Kerítésen innen
Hadházy: Magyarország olyan hely, ahol még a börtönök is lophatnak
Magyarország olyan ország, ahol a börtönök is lophatják és/vagy herdálhatják az EU-s forrásokat. 5,76 milliárd forint EU-s forrást költött a Belügyminisztérium és a Büntetés-végrehajtás a „fogvatartottak integrációjára” – világított rá az anomáliára Hadházy Ákos képviselő.
Duma, te drága….
Az egymástól független jelzések azt mondják hogy ebből a rabok nem sokat láttak. Zavarbaejtő az is, hogy miközben elvileg 100 milliókat (!) költöttek a program népszerűsítésére (minek???), a projekt oldalain semmi nem látszik néhány álláshirdetésen és a programelemeket felsoroló záró dokumentumon kívül.
4 hónappal a felvetését követően…
„Tegnap a Belügyminisztériumban jártam, mert nagy nehezen betekintést kaptam az 5,7 milliárd(!) forintos börtönprojekt dokumentumaiba. Pont azt láttam, ami várható volt, ezért bejelentést teszek az OLAF-nál és az Integritás hatóságnál is emiatt a „reintegrációs program” miatt.
A programot azért kezdtem el vizsgálni, mert több volt fogvatartott, vagy jelenleg is börtönben ülő honfitársunk jelezte, hogy a hangzatos képzésekből gyakorlatilag semmi nem valósult meg, voltak néhányan, akik bizonyítványt kaptak, de valójában képzést nem, vagy alig.
A tegnapi napon ezeknek a „megvalósul” képzéseknek a jelenléti íveibe és fotódokumentumaiba néztem bele és elképedtem.
Az elvileg több száz órás takarító, parkgondozó, asztalossegéd, festősegéd stb. tanfolyamok általam megnézett példái harmadánál egyszerűen hiányzott vagy az elméleti, vagy a gyakorlati oktatás képi bizonyítéka.
Ahol voltak képek, az sem volt vidámabb, kivétel nélkül csak egy-egy alkalmat dokumentáltak, azok is nagyon szánalmasak voltak. Olyan is előfordult (Szeged, 60 óra targoncavezetői képzés, 1,1 millió), hogy az elméleti oktatáshoz tettek ugyan képeket, azonban szemmel láthatóan az „elméleti oktatásról” készült kép valójában már a bizonyítványosztást ábrázolta:
rabruhás emberek álltak egy öltönyös bizottság előtt.
De külön emlékezetes még a szegedi asztalosképzés gyakorlati oktatása (240 óra, 4,4 millió), ahol három képen egy kis szobába tett padon egy kis fa tálka és némi hulladék deszka látható. A csúcs talán mégis a heves megyei takarítóképzés volt (160 óra, 25 nap, 2 millióért), ahol a képi bizonyíték annyi volt, hogy kb. 10 asszony egy szűk folyosót mosott fel, egymás hegyén-hátán.
Persze a „lepapírozás” a képektől eltekintve „rendben lehet”
abban a tekintetben, hogy minden képzésnél ott vannak a jelenléti ívek. Néhányat megtekinthettem, a neveket nem mutatták meg, de az aláírások formája néha furcsán egyformának tűnt.
Nem állíthatom, hogy itt biztosan hamis aláírások voltak (ehhez írásszakértő kellene), de azt igen, hogy több rab elmondása és a képi „dokumentációk” alapján meg van az esélye, hogy fiktív eseményeket igazoltak le rabokkal, akár hamis aláírásokkal is.
Ez nem lenne sajnos elképzelhetetlen, korábban több EU-s projekt esetében konkrét bizonyítékokat mutattam be, ahol ez volt a gyakorlat.
Az viszont biztos, hogy ezek a képzések nagyon drágák voltak, és az egész projekt szánalmas akkor, ha ismerjük a tényt: 5,7 milliárd forintból összesen 1500 rab kapott „képzést”. A projekt elviekben persze nem csak képzésből állt, de a többi költés méginkább kérdőjeles, erről korábban beszámoltam.
Magyarország olyan hely, ahol még a börtönök is lophatnak. „
Szerző
