Házelnökünk szemüveg nélkül véletlenül „Anyád Napjának” olvasta a naptárában az Anyák Napját, ezért egész héten anyázik

Baj van. Házelnökünk szemüveg nélkül véletlenül „Anyád Napjának” olvasta a naptárában az Anyák Napját, és egész héten anyázik.

Olyannyira, hogy már teljesen elbizonytalanította az identitásomat

Először újra, de minden eddiginél határozottabban a tudtomra adta, hogy nem a nemzet része vagyok, („a hazai ellenzék nem a nemzet része”), hanem „a globalista nemzetellenes hálózaté”. Ez a hálózat olyan konspiratívan működik, hogy én pl. egyetlen tagját sem ismerem, nem vagyok nekik bemutatva, még csak utasításokat sem kapok, miközben én is tag lennék, vagy mi. Félek, töröltek a nyilvántartásukból, igaz, arról sem tudtam, amikor felvettek.

Most itt állok árván, se nemzetem, se hálózatom

Azért nem vagyok egészen magányos: az ilyenek, mint én,

„semmiben nem különböznek Rákosi Mátyástól vagy Gerő Ernőtől”.

Nem azért, de egyik sem volt szép ember. Még az a jó, hogy Gulyás miniszter szerint Kövér még

„rendkívül visszafogott volt”.

Milyen lenne, ha nem lett volna az! Persze tudom, hogy milyen lenne, mert lett is. És identitásom ezzel kapta a második csapást.

Most már azt sem tudom, fiú vagyok vagy lány, pontosabban, hogy nőnek számítok-e

A házelnök először csak az ellenzéki képviselőnőknek ment neki,

„akiknek személyi száma 2-vel kezdődik”,

de a férfiember csak szánalommal tekinthet a „gyűlölettől eltorzult női arcra”. Bezzeg Kövér úr szeretetteljes ábrázatját a magam részéről bármikor boldogan elnézegetem.

De hiába nem vagyok képviselő, nem úszhattam meg

A házbizottsági ülésen azt is kifejtette, hogy

„erkölcsi és mentális értelemben nem minősíthető nőnek, aki nem teljesíti a női principiumot”.

Meg vagyok zavarodva. Azt t.i. nem magyarázta el, miben áll az a bizonyos női principium. Ha megint arról lenne szó, hogy unokákat kell szülni, azt én már megtettem, igaz, nem Kövér úrnak, dehát ő is beláthatja, hogy ez lehetetlen volt, hiszen idősebb vagyok nála. Különben sem szülhet az egész ország pont neki unokát, nem is győzné karácsonyi ajándékokkal. Ha csak nem adná mindegyiknek az Alaptörvény Kerényi-féle képes változatát, úgy tudom, abból még bőségesen van raktáron, nemigen fogy.

Most nem tudom, hogy beteljesítettem-e a női principiumot, bármi legyen az, vagy eltorzult arcú ellenzékiként csak bitorlom a 2-vel kezdődő személyi számot.

További zavar,

hogy igazságos házelnökünk annak a véleményének is hangot adott, hogy az 1-gyel kezdődő személyi számúak sem mind férfiak. Ez így egyszerre már sok nekem, főleg, hogy a férfi principium mibenlétét végképp nem árulta el. Az mégiscsak lehetetlen, hogy egy közjogi méltóság… izé… szóval hogy principiumként egy testrészre gondolt volna. Mert a lovagiasságra biztosan nem.

Szóval most sem azt nem tudom, hogy én nő vagyok-e, (úgy mentálisan, mint erkölcsileg), sem azt, hogy pl. Kövér úr férfi-e, mármint principium-szerűen. Az a szerencse, hogy utóbbi kérdés iránt semmilyen értelemben nem vagyok képes magamból kicsiholni a legcsekélyebb mértékű érdeklődést sem.

Kövér, a"családbarát macsó", aki úgy emlegeti Önt is, ha női hölgy, hogy "akinek kettessel kezdődik a személyi száma"

„Egy vérből valók vagyunk”— Kövér szerint mégsem!