Még mindig nem találtam meg a HÁZban azt a fránya ajtót a névtáblával, ahová kiszögelhetném, felakaszthatnám, felszögelhetném, kiakaszthatnám magam.
A fölöslegesség tudata
Általában úgy veszem észre, hogy nekem odabent már kívül inkább tágasabb – mármint HÁZon kívül, semmint belül. Csőre töltött töltőtollammal , elavult kis kamerámmal sikerült tökéletesen észrevétlen maradnom írtomban, jártomban, forgatomban, HÁZon belül, HÁZon kivül.
Nem maradt más hátra, mint hogy élvezzem fölöslegességem tudatát, s felhasználjam – na nem a köz, hanem a magam, s szűkebb környezetem javára. A köz javán már annyi tojásfejű fáradozik, a közszolgálatiságot már annyian tűzték ki célként, hogy részemről a rajthoz állni közállatiság lenne.
Már késő!
Irigylem a sportolókat, a nagy versenyeket. Ott csupa világklasszis állhat a rajtvonalhoz. Nekik nem amatőrökkel és dilettánsokkal kell megméretni magukat és képességüket. Tanulság: nem tévérendezőnek, hanem élsportolónak kell lenni. Már késő!!!
https://varosikurir.hu/nem-csak-a-teve-szekhazbol-de-a-hazambol-is-kipenderitettek-amikor-a-kamerat-kivertek-a-kezembol/
