Gondolkodtam, miért csörgött a tányér és az evőeszköz – Gulyás természetesen ételért ment, csak pechje volt…

Gondolkodtam, miért csörgött a tányér és az evőeszköz. Ne háborogjunk.
Gulyás természetesen ételért ment.

Bent az étteremben várta a sorát, kezében steril lábaskával,

hogy abban vigye majd el a sterilen becsomagolt, elvihető eledelt. Pechje volt, mert az étterem dolgozói éppen ebédeltek, ezért kicsit csúszott a kiszolgálás. Ezen felesleges háborogni, hiszen enni a pincéreknek és a szakácsoknak is kell. Nyilvánvaló, hogy Gulyás mélyen átérezte ezt a helyzetet, és hosszú percekig fegyelmezetten várakozott, persze nem kint a teraszon, mert ott nem volt senki, neki pedig nem hiányzott, hogy lefotózzák, és mindenki azon csámcsogjon, hogy Gulyáséknál húsvétkor nem főznek, és nincs ingyen vacsora.

Semmi szükség ilyen álhírekre, hogy Gulyásék is esznek valamit

Különben azt sem cáfolhatja senki, hogy nem tartott kellő távolságot az emberektől. Ő ezt mindig betartja.

Olyan távol van, amennyire csak lehet.

Ám még ez a távolság sem volt elegendő a híres étteremben ahhoz, hogy az alkalmazottaknak a gulyásleves kanalazgatása közepette ne akadjon meg a szemük a maszkos, kesztyűs Gulyáson. Kétségtelen, hogy még az álarc ellenére is felismerték, és nagy örömükben, hogy tőlük viszi a betevőt ez a bátor ember, tapsolni kezdtek a késekkel, kanalakkal, villákkal.

Miután Gulyás komolyan veszi a munkavállalókat,

ezért bizonyára szerényen viselte a személye körül kialakult spontán ünneplést. Talán néhány kedves szóval megköszönte azt, és figyelmeztetett arra is, hogy ebben a nehéz időkben mindenki maradjon otthon. Végül csak néhány piros tojást vásárolt, miután a dolgozók megnyugtatták, hogy szigorúan Müller Cecília útmutatása szerint fertőtlenítették főzés előtt.

Bárki beláthatja, szó sincs itt a NER kedvenc étterméről, szabályok áthágásáról.

Csak a hülye nem érti.