Kerítésen túl
A szociális államot védik a francia sztrájkolók – helyszíni tudósítás 4.
Május 7-ike, Macron megválasztásának első évfordulója volt, így a sajtó nagy belföldi témája az első év mérlege volt. De mielőtt összehasonlítanánk a Macront kedvelők és bírálók mérlegét, kezdetnek álljon egy szám és egy mindenkit nagyon meglepő múlt héti esemény.
A szám: 1.629.270 euro
Ez az összeg – igen, jól olvasták, egymillió hatszáz huszonkilenc ezer kétszázhetven euro – gyűlt össze május 10-ikéig azon a két alapon, amelyet a vasutas-sztrájk kezdetén mintegy hatvan értelmiségi, írók, filmesek, filozófusok, szociológusok, történészek, tudósok, ügyvédek, jogászok, újságírók, majd valamivel később a CGT a vasutasok nyomán más ágazatok sztrájkba lépett dolgozóinak anyagi támogatására állított fel a neten.
Az összeg magáért beszél, de érdemes idézni az értelmiségiek rövid felhívásából (a harcokból, háboruból vett szókincs jelzi a franciaországi hangulat feszültségét): „A vasutasok ma a közszolgálat védőbástyái. Az Államvasutak (francia rövidítéssel SNCF) után a munkanélküli-segély, a nyugdíjrendszer, az egészségügy, az oktatási rendszer elleni támadást tűzte napirendre a kormány. A sztrájkolókat pénzükkel támogató több tízezer nő és férfi megerősíti szembenállásunkat a szociális állam elleni támadásokkal szemben. (…) A vasutasok győzelme mindannyiunk győzelme lesz. Megerősíti azt a hitünket, hogy a szolidaritás és a testvériség sikerrel járhat.”
A meglepő esemény:
Az Air France vezérigazgatójának kezdeményezésére meghirdetett belső „népszavazás” eredménye. A 46.771 fős személyzet 80,33%-a szavazott, és a szavazók 55,44%-a leszavazta az igazgatóság bérrendezési javaslatát, ami egyértelműen az pilóták, a légi és földi-személyzet szakszervezeteinek győzelmét jelenti. Ez az eredmény azért is érdekes, és egyesek szerint figyelemre méltó üzenet Macronnak, mert ez volt az első vállalti „népszavazás”, amelyet az elnöknek nagyon fontos, rendelettel, a parlamenti vita és szavazás megkerülésével átvitt új munkatörvény tett lehetővé a vállalatvezetés számára. Célja a szakszervezetekkel folytatott tárgyalások ilyen módon történő kiiktatása.
Nos, Jean-Marc Janaillac, az Air France vezérigazgatója tévedett, amikor, mint a múlt héten jeleztem, a „valóságtól elrugaszkodó” szakszervezetek bérkövetelésével szemben a jelentős többségben lévő szakszervezeten kívüliek, szerződéses, bizonytalan státuszban, munkájuk elvesztésétől félő dolgozók „realitás-érzékére”, támogatására számított. A szavazás hatására, az üzleti világ és a kormány megrökönyödésére, a vezérigazgató, ígéretéhez híven, lemondott.
Május 7-ikén a Le Figaro sajnálkozó elemzője világosan értékelte a szavazás eredményét: „Jean-Marc Janaillac utódja nehéz feladat előtt áll; ezentúl még jobban számolnia kell a szavazás következtében megerősödött szakszervezetek álláspontjával, a sztrájknak az Air France-KLM szövetség gazdasági eredményeit veszélyeztető hatásával (természetesen a vezérigazgató lemondásának bejelentése után a vállalat-szövetség részvényeinek értéke fenyegetően lecsúszott), és a sztrájk okozta több, mint 300.000 euros mínuszával.”
A Le Figaro-tól nem várhatjuk, de a mainstream sajtó ennél a kemény jobboldali lapnál mérsékeltebb termékei sem tették, teszik fel azt az egyszerű kérdést, hogy „és mi lett volna, ha az Air France-vezetés kielégítette volna a szakszervezetek követeléseit, ami a vállalatnak nem került volna többe, mint a 11 sztrájk-nap okozta mínusz?”. Itt, nem kétséges, elvekről van szó, a megtermelt javak elosztásának kemény elveiről. A szakszervezetek részéről is: május 15-ikéig, az új vezérigazgató megválasztásának napjáig, a meghirdetett sztrájkokat nem törölték, hogy az utód megértse, bérkövetelésükből nem engednek.
