Gábor György: Túlteljesítő, megfelelni igyekvő, szolgalelkületű tahók…..
A Fidesz-kommunikáció eheti penzuma feltehetően a magyarok gyomrán keresztül akarja elérni, hogy a menekült-gyűlölet kellőképpen beivódjon az emésztést segítő nedvekig. A zsigeri utálatkeltés soha – eddig, de még messze a választás napja – nem tapasztalt mélységről árulkodik.
Ez volt a Hét…..eddig
Hoffmann Rózsával indították be az őrületet, aki azzal borzolta a disznótoroson nevelkedett magyarok idegeit, hogy az amúgy is minden rossznak elmondott láthatatlan menekült-tömegről még azt is indokoltnak találta közölni, mint mellékbűnt, hogy nem esznek disznóhúst.
Ezzel szemben mi:
„igen, szeretjük a disznóhúst, meg is esszük”.
A második lépcső Fazekas Sándor agrárminiszter volt, aki szerint a Fidesznek azért kell nyernie, mert különben Magyarországon hamarosan grillezett skorpiót fogunk enni és ez alapjaiban rengetné meg a magyar hont.
Fazekas Sándor miniszter agya is ledobta a láncot, bogárevést vizionál
Erről írt posztjában Gábor György vallásfilozófus:
Túlteljesítő, megfelelni igyekvő, szolgalelkületű tahók, akikből dől a szódiaré, mert “meg lett mondva, ki lett adva, elő lett írva, hogy…”
Egy-két napja – amint azt előző bejegyzésemben megírtam – még Balog lelkészminiszter igazította át Noé bibliai történetét, hogy az “összestimmoljon” Orbán csodás cselekedeteivel, ma olvasom, hogy Fazekas Sándor agrárminiszter valami olyast hordott össze, hogy a Fidesznek azért kell nyernie, mert különben Magyarországon hamarosan grillezett skorpiót fogunk enni csilivel, s ha a keresztény Európa étkezési értékrendje fellazul, csúszómászókat és rovarokat fogyasztunk majd.
Próbálom elképzelni, amint kedvenc éttermemben Rosenstein Tibi bácsi készítette guszta bűzmiriggyel körített, hernyóval töltött csótánypotrohot szervíroz fel Péter, de inkább szólok ennek a Fazekas nevű ostoba szolgaléleknek: ha már a keresztény étkezési hagyományt böffenti fel, nem árt, ha tudja: egy bizonyos Keresztelő János nevű alak
“Teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt” (Máté 3,4).
Sáska! Vagyis az a bizonyos tojókampós (Caelifera)! Igaz, ő afféle civil migránsként a pusztában élt, s a lefejezéssel ott a végén nem is záródott jól a sztorija.