik az eltűnt (vagy sosem volt), de megtalált személyiség, a világ megnyílik előttük, s már tudni fogják, hogy a moralitásnak nem az a mértéke, hogy nem fújják bele az orrukat a másik nyakkendőjébe, s nem pisálnak le egy szökőkút tetejéről.
És ha csak ennyi, már ezért is megérte!

Kapcsolódó