Az első Macron-év mérlege
Franciaország megbolydult hangulatához híven, nekem is ahhoz támadt kedvem, hogy az első Macron-év mérlegét az illem szokásaitól kicsit eltérően vonjam meg: nem csak a bírálók panaszaival kezdem, és a yes-men-eket hagyom a végére, hanem az ellenzéki lapokban közölt hosszú lista felsorolása helyett hét youtuber-humorista közös öt perces videojából idézek, hogy megértsük, mi fáj ezeknek a fiataloknak, miért csatlakoztak humorukkal a május 5-ikei nagy tüntetéshez.
Videojuk címe: „Májusban a csepp, amitől kicsordul a pohár” (franciául: En mai on déborde). A hét youtuber egymásnak adja a szót, ki-ki a saját stílusában adja elő, hogy mi a baja Macron eszméivel, politikájával, pártjának képviselőivel, kormányával. Demos Kratos kezdi a panaszjegyzéket: „A közszolgáltatást tűz alá vették, különösen az egészségügyet. Ahhoz, hogy megálmodott világuk megdobogtassa a szívünket, pénzre van szükség. Ugyanakkor rajtunk takarékoskodnak…”, „De, folytatja Osons Causer, amit rajtunk megtakarítanak, azzal azon nyomban megtömik a nagyvállalatokat, a CAC 40 listáján lévőket, tudod miről van szó, az alacsony bérekért adott adókedvezményről, arról a 100 milliárdról, amiért minimális számú új munkahelyet kell a multiknak felmutatniuk.”
Magic Jack veszi át a szót „Ez nem elég, a bűnöző multikat az üzleti titok törvényével védik (az üzleti titok törvényét április 18-ikán fogadta el a Szenátus, az újságírók és civil szervezetek masszív tiltakozása ellenére), vége Elise Lucet-nek (a France 2 TV-csatorna egyik business bűnözőket, korrupciós ügyeket, szegény embereket megsarcolók, milliárdokat bezsebelők törvényt megszegő vállalatok tevékenységeit feltáró kamikaze újságírónője), befogják a száját, mert jobban szeretik, ha nem szivárog ki semmi, az információ nem a kenyerük …”
A természetnek is már van ára…
Professeur Feuillage folytatja: „Az újságírók szíveskedjenek a rendőrségtől kapott fotókat használni (képek a ZAD lerombolásáról), míg a páncélautók elkapják a földből alig kiálló articsókákat és azok termesztőit… » (képek a ZAD zöldségtermelőinek rendőri zaklatásáról). Majd a kapucnis, szemüveges Et-tout-le-monde-s’en-fout rejtélyes, suttogó krimi stílusban folytatja: „A természetnek is már van ára, nincs ráírva, de a multik már kereskednek vele. Csakhogy az élőlények hatodik tömeges kihalása már elkezdődött. De hogy védeni kellene azt, ami még él, na azt lesz..ják. De azért árulja el valamit, hova tűntek gyerekkorod kocsik ablakán elnyomott bogarai? Partager-c’est-sympa válaszol: „Őket is gázzal kezelték, mint az egyetemeket, mert ki kell onnan ebrudalni a diákokat, hogy ne ott akarják társaikkal együtt keresni az élet értelmét, és ne ott akarják kitalálni, hogy az egyetemen mást kellene oktatni, mint azt, hogy hogyan kerüljenek rá a gazdasági futószalagra (futószalagon csúsztatott ládákba zsúfolt fuldokló csibék képe).
Et-tout-le-monde-s’en-fout joviális tanári hanghordozással visszaveszi a szót: „Egy tudatos ember megtermelése, gondozása és kielégítése, kérem tömeg pénzbe kerül (iskolai tábla képe, melyen a következő képlet áll: ZAD lerombolása = 5M euro), főleg, amikor le kell csukni, mert boldogtalan. Ezért mi jobban szeretjük, ha a gazdasági mikro-fogaskerékben töltöd el napjaidat és „gazdasági növekedés” a válaszunk, akárhányszor valami gondod van.”
