Heti abszurd: Ugyan, miféle választás? – A NER által hozott játékstílus

Az isten pénzének egyharmadát elkölteni a választók megvásárlására, a második harmadát elégetni az erről szóló sikerjelentésekre, és a harmadikat pedig az ellenzék gyalázására – nos, amit így meg lehet nyerni, az nem egy választás. Választást így csak elcsalni lehet. A NER által hozott játékstílusnak a futballban már a gondolatát is akkora piros lappal büntetnék, hogy a Holdról is látsszon. De ezek a fiúk nem tökölnek holmi szabálytisztelettel. A közönség pedig imádja, hogy kedvenc nemzeti csapata negyedszer is átgyalogol az ellenfélen, és még ugrál is kicsit rajta. Imádja, mert szentül hiszi, hogy a galád összefogás nemváltó ovisokat alakít ukrán harckocsilőszerré, miután a Kárpát-haza színmagyarjaiból reggelizett saslikot.

Ez minden, csak nem fair play

Ez minden, csak nem választás. Ezért megnyerni sem lehet. Így csak kilóra lehet az országot megvenni, és leigézni (vö. tönkre tennék, átműtenék, megszüntetnék, eltörölnék, beengednék, elvennék, emelnék, bedöntenék és a többi). És igen, így csak elbutítani lehet egy nemzetet, de bizony tragikusan. Lehet mondani – ellenzéki szavazatszámlálóktól hallani ilyesmit –, hogy nem szép dolog lebirkázni a magyar vidéket, hanem meg kellene érteni a béke és biztonság iránti igényét. Persze. Ha Orbán Viktor először ordas farkast épít az ellenzékből, és utána jól megvédi a megrettent nép béke és biztonság iránti vágyát, akkor szerintem inkább az a kérdés, miért tölthet be olyan posztot, ahol akár egyetlen ember életéről is dönthet. Az csak másodlagos, miért hiszi el a nép, szegény feje az ellenzék háborúpártiságáról, vakcinaellenességről, illegálismigráció-támogatásáról szóló csacsiságokat (azért hiszi el, mert bemondta a tévé – a tévé kezéből kicsavarni a megafont végre!)

Ennyit Orbán győzelmi beszédéről, a soha nem látott diadalról, amit még a Holdról is lehet látni. A látvány valahol a hatvanpusztai Orbán-uradalom és a Mészáros-pénzhegység között lehet félúton, Deutsch Tamás blődségeinek méretes árka és Novák Katalin orbitális fideszessége között. Mert ezek is láthatók az űrből.

Jelezném ugyanakkor: minél nagyobb a Fidesz-győzelem, annál kisebb az ország – aminek a felét már rég kikukázták. Diplomás kommunista libernyák? Beszél így kulturált miniszterelnök – kérdem kellő tisztelettel – a nemzet egyik feléről?

„Ez egy »csak a hatalomért« koalíció volt, ami tiszteletlenség a választókkal szemben” – mondá a Holdról is látszó győző (Gáspár fiam, visszaülhetsz) a nemzetközi sajtótájékoztatón. Évekig azt gondoltam, hogy a valóság talajáról messze rugaszkodó szöveg csak színjáték. Stratégia a győzelemhez. Nem szép játék, de eredményes. De utána Orbán odahaza letépi a hazudós álarcát, és megint normális lesz. De nem. Ez nem álarc. Tényleg azt gondolja, hogy a kiépülő autokráciája ellen összefogott ellenzék tiszteletlen, és csak a hatalom érdekli. És nem az zavarja (Brüsszellel egyetemben), hogy a Fidesz úgy hazudik, csal és lop, mintha könyvből olvasná – amit nem kukázott még ki a magyar irodalom 80 százalékával a megveszekedett orbánista Demeter.

A hét gyászmunkával telt meglepett milliók számára

A tagadás, a düh, a depresszió főbb tankönyvi fázisai kavarogtak sokunkban. Hogy történhetett? Hová lett 2018. február 25-e, amikor a hódmezővásárhelyi időközin kikapott a Fidesz, és Bencsik Andrásból kibuggyant: abba kellene hagyni az elemi iskolai szintű sorosozást, és Orbán Viktor meglepetésében interjút adott egy ellenzéki lapnak az utcán? Ki a bánat hitte el, hogy az ellenzék magyar gyerekeket soroz be az ukrán frontra? Miért nem Orbánt vitte el az ördög azért, mert tizenéve orosz diktátorral barátkozik, és az unió ellen hangol az unió pénzén? Miért mondhatják büntetlenül, hogy az unió a gyermekvédelmi törvény bünteti a jogállamisági eljárással? Miért nem torolta meg a népítélet, hogy a Orbán megfutamodik, és nem állt ki vitára? Miért beszélhet hetet-havat, vígan háttérhatalmazva Kövér? Miért kaphatnak fideszes civilek kampányra milliárdokat?

Miért? A propaganda miatt. Azért, mert olyan képest festenek a valóságról, aminek köze nincs hozzá. És nincs se Médiatanács, se Alkotmánybíróság, se Nemzeti Választási Bizottság, aki ellent mondana nekik. Ilyen szabályokkal focizni lehet ugyan, de talán érdemesebb volna kikényszeríteni, hogy a szövetség bírói rendre utasítsák a fiúkat.

Majdnem tíz éve világos, hogy egy értelmezhetetlenül és veszélyesen nagy politikai tömbbel szemben csak összefogás hozhat eredményt (egy életszerűtlen összefogás: egy fiatal demokrácia sokszínűségét ölték meg a választási törvény átírásával előre megfontoltan, nyereségvágyból). A vége nagy karambol lett az ellenzék számára, amiben mindenki megsérült. Felmérni sem lehet, mennyire. És hogy lesz-e erő a felálláshoz? Sokak szerint a Fideszt immár csak önmaga tudja legyőzni. Ügyesek, talán ez is menne. De nem egyhamar. Kellene egy B-terv.

És hogy keretezzünk egyet: dehogy isten pénzével szórakoznak! A miénkkel. Mi finanszírozzuk saját hazánk romlását. Persze, sosem működtek a diktatúrák másként, de azért a könyvekben olvasva kevésbé visszataszító, mint a levegőjét szívni. Ha kitöltik a vágyott időt, egy emberöltő megy el rájuk. Európa legjobb helyére. Nélkülük – bármilyen színű hasonló országlás nélkül – az volna valóban.

Szerző: Balassa Tamás, a cikk a Népszavában jelent meg.

Voks 2022