Kerítésen innen
Hegedűs D. Géza: ez egyirányú utca, aki szembejön, elütik, elsodorják, megsemmisítik!
A Színház- és Filmművészeti Egyetem működtetésére létrejövő alapítvány kuratóriumának elnöke Vidnyánszky Attila lett. Ennek nyomán oktatók mondta fel, tiltakoztak a diákok, de a kormány-fül süketnek bizonyul.
„Einstand van, semmi más”
A szinhaz.online utánajárt, hogy mit szólnak az egyelőre ottmaradó oktatók.
Janisch Attila filmrendező szerint
“az osztályvezető és szakvezető oktatók többsége, akiknek éppen futó osztályaik vannak a különböző színházi és filmes szakokon, vélhetően a kényszerű maradást fogják választani, hiszen dönteniük kell a látványos, Zsámbéki Gáboréval azonos gesztus megtétele és a hallgatóik iránti morális felelősség között”.
Fullajtár Andrea színész, az SZFE osztályvezető tanára úgy véli…
“Magam tűkön ülök, szeptemberben kezdi az osztályom a harmadévet. Csak emiatt a 15 ember miatt maradok, nem akarom cserbenhagyni őket”
Zsámbéki Gábor egykori tanítványaként különösen jelentőségteljesnek tartja, hogy a rendező felhagy az oktatással:
“Zsámbéki a mesterem, igazgatóm volt, de együtt vittünk két osztályt is. Személy szerint is borzasztó nagy szívfájdalmat érzek, de az, hogy ő felállt, szakmailag hosszútávon tud csak igazán mérgező lenni.”
Fullajtár szerint
“a modellváltás szót is csak azért találták ki, mert jól hangzik, de mögötte csak einstand van, semmi más”.
“Egyszerűen csak akarták ezt az intézményt. (…) A magyar színházi világból az európai vitakultúra teljesen kikopott, a balkáni tempó uralkodik: kinek van nagyobb buldózere. Ez hosszú-hosszú évekre fogja megmérgezni azt, hogy hogyan, milyen érvek és szempontrendszerek szerint tudunk együtt dolgozni, milyen lesz a képzés”
Hegedűs D. Géza színész, az egyetem osztályvezető tanára szerint
Az egyetem 155 éves történetében mindig a legjelentősebb, legnagyobb hatású színház- és filmszínészek, rendezők, operatőrök, hangmesterek, elméleti szakemberek oktattak, akik benne éltek a saját korukban, kritikusan viszonyultak hozzá, megpróbáltak a kérdéseikkel és munkájukkal tükröt is tartani a világ elé.
“Ezek a mesterek nem tartoztak semmiféle politikai alakulathoz, önállóan, szabadon gondolkodtak, a tapasztalataiknak és a szellemi kíváncsiságuknak megfelelően volt/van filozófiájuk, világnézetük, esztétikai elképzelésük a színházról, a filmművészetről, képviselve a sokszínűséget. Mindig létezett egy ezzel szemben opponáló esztétikai, filozófiai, világnézeti szemlélet, de valahogy ilyen végletesen, mint most, ez sosem artikulálódott. Egy évtizede egy monokróm, beszűkült valamibe ágyazódnak bele esztétikai és művészeti folyamatok.
Ez egy egyirányú utca, aki szembejön, elütik, elsodorják, megsemmisítik. Erőből megtörténhet sok minden, be lehet terelni az intézményeket egy egyirányú, keskeny utcába, de magukat az alkotókat, a világra nyitott, kritikus művészeket nem”
Hegedűs D. nehezményezi a módot is, ahogy Vidnyánszky Attila “közöl”.
“Mi nem így kommunikálunk. A másik tiszteletén alapuló transzparens kommunikáció hívei vagyunk. Méltatlannak és elfogadhatatlannak tartom, hogy pályatársaink másokat megvetve, mindenkit lenézve, megfellebbezhetetlenül, gőgösen, erőből csak a saját akaratuk, véleményük és szándékuk megvalósításán tevékenykednek. Ez megalázó mindannyiunkra nézve.”