Mindenki csak törődjön saját magával…
Nicolas Mérieux: „A méltóságteljes munka a vasutasok kiváltsága egy lefelé megreformált Franciaországban. Le a társadalmi jogokkal, és mindenki csak törődjön saját magával.” Megint Partager-c’est-sympa-t látjuk, halljuk: „Ez a kormány a társadalmi egyenlőtlenség mellett tette le a voksot. Évente 5 milliárd eurohoz juttatja a nép 1%-át kitevő leggazdagabbját. Jónapot a vagyonadónak, a tőkére kivetett adónak, másfelől pedig megemeli a nyugdíjasok és állami alkalmazottak pénztárcájából kivett, a szociális juttatások fedezésére kitalált általános társadalmi hozzájárulást. Ez nem a gazdagság lefelé szivárgása, ez az ultra-gazdagok minden ellenszolgáltatás nélküli megajándékozása.”
És így tovább. A panaszjegyzék folytatódik: a nők és férfiak közötti egyenlőtlenség felszámolására szánt nevetséges összeg, a költségvetés 0,001%-a (!), francia papírokkal nem rendelkező gyerekek bebörtönzésének engedélyezése, az állandósított szükségállapot, a menekültek Földközi tengerben való megfulladásának megtűrése.
Macron, a király…
Nicolas Mérieux ezután parókában trónon ülve arisztokrata hanghordozásban hozza be Macron királyi allűrjeit, kiráyi paloták (Louvre, Versailles, Chambord) iránti vonzalmát, ahol előszeretettel tart beszédeket, fogadja ultra-gazdag gazdasági partnereit: „A nép! Mikor hagyják már abba az örökös panaszkodást?!? Az egyetlen, amit kérünk tőlük, hogy dolgozzanak, gyártsák azokat a kacatokat, amit azután megvehetnek a tőlünk kapott pénzből. (Indulatba jön.) Ezt azért egyszerű megérteni! Munka, fogyasztás, gazdasági növekedés, kegyességem újra megválasztása. Ennyi, és kész. És nekem itt ne álmodozzanak! Az álmodozás a zavarok szülőanyja. Utána majd még egy jobb világról kezdenek képzelődni. És ha öt percig nem vigyázol rájuk, akkor rögtön többen összeverődnek és elkezdenek véleményt cserélni, és reményeket kovácsolni. Ha reménykedni kezdenek, akkor itt minden veszve. Csak meg kell nézni, hogy mi volt itt 68-ban.” (Megborzong.)
Ennyit a fiatal youtuberek videójáról, panaszjegyzékéről, az elnök egy éves tevékenységének mérlegéről.
A jobboldali lapoknak tetszik az elmúlt egy év
Velük szemben a jobboldali lapok (Le Figaro, Le Point, L’Express, L’OBS,) valamint a gazdasági és a sztárok életével foglalkozó magazinok borítója tele volt az elnök és felesége diadalmas, vonzó képével. Hogy ők mit értékelnek Macron egy éves tevékenységében? Röviden, ugyanazokat, amiket a tüntető ellenzék, a fiatalok és kevésbé fiatalok bírálnak: erős, öntudatos irányítását, radikálisan antiszociális programjának megvalósítását sőt túlteljesítését, a gazdagoknak kedvező intézkedéseit, hősies helytállását a kül- és belpolitika különböző frontjain.
A hatvanon felüliek talán még Magyarországon is emlékeznek, hogy hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy 1968 májusa, amikor egész Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban megmozdultak a diákok. Franciaországban ma sokaknak ez jár az eszében… a politikusoknak is, akik Sarkozy óta hadakoznak 68 szelleme ellen, próbálják a szőnyeg alá söpörni. 50 évvel később egy gyökereiben megváltozott társadalmi, politikai helyzetben kell-e félniük 68 szellemének megidézésétől? Egyetlen komoly gondolkodó sem bocsátkozik jóslásokba.
Körösi Zsuzsa, Párizs
Franciaországban még mindig sztrájkolnak – helyszíni tudósítás 3.
Nem csak Magyarországon, Franciaországban is tüntetnek – helyszíni tudósítás
Szerző
