Gyászhírzárlat

Csongrádon és környékén nem elérhetők a koronavírusjárvány fontos, friss és hiteles számadatai. Nem tudhatjuk, hogy hányan haltunk meg az utóbbi napokban és körülbelül hányan fogunk meghalni. Gyászhírzárlat van!?

Ma délelőtt véletlenül tudtam meg, hogy meghalt egy csongrádi ismerősöm

Állítólag koronavírus okozta a halálát, de ez csak szóbeszéd. Korábban csanyteleki elhunyt koronavírusos emberekről hallottam, de mivel nem lehet semmi biztosat tudni, így csak találgatunk. Pedig szorongat bennünket a járvány.

Olyan érzés támad az emberben, hogy gyászhírzárlat van..

Miért titkolóznak előttünk, mit hallgatnak el Csongrádon, mely adatokhoz nem juthat hozzá a helyi operatív törzs, illetve milyen számadatokról kell hallgatnia?

Csak a járvány országos és megyei számadatait kötik az orrunkra

Oltásról, karanténszámokról, kézmosásról, tendenciákról beszélnek. Csak arra lehetünk kíváncsiak, amit a helyi sajtóban közölnek, megosztanak. Hiába keressük, nem találjuk, nem tudhatjuk meg a bennünket érdeklő helyi számadatokat.

Nem a koronavírusos betegek és elhunytak nevére kíváncsi az ember.

Nem kapunk információkat a koronavírusjárvány csongrádi, bokrosi, felgyői, csanyteleki fontos számadatairól, nincs mindenre kiterjedő, friss és hiteles híradás a helyi járványról. Látjuk a nyilvános országos és megyei járványadatokat, hallunk bennünket nem érdeklő híres emberek és celebek haláláról, de nem tudjuk, hogy nálunk, Csongrádon és a járásban hány új fertőzöttet regisztráltak az elmúlt 24 órában (tegnapról mára), hány csongrádi koronavírusos halt meg tegnap óta, közülük hányan voltak lélegeztetőgépen, hány csongrádi, bokrosi, felgyői, csanyi koronavírusos beteget ápolnak ma kórházban, közülük hány van most lélegeztetőgépen. Csak az tudható, hogy hányan vannak házi karanténban.

A hiányos információk miatt csak nő a bizonytalanság bennünk,

a lélegeztetőgépre kerüléstől már jobban tartunk, mint a vírustól. Bezártak bennünket a szobába, ritkán a boltba és patikába szaladhatunk el, várjuk az oltást, csongrádi ismerőseink úgy halnak meg, hogy csak szóbeszédekből és mendemondákból tudjuk meg haláluk állítólagos okát.

Járvány és titkolózás van, MINTHA GYÁSZHÍRZÁRLAT LENNE, fogyunk és találgatunk, nem tudhatjuk meg, hogy a koronavírusjárvány hány csongrádi ember halálát okozta az utóbbi napokban, hányan élték túl az életveszélyes betegséget és a lélegeztetőgépet. Nincs lehetőségünk megtudni, hogy mire számíthatunk a következő napokban.

Van akiben hiú remény támad,

Csongrádon nincs akkora baj, mert nem tud a kórházba került betegekről, más meg nagyon sötéten látja a mai helyzetet, ki ki vérmérséklete szerint. Megint más pedig belesz…ik az egészbe, kóvályog világ f…ára. Legtöbben kezet mosunk, maszkot húzunk, elhúzódunk egymástól. regisztráltunk, oltakozunk. Megmondták, hogy ezt kell tennünk.

De fontos, engem izgató adatok híján most nem tudom eldönteni, hogy ha beteg leszek, érdemes-e egyáltalán bármelyik kórházba bemennem, ott lélegeztetőgépre kerülnöm, vagy a fogyó időben jobbnak látszik otthon levegő után kapkodnom, arra a kis időre. Ma inkább otthon maradnék, ha elér a baj.

Vagy úgysem én fogok dönteni akkor sem, ha fuldokolni kezdek? Mások mondják meg akkor is, hogy mi a jó nekem. Bevisznek meggyógyítani, ha lesz még kórházi hely valahol.

Forrás

Meddig hiszünk a szemünk helyett Müller Cecília "információinak" és mikor szakad el a cérna?

„Olyanokat veszítünk el, akiknek 20-30-40 évük lenne hátra..." - beindult a rangsorolás egyes kórházakban

Az információ - hatalom! - A hatalom pedig az enyém és oszthatatlan!