Egyre több véleményvezér szólal meg felocsúdva az első döbbenetből. Havas Henrik ismét megfontolandó párhuzamot mutat be az egyszervolt pártállam és a NER urai között.
Vasárnap este néztem a televízióban a győztes Orbán Viktort és a mellette álló csapatát.
Lakatos elvtárs jutott eszembe. Lakatos elvtárs a ’80-as évek közepén-végén a Magyar Szocialista Munkáspárt központi bizottsága agitációs és propaganda osztályának a vezetője volt. Ő tartotta a főszerkesztő értekezleteket; az ott elhangzottakat a rádióban mi egyszerű munkatársak elolvashattuk.
A hírszerkesztőség tónusvezetőjének a fiókjában volt egy határidőnapló, arra rá volt írva, hogy „Pro domo” /belső- vagy házi használatra/ és oda a főszerkesztőnk beírta, hogy éppen Lakatos elvtárs mit mondott a főszerkesztői értekezleten eligazításképpen.
Egy bejegyzésére különösen emlékszem:
„Lakatos elvtárs szomorúan jegyezte meg, nagyon fáj neki, hogy Őt nem szereti az értelmiség”.
Elnéztem Orbán Viktort és a társaságát és arra gondoltam, hogy Nekik ez nem fáj – fejeződik be Havas Henrik fájdalmasan pontos posztja.