Banánköztársaság
Ha egyszer a házelnök úr belelendül…!
Úgy tűnik, tele van szomorúsággal Kövér László házelnök úr kicsi (vagy hatalmas?) szíve, ez érezhető a Fidesz választmánya elnökének budafoki lakógyűlésen elhangzott választási szózatán. Erről portálunk már beszámolt a közönség tájékoztatása és okulása érdekében, jómagam csupán néhány, kiváltképpen figyelmet keltő mondatra hívom fel a figyelmet, hátha hasznára válik annak, aki belebotlik éppen ebbe a szövegbe. Mert ha a házelnök úr belelendül…!
Úgy tűnik, tele van szomorúsággal Kövér László házelnök úr kicsi (vagy hatalmas?) szíve, ez érezhető a Fidesz választmánya elnökének budafoki lakógyűlésen elhangzott választási szózatán. Erről portálunk már beszámolt a közönség tájékoztatása és okulása érdekében, jómagam csupán néhány, kiváltképpen figyelmet keltő mondatra hívom fel a figyelmet, hátha hasznára válik annak, aki belebotlik éppen ebbe a szövegbe. Mert ha a házelnök úr belelendül…!
Ezúttal nem szaglott a puskapor
Az ukrajnai háborúról szólva a szónok „elismerte, hogy ez befolyásolhatja az április 3-i választás eredményét. … Bevallotta:
“meg voltam győződve arról, hogy nem lesz háború (…) fenyegetés ide, dobpergés oda”.
No hát ez bizony nagy kár, mert azt bizonyítja, hogy a Fidesz hangadó vezetőiből szinte teljességgel hiányzik a nemzetközi politikai éleslátás és előrelátás, viszont süketek az amerikai és a hazai szakértői figyelmeztetésekre. Mert ilyenek voltak bőségesen. Orbán Viktor a háború előtt nem sokkal tisztelgett Moszkvában Putyin elnök úr parádés asztalánál, de a megbeszéléseken annyit sem volt képes érzékelni, hogy puskaporos a levegő. Pedig rendszerint fenemód megérezte a puskapor-szagot, sőt három háborúban is volt alkalma vezetni az országot. Vagy ő éppen mindent tudott előre, csak nem tartotta fontosnak Kövér Lászlót tájékoztatni? Ki tudja? Ez is lehetséges.
„Csak egyvalaki röhög a markába…”
Abban viszont tökéletesen igaza van Kövér Lászlónak, hogy „Magyarországnak ebből semmi jó nem származik, mindegy, mi lesz a vége, a háborúnak mi már most a vesztesei vagyunk. Ahogyan egész Európa is.” (Vagyis hiába szeretné Orbán Viktor, hogy „kívül maradjunk”, ez nem lehetséges.) Ámde milyen a sors?
„…csak egyvalaki röhög a markába, de őt nem akarom megnevezni.”
Pedig jó lett volna, ha megnevezi, hogy ki az a lelketlen személy, melyik az a lelketlen ország vagy szervezet, amely örömmel szemléli, hogy a szomszédunkban testvérnépek gyilkolják egymást az egész világ ártalmára, mert a súlyos kijelentés így csak lebeg a levegőben, ki-ki ízlése szerint nevezheti meg a meg nem nevezettet, és a kiválasztottra nehezedő vád aljas és veszedelmes kis rágalommá silányulhat a közgondolkodásban.
Kövér úr nem minősít
Hanem hát a rágalmazás nem idegen Kövér László házelnök úrtól! Őt érzelmeiben feltehetően egészen speciális viszony fűzi például azt Európai Unióhoz, budafoki fórumán is szerfölött érdekes dolgokat mondott a közösségről, amelyhez ezer szállal kötődünk, íme:
“Sírnivaló, elkeserítően gyalázatos állapotban van az amúgy arcátlanul nagyképű és öntelt Európa. A hidegháború vége óta az EU politikai elitjének nem volt ideje megfogalmazni, hogy mi Európa szerepe, stratégiai érdeke. Viszont az LMBTQ-közösséggel, és azzal vannak elfoglalva, hogy “betörjék” a különvéleménnyel bíró kis országokat, mint amilyen például Magyarország. Egyébként is, nagyon rühellem, hogy divatba jött egymás kioktatása a nemzetközi színtéren: bennünket mindenki minősít, pedig mi nem minősítünk senkit”
– állapította meg Kövér. (HVG) Mármost javaslom az olvasónak, kalandozzon el kissé önnön képzeletében, és mérlegelje: ugyan mi mindent mondhatott volna Kövér László az Európai Unióról, ha véletlenül éppen nekilát szándéka és ítélete szerint minősíteni a közösséget?! (Mert az ugyebár kövéri fogalmak szerint semmiképp nem minősítés, hogy Európa „arcátlanul nagyképű és öntelt.”) A kérdés mintegy önként adódik Európát illetően: Kövér László tud-e legalább csak csupán arról, hogy amióta tagjai vagyunk az Uniónak, évente a nemzeti össztermék 4-5 százalékát kaptuk támogatásként a közösségtől? S ha tud, elismeri-e az adományozók jogát arra, hogy ellenőrizzék, vajon a kormány arra költi-e ezt a támogatást, amire kapta, s amire ígérte, hogy majd használja? A fideszes LMBTQ disznóság pedig ettől független ügy, még hazug ostobaságnak is ócska, viszont népszavazásnak nagyon költséges.
A Fidesz és az Úristen
De a legcifrább, hogy – úgy tűnik -, Kövér László már-már személyes jó viszonyt ápol az Úristennel, aki most újfent lehetőséget nyújt a Fidesznek, nehogy elbaltázzák a választást, merthogy silány ellenfeleket küld a ringbe. „De azért benne van a pakliban, hogy ezek kormányra kerülnek – mondta az ellenzékről a házelnök, aki szerint
“tragikus, ahogy az ellenzék színvonala az elmúlt 32 évben folyamatosan zuhant”
– írja és idézi a HVG. ( No hát! Ilyen az, amikor Kövér László nem minősít senkit és semmit.) Ebben azonban utóvégre nincs szokatlan elem, amióta Kövér László szerepet visz a közéletben, normális, emberi hangon még nemigen szólalt meg, (ámbár akadhatnak, akik emlékeznek politikai pályafutásának kezdeti, valóban demokratikus eltévelyedésire). De Budafokon rendkívüli gyöngyszemmel is szolgált a hallgatóságnak, gondolom, egyikük-másikuk nem kevés elképedéssel követte az elhangzottakat:
A határtalan pofátlanság
”A házelnök leginkább azt fájlalta, hogy mára kivesztek az értelmes viták kormányoldal és ellenzék között, és maradtak az Orbán Viktor ellen szerinte amúgy 1990 óta folytatott karaktergyilkossági kísérletek, ez vált mára a választási kampányok fő témájává is, nem pedig az, hogy ki mit csinálna, ha kormányra kerülne.
“A gyűlölet felfokozása a cél, az elhomályosítja az emberek józan értékítéletét, ez lett a politika lényege”
– állapította meg, és itt nem a Fideszről beszélt, hanem az ellenzékről.” (HVG) Albert Einstein mondta volt, hogy
„a világon két dolog végtelen, az univerzum és az emberi hülyeség, de az előbbiben nem vagyok biztos.”
Én most vagyok bátor, és hozzáteszek egy harmadik elemet a végtelen dolgok halmazához:
a fideszes pofátlanságot.
