Banánköztársaság
Hazugságtengerbe fullasztott ország
Magyarországon, amióta Orbánia, nincsenek valódi választások: a hatalom elsöprő erejű médiafölénye hamis világot teremt, hamis “választási” lehetőséget kínál. Mindaz, ami eddig is volt – folyamatos uszító hecckampányok, dermesztő, bornírt hazudozások -, mintha most tetőznének. Csak abban reménykedhetünk, ha valóban a tetőpontot közelítjük, nem lehet már messze Orbánia bukása. Legyen az bármilyen borzalmas is – másképp nincs megszabadulás.
Orbán mai “eszmefuttatása”
Az ember szidja az ellenzéket, amiért az nem talál megfelelő válaszokat az orbáni uszításra. De ha belegondolunk, be kell látnunk: nem könnyű hitelesnek, netán úriembernek/úrinőnek maradni, ha világ szélhámosaival, gátlástalan hazudozókkal, uszítókkal, rablókkal kerülünk szembe… Orbán mai “rádiószózata” döntően a háború vagy béke kérdéséről szólt, arról hazudott a tőle megszokott, mégis megszokhatatlan gátlástalansággal.
Például a következőt mondta:
… Magyarországot kétszer kényszerítették bele olyan háborúba, amely tragikusan pecsételte meg az ország jövőjét. Mi nem akartunk részt venni az első és a második világháborúban sem, mindkettőbe belekényszerítettek bennünket és a végén azok között voltunk, akik a legmagasabb árat fizették ezért
– fogalmazott. Orbán Viktor kijelentette: a kormány nem fogja hagyni, hogy Magyarországot harmadszor is belekényszerítsék egy olyan háborúba, amelynek végén a magyarok „isszák meg a háború levét”, és súlyos veszteségeket szenvednek.
Nos, nekem mást “hazudtak” az első két világháborúról:
eddig úgy tudtam, mindkettőbe magunk mentünk bele – a másodikba kifejezetten haszonlesésből -, és különösen az elsőbe nagy “népünnepély” közepette… Az első világháborút – nem mentség, de tudni nem árt – összerópai örömködés fogadta. Még az értelmesek, az értelmiségiek is megszédültek:
aki józan maradt, életével fizetett, mint Jean Jaurès, vagy csak állását vesztette magányos ellenkezése miatt, mint a keresztény Babits, vagy elkeseredett reménytelenségbe zuhant, Ady Endre módjára.
A második világháborús szerepünkről persze lehet hazudozni, de akkor álljon a miniszterelnök a Szabadság téri “emlékmű” elé, ott hazudozzon… Ott talán elhiszik neki, ha meghallgatják, hogy a “magyarok” itták meg a háborúk levét – a többieknek nyilván örömünnep volt, ezért is kerültek mostanra oly könnyen “háborús pszichózisba”… No meg persze azért, mert a nyugat-európaiak a második világháború óta saját területükön nem vívtak háborút – nyilván megunták már az állandó békét…
De “mi, magyarok”, tudjuk, miről van szó – ezért a “béke” nekünk drága..!
Annyira drága, hogy nem bánjuk azt sem, ha pártunk és kormányunk a béke érdekében a háborús agresszor mellé áll… Putyinkülönben sem szállna meg minket, hovatovább egyetlen európai szövetségesét…
Minden abszolút “logikus”: az EP- és az önkormányzati választás tétje a háború vagy béke! Nem az EP összetétele, nem az, hogy megtörténik-e az Orbán remélte szélsőjobboldali hatalomátvétel; itthon sem a déli körvasút, az akkugyárak – bezárták már az engedély nélkül működő gödi gyárat? -, az oktatás, az egészségügy helyzete, a szociálpolitika stb. – nem! Nem is az a kérdés, 2010 óta miért csúszunk egyre hátrább az uniós rangsorokban, hogy jutottunk odáig, egykor még éllovasok, hogy Bulgáriát tizedekkel előzzük meg.
Nem: a tét háború vagy béke – akkor is, ha valóban ez volna a helyzet, annak eldöntésében Orbán(iá)nak, de még Magyarországnak sem osztanának lapot…
Amióta a Fidesz elhatározta, hogy “gazember lesz”, leszokott az igazmondásról
De ami most megy, az valami egészen pokoli: “Brüsszel” – no meg a gender, a migráncsok (pirézek) és persze Soros – a legfőbb ellenség, a NATO-val együtt “háborús pszichózisban” van, napról napra közelebb hozzák a világháborút… Pedig “mi” megmondtuk, mi kellene: béke, ahhoz tűzszünet, és tárgyalások arról, maradhat-e valami Ukrajnából… Hiszen már most sem önálló ország…
Mi pedig ideológiamentesen valljuk: számunkra Magyarország az első! Ezért fogadjuk a Gazprom véres pénzét, ezért adjuk az országot az emberi jogokat kigúnyoló Kínának, ezért építünk luxus- és gengszterközpontot Rákosrendezőn… Vagy nem is mi építünk – mi csupán engedjük… Ezért lettünk türkök is.
Orbán Viktor annak a véleményének adott hangot: a háborúpárti baloldal is tudja, hogy a háború rosszabb, mint a béke,
„ott arról van szó, hogy fizetik őket”. Magyarországon a békére csak az szavaz, aki a Fideszre szavaz, akik a baloldalra szavaznak, a háborúra adják a voksukat.”
Közönséges embernek ilyen uszító hazugságért bíróság előtt volna a helye
– de hát Orbán Viktor nem közönséges ember… A riporter nyilván ezért nem is kérdez vissza. Hasonlókat bármelyik parlamenti züllésen hallhatunk fideszesektől – nem emlékszem arra, hogy a “Ház méltóságára” oly kényes házmesterek bármikor is figyelmeztették volna bandatársaikat… És akkor az utóbbi időben keletkezett politikai vákuumba betört egy “új” erő: Magyar Péter és “Tisza Pártja”. Az a párt, amelynek Magyar az alelnöke – elnöke is van, de a nevét elfelejtettem… Összecastingoltak néhány “kitűnő” jelöltet – nyilván kitűnők, hiszen életrajzukban maguk mondják -,f nem baj, hogy semmit sem tudunk róluk: a tudásnál jobb a hit…
A “Tisza Párt” jogilag létezik, a valóságban (még?) nem nagyon – de akadtak emberek, akik vállalják. Akkor is, ha nem igazán tudhatják, mit is vállalnak.
Illetve lassan azért körvonalazódik a dolog: Budapesten nem csak listát állítanak, polgármester-jelöltjeik is kerültek. Természetes, hogy indulnak, mi másért álltak volna össze.
De a körülményeket érdemes megnézni
Eddig kizárólag hivatalban lévő, újraválasztásra esélyes ellenzéki polgármesterekkel szemben álltak föl. Mivel a “Tisza Pártról” semmit, semmi fontosat nem tudni, nehéz elképzelni, mi lenne, ha győznének. Győzelemre azonban gyakorlatilag nincs esélyük: csakis arra, hogy a Fidesz jelöltjét hatalomhoz juttassák.
Így borítja el az országot teljesen a hazugság tengere. Megkapjuk, amire oly sokan vágynak…
Szerző
