Blogbazár
Gerendás Péter: Tudom, hogy az euthanasia kérdése újra és újra nagy viharokat kavar, de…
Kedveseim! Nem szeretnék szomorú posztokat kitenni, nem kell mindig mindenben mindig megnyilvánulni, ezt már elég sokszor megbántam, ráadásul így-úgy azonnal a mocskos politika térfelére tévedünk, pedig mondjuk csak azt mondom „szépen süt a Nap”.
Nem szeretek unatkozó trollokkal vitatkozni,
akiknek napi betevő falat a harc,pláne számomra kedves barátokkal hadakozni valamilyen témában. Most viszont a véleményetekre kifejezetten kíváncsi vagyok.
Nemrégiben olvastam egy hírt:
„Győrben elgázolt egy embert a vonat”.
Később derült ki, hogy az egyik rokonom volt az áldozat, akit nagyon szerettem. Ő volt a „legfiatalabb idős” a családban, akitől még kérdezni lehetett a múltban történtekről, a régi családtagokról. Szerettem meglátogatni őt Győrben, jókat főzött és beszélgettünk a családi dolgokról.
Egyszercsak beteg lett,
minden nap szinte új fájdalommal és kellemetlen kezelésekkel kellett szembenéznie, 80 éves volt és nem reménykedhetett a gyógyulásban. Azt mondta a kórházban ,hogy saját felelősségére hazamegy, a többit már sejthetitek a felvezetésből.
Tudom hogy az euthanasia kérdése újra és újra nagy viharokat kavar, de hogyan lehetséges hogy 1969-ben sétáltak emberek a Holdon, ma pedig ha valaki nem akarja a szenvedését tovább folytatni, ilyen brutális módszer áll csak a rendelkezésére.
Elképzelem az utolsó perceket,
a mozdonyvezető riadt arcát és későbbi életét, ahogy sikoltozva ébred verítékben fürödve. Az embereket, akik elkésnek, lemaradnak stb., ilyenkor órákig áll a forgalom.
Miért nem mondhatja azt a teljes tudatánál lévő beteg, hogy
drága doktor úr én ezt nem akarom tovább csinálni, hosszú szenvedés után, túlterhelt, fáradt, ideges fehérköpenyesek és vadidegen betegtársak képével a retinámban eltávozni erről a Világról. Szeretném a szeretteim körében tölteni életem utolsó perceit.
Mit gondoltok erről és ha valaki perfekt a jogi részével kapcsolatban,meséljen nekünk erről. Azt hiszem Hollandiában és Svájcban már előrébb vannak talán.
Fizsó
2019.09.29 17:11 at 17:11
Maximálisan egyetértek. Fiatalon is eutanázia-párti voltam, és idősen még kifejezettebben.
Hozzátartozik az emberi méltósághoz, hogy lehetővé kell tenni, hogy az ember dönthessen a méltó végről akkor, amikor úgy kívánja.
Jól kell megalkotni az eutanáziára vonatkozó jogi szabályzást, kizárni a visszaélések lehetőségét.
Az eutanázia nem kötelező! Sőt! Kizárólag szabadon és tiszta tudattal választható alternatíva lehet annak, aki ezt tartja helyesnek önmaga számára. És csakis önmaga számára.
Ha ez elérhető lehetőség lenne nálunk soha többé nem félnék a szenvedésektől, a kiszolgáltatottságtól, a szeretteimnek okozott fájdalomtól, a méltatlanná váló élettől, a haláltól.
Hihetetlen élni akarást és kiegyensúlyozott pszichés állapotot jelentene a hátralévő életemben.
Kovács Erzsi
2019.09.29 19:43 at 19:43
Ha lehetséges lenne, sokan igénybe vennék.Mert aki szellemileg nincs leépülve,föl tudja fogni, hogy már nem akarja az orvosa meggyógyítani,küldözgetik ide oda.A fizikai fájdalomnál a lelki fájdalom a legrosszabb, a feéeslegessé válás érzése, minél képzettebb valaki, annál nagyobb lelki trauma a felismerés,hogy már mindenki a halálát várja.Ingyen kellene minden öregnek odaadni, vagy vegye be,vagy fogadja el azt,amin nem lehet vátoztatni.A süketelés megalázó,és értékes szép családi élet helyett a normális öreg is olyan megfigyelés tárgyává válik, mint a toxikológiai gyógyegér, él e még,mit csinál, mi legyen vele.A betegségén túl lelki terhelésen megy át teljes pszichológiai vákumba kerül,ennek az elvuselése az alapbetegségnek a volumenét meghaladja,és ab ovo qa folyamatot felgyorsítja.Mint lehetőséget mindenkinek biztosítani kellene ingyen,ez lenne egy úri feloldozás a lelki trauma alól.Halálba menekülés joga mindenkit megilletne,nem véletlen, hogy Svájc ebben élenjár, mert ez a szociális kultúta legmagasabb foka, az „ÉN” tisztelete,a választás a szép halál és a könyörtelen szenvedés között.Kegyelet.