Orbánék most tökön szúrták magukat

Tévedés azt hinni, hogy a Fidesz-rezsim „szakértői” mindig valamilyen kifürkészhetetlen, zseniális terv alapján tartják izgalomban a világot. Van úgy, hogy csúnyán mellétrafálnak, és luftot rúgnak. Mint például most. Heti lapzsemle az aktuális botrányokról.

Nem kellett volna Junckerbe belekötnötök

Mi lehet Orbán tanácsadóinak titkos terve? Miért kezdtek bele a Soros-Juncker plakátkampányba, amely rekordidő alatt felbőszítette még a Fidesz európai néppárti szövetségeseit is? — tette fel a kérdést Hegedűs Dániel nemzetközi politikai szakértőnek a Klubrádió Eurózóna című műsorában Zentai Péter.
A Németország-szakértő szerint a Fidesz-kormány tanácsadói ezúttal nagyon rosszul mérhették fel a helyzetet. Azt hihették, hogy a tavaszi választásokkal leköszönő Junckernek már semmiféle támogatottsága nincs, ezért az újabb ellenségkereső gyűlöletkampányuk számára könnyű préda lesz. A magyar plakátáradat és sajtókampány kapcsán a vezető néppárti politikusoktól (különösen a CDU és a CSU vezetői, illetve uniós néppárti politikusok) érkező gyors és ingerült válaszokból azonban kiderül, hogy ezt csúnyán elbaltázták.
Hegedűs Dániellel a teljes interjú itt hallgatható meg.

Valami nem stimmel az „asszonyhitellel”

„Valami nem stimmel a kormány nagyvonalú családtámogatási tervvei körül, hiszen azokon szinte naponta változtatnak” — írta Farkas Zoltán a Heti Világgazdaság legfrissebb számában („Befogócska /Családvédelmi akció – Kirekesztettek – Kádári hagyomány/ HVG, február 21. ). — ”A lapzártánk óráiban /a nyomtatott HVG keddi lapzártájára utal F.Z. – a szerk./ érvényes állapot szerint az eredetileg az első házasságukat kötő, 18 és 40 év közötti nőknek szánt 10 millió forintos kamatmentes hitelt a férjek is igénybe vehetik, és az sem kizáró ok, ha mindkét fél elvált, feltéve, hogy nem született gyermekük. A gyerek abban az esetben nem akadály, ha legalább az egyiküknek ez az első házassága. ‘Ha egy 40 év alatti, elvált, gyermekes nő újra férjhez megy egy első házasságát kötő férfihez, akkor ők igényelhetik a támogatást. A kölcsönt a házaspár minden esetben közösen veszi fel, és törleszti'” — példálózott Novák Katalin államtitkár, rácáfolva egy héttel korábbi nyilatkozataira.”
Farkas Zoltán elemzéséből kiderül, hogy a kormány családpolitikai beavatkozása várhatóan növeli a családok — és ami még nagyobb baj, a gyerekek — közötti jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségeket, tovább súlyosbítja a kasztosodást…
A HVG szakújságírója a telefonos cégek hűségprogramjaihoz hasonlítja a kormányzati programot, hiszen azoknak, akik nem tudják produkálni a bevállalt „fedezetet”, piaci kamatokkal kell visszafizetni a tartozást.
Farkas Zoltán cikke itt olvasható.

Gyereket ölni nem szép dolog, na de…

„Elmaradt katarzis után — Tíz évvel Tatárszentgyörgy után„ — címmel írt elemzést az Élet és Irodalomba Vágvölgyi B. András, abból az alkalomból, hogy 2009. február 23-án lőtték le a rasszista sorozatgyilkosok Tatárszentgyörgyön a fiatal apát, Csorba Róbertet és kisfiát, Robikát.
Az alapos cikkből egy rövid részt idézünk: „Petőfi Attila rendőrtábornok, az események idején a Nemzeti Nyomozó Iroda vezetője nyolc évvel az elfogást követően, 2017-ben a Belügyi Szemlében tanulmányt publikált a nyomozásról. (A 2008–2009-es romagyilkosság sorozat nyomozása. In: Bsz 2017. 7–8) Nem mentes a mosakodástól, de hibákat is elismer. Például azt, hogy a besenyszögi fegyverrablás után a nyomozást nem lett volna szabad a megyeieknek négy hónap után eredmény híján leállítani, és egyetért Miszori László elsőfokú ítéletével, mely szerint az alapcsapat mellett egy negyedik, máig ismeretlen elkövető is jelen volt az eseménynél. „Petőfi ír arról, hogy a sértők és sértettek között sem közvetett, sem közvetlen személyes vagy gazdasági kapcsolat nem volt kimutatható, »a felállított verziók közül a szélsőséges ideológia szerint, illetve a romák által okozott valós vagy vélt sérelmek miatti bosszú, vagy a romák által okozott valós vagy vélt sérelmek miatti elkövetés verziói voltak a legkézenfekvőbbek«. Csúsztatás a sorrendben! 2009. február 23-ig – tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság gyermekkorú áldozattal – a nyomozó hatóság a cigányok közti uzsorabűncselekmény-elmélet talaján mozgott. A közvélemény nyomása ekkor vált szorítóvá, a gyerekgyilkosság miatti felháborodás ekkor győzte le a hétköznapi rasszizmust, mely a fegyveres testületek állománya körében sem ismeretlen.” András

A terrortámadásról, mert az volt

A Népszava újságírója, Boda András tatárszentgyörgyi lakosokat kérdezett meg arról, hogyan gondolkodnak a tíz évvel ezelőtt településükön történt terrortámadásról. („Feldolgozatlan múlt, kibeszéletlen jelen – tíz évvel a tatárszentgyörgyi tragédia után„)
Helyi hivatalos személy egyáltalán nem állt szóba az újságíróval, indoklás nélkül kerülték ki a választ. Aki viszont hajlandó volt beszélni, egésuzen megdöbbentő képet mutatott a közvéleményről: a cigányok itt még ilyen ügyben sem számíthatnak egyöntetű, kétség nélküli részvétre…
Egy asszony arra a kérdésre, hogy szerinte tanult-e az ország a történtekből, megtörténhet-e újra, hogy megtámadjanak valakit, csak azért mert roma, azt magyarázta, hogy „Sokan mást gondolnak erről itt a faluban.” Egy másik helyi lakos hozzátette: „Sajnálom szerencsétlen gyereket, nincs bocsánat arra, amit a gyilkos tett. De azt nehéz hinni, hogy bárkit is csak úgy lelőnek.” Továbbá: „Elfogadom, hogy minden évben megemlékezünk a történtekről, de azért helyiek gondjairól is kellene majd szólni. Arról, hogy vannak roma családok, amelyek sokak életét megkeserítik.”

„Nem szabad félreérteni a helyiek indulatát”

Fiatalasszony tette hozzá mindehhez, hogy „nem szabad félreérteni a helyiek indulatát: ‘csak’ arról van szó, hogy a romák és nem romák közötti feszültségek még az emlékezést, az együttérzést is nehézzé teszik.
Oláh József, a Pest Megyei Roma Szervezet elnöke, az évfordulós tatárszentgyörgyi emlékezések egyik szervezője ezek után nem volt meglepve, hogy a falu vezetése hallgat, a helyiek közül pedig sokan még ma is a romák felelősségét firtatják az ügyