Gábor György: nyugalom, csigavér, mindenki hamarost doszt örülhet, elégedetten hátradőlhet, mert mindenkinek igaza lesz!

Nehéz az ellenzéki szavazók száraz kenyerét rágcsálni, de most végre elkezdődött a visszaszámlálás, már csak 24 óra, a kataton merevség lassan felenged, az izmok befeszülnek, a nyaki erek kidagadnak, a szemek vérben forognak, megannyi hős ellenzéki szavazó torkából fisztulás hang tör elő, ősi csatakiáltás, penna az izzadó marokban, a kéz kissé remeg még, de már sercen a papír, s árad a szózuhatag.

De jó, hogy van fészbuk!

Ez leszektázza a másikat, az fitymálkodik a másik nevén, hogy miért Klára asszony, egy másik amott csupa árulót lát, az árulónak gondolt visszaordít, hogy nem és nem, viszont ezek itt mind, generációs alapon nyomulnak, volt már ilyen, aztán mi lett belőle, amaz emennek zöld, de nem eléggé, amannak viszont túlságosan is zöld, mint a visszaokádott spenót, emez itten fogadkozik, hogy száradjon le a keze, ha nem ezekre, hanem azokra szavazna, nem, nem, soha, ellenzéki körmagyar, utál, utálabb, legutálabb, itt mindenki szarházi, idióta, elmebeteg, áruló, szektatag, kilóra megvett, rút sybarita váz, majd most jól megkapja tőlem, mert előbb én kaptam meg tőle, de ő durva és trágár, én szubtilis és könnyeden ironikus, és megfordítva, és megint elölről.

És mint a 424-es gőzmozdony, feltartóztathatatlanul robog a gyalázkodás,

én tégedet, te engemet, virágom, viirá-gom, mindenki legyalázva, mert most ennek van itt az ideje, így is kell, szépen egymást, hogy rohadjon meg mindenki, aki nem úgy ellenzéki, ahogy én, mert ebben a Kárpátoktól ölelt medencében én vagyok az ellenzékiség etalonja, kánonja, mértékegysége, paradigmája és szubsztanciája, a többi rohadék és aljadék, ergo: pusztuljanak, lehetőleg máma még! És őtet feldobom a facebookra, hogy mit mondott rólam, jól kiszerkesztem, és akkor az enyéim majd átokzsoltár-kórusba rendeződnek, s őtet jól kiátkozzák, aztán amaz is kiszerkeszt engem, hogy megmutassa, mekkora iróniakvóciens szorult beléje, és az övéi röhögnek rajtam, pedig rajtuk kell vonyítani a röhögéstől!

Habony meg szunyókál, nincs itt semmi dolog, csak dől a lé,

nem kell homokozóból homokgolyókat szórni rájuk, nem kell a boszorkánykonyhán legyártott gyűlöletfőzet, ezek ott elvégzik egymás közt, ezek magukat és egymást jobban utálják, mint ahogy azt én képes lennék kiagyalni, hát utálkozzanak, melóznom sem kell, dől a lé, az ő léjük, a melót meg ezek ottan ingyér elvégzik egymás közt!

És hát nyugalom, csigavér, mindenki hamarost doszt örülhet,

elégedetten hátradőlhet, mert mindenkinek igaza lesz, mert leordította a másik fejét, az meg az enyimét, de így vagyunk pariban, s meg lehet nyugodni a búsfrancba, mert hétfőn jó lesz, de nagyon jó, kurvára jó, mert az összes szekta, meg kilóra megvett, meg zöld, meg nem eléggé zöld, meg túlságosan zöld, meg generációs lázadó, meg férjné, meg saját nevén asszony, meg mind egy szálig jól el lesz verve és le lesz alázva, bruhaha, az enyéim is, de ti is, meg ők is, beszarok a röhögéstől, csak a Viktor nem lesz legyőzve, s megint és újra a Viktor, már megint ő, de most nagyon.

És akkor ismét jó lesz mindannyiunknak! Ugyebár?

Forrás