A Városi Kurír is beszámolt a Katona József Színház drámai bejelentéséről, egy zaklatási botrányáról és az egyébként kiváló előadások sorát alkotó művész eltávolításáról. A színház ugyan mismásolt, de Gothár Péter -akiről szólt a közlemény- másnap leleplezte saját magát. Portálunk szerkesztője publicisztikában  (Emlékszik még Damu Rolandra és Palácsik (Vajna?) Tímeára) is elemezte az esetet, amely immár a magyar közélet visszatérő jelenségeként kényszerít mindenkit állásfoglalásra. A Heti lapzsemle a Katona igazgatóját, Máté Gábort idézi.

Szép csendben

Mindössze pár nappal a friss botrány kipattanása előtt jelent meg a Magyar Narancs címlapos interjúja (“Elvben most jön majd az aranykor”; Magyar Narancs 2019. november 14.), amelyben Czenkli Dorka Máté Gábor színész – rendező – színigazgatót kérdezte a Katona József Színház harcairól, az új fővárosi vezetésről, – és a MeToo-ról.
Gothár Péter ügyének kipattanása reflektorfénybe helyezte a hosszú interjút, amelynek eredetileg más aprorpója volt: Nagy Zoltán “Szép csendben” című új filmjében
Máté Gábor egy 60 éves karmestert játszik, aki “problémás viszonyba” keveredik egy 14 éves lánnyal, tanítványával.

“Ha hatalmi pozícióból történik ilyesmi, eleve gyanút kelt”

Az idevágó részletet idézem lapzsemlémben az interjúból:
“CZENKLI DORKA (Magyar Narancs): — Jó ideje tanít már. Változtatott ez a filmszerep, vagy akár a különböző MeToo-történetek az oktatáshoz vagy a diákokhoz való viszonyán, esetleg a komfortérzetén?
MÁTÉ GÁBOR: — A komfortérzetem rosszabb lett, de más nem változott. Természetesen az ember gyanakvóan figyeli önmagát, mi mit jelent, melyik mondatot lehet mondani, és melyiket nem, mert amelyikről eddig azt hitte, hogy lehet, esetleg már nem biztos. Óvatosan közelítek egy-egy kérdéshez. De alapvetően nem változott meg sem a viszonyom a növendékeimmel, sem az elgondolásom arról, hogy mit kéne csinálni. Az más kérdés, sokkal visszafogottabb vagyok, egy felvételin például az akadémikusabb megoldást választom. Ott különösen ügyelek, maximum nem derül ki az adott fiatalról, elég tehetséges-e. Ez könnyen előfordulhat. Nem lehet tudni ugyanis, mit érzékelnek a felvételizők problematikusnak.

“Megmaradt a bulvár szintjén”

MN: —  Valamivel több mint két évvel ezelőtt robbant ki a magyar MeToo-botrány. Hogy látja, volt valódi hatása?
MG: —  Nagyobb társadalmi szinten nem volt, megmaradt a bulvár szintjén. A Katonában elsőként deklaráltuk a színházak közül, hogy mélyen elítéljük ezt a dolgot. Ennek hírértéke van, de nem vagyok benne biztos, hogy annál többet jelent. Ennél fontosabb lépés volt, hogy belül felállítottunk egy eljárásrendet az ilyen nem kívánt esetekre. A Színművészetin szerződtettek egy pszichológust, akihez lehet menni panasszal vagy a feldolgozás, megelőzés igényével. Ilyen szempontból van változás. De ez egyébként nem egy színházi probléma.

MN: —  Valamiért az emberek mégis a színházi történetekre is kíváncsiak.
MG: —  Azt lehet csócsálni. Ha nem ismert személyről van szó, már nem is érdekes a társadalom szemében a történet.

“Ez a kérdés csapda”

MN: —  Mintha generációs különbség lenne aközött, ki mit tekint szexuális zaklatásnak. Lehet különbséget tenni, vagy egyértelmű, mi az és mi nem?
MG: —  Jó kérdés, nem tudom. Nyilván kell. Ez a kérdés csapda. Mind a két fél beleegyezése alap kell, hogy legyen érzelmileg megalapozottan. De egy tanár-diák viszonyban ez nem megengedhető. A felnőtt dolga, hogy ezt ne idézze elő, zárja ki, szüntesse be, tudjon megálljt parancsolni, meneküljön el előle. Ezerféle megoldás lehet arra, hogy ez ne történjen meg. Ha hatalmi pozícióból történik ilyesmi, eleve gyanút kelt. Az ilyen helyzetben lévő embereknek erre oda kell figyelniük, hogy ne tegyék függővé semmilyen szinten egy másik ember szabadságát, döntési lehetőségeit, előrejutási képességét. Ez tiltott dolog. Belső parancs kell, hogy legyen az emberben, tisztesség. Ilyesmi jut eszembe, de hogy tényleg ne is alakuljon ki ilyesmi, nem tudom, hogyan lehet szabályozni. Valaki valakit följelent, azt kivizsgálják, és utána soha többé nem kerül vezető pozícióba. De az életben sajnos nem csak ez van, státuszokról van szó. Vannak családi viszonyok is, amelyekben csak a jó isten tudja, mi történik. Amúgy meg a gyerekekre még jobban kell vigyázni, mint a felnőttekre.”

Így elemezte tehát Máté Gábor az egymás után sorjázó szörnyű eseteket, alig pár nappal azelőtt, hogy saját színházának is nagyon súlyos döntést kellett hoznia a nyilvánosság előtt.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét