Nem gúnyolódni kívánok Kövér házelnök elhíresült szövegéről, miszerint akkor vagy jó magyar, ha 3-4 gyermeked van és számtalan unokád.
Sokkal inkább az izgat,
hogy miért gondolják azt nagyon sokan, hogy a nemzet nagysága az állampolgárok számától függ. A logikát persze akár érthetem is, de valóságalapját nem látom.
Nagyjából 9,8 millióan élünk Magyarországon. Pár százezer ember nem talál itthon megélhetést, külföldre vándorolt. Vagy kétszázezren alamizsnáért közmunkán dolgoznak. Nemzetközi, független felmérések szerint is drámai állapotban van egészségügyünk, oktatásunk. Béreink leghátul kullognak Európában. Unalomig ismert tények ezek, ezért nem folytatom.
Csak kérdezem:
nem az lenne a legfontosabb, hogy aki már él e Magyarországnak nevezett világban, az szépen, nyugodtan, boldogan éljen, a világ meg egyre növekvő része azt gondolja: ezek a magyarok milyen okosan teremtettek egy jó országot.
Én azt gondolom,
hogy először meg kellene becsülni a már élő életet és vigyázni rá. Aztán ha már ezen túl vagyunk, akkor mondhatnánk, még több boldog, sikeres ember hazája lehet a haza, szülessen hát több gyermek.
Viszont ha ezzel szemben a reménytelenek, elesettek, bezártak számát növeljük, attól nem lesz erősebb Magyarország. Szerintem.
Kövér és a bábot mozgató ostobább, mint hittük! De mi sem vagyunk normálisak, ha hagyjuk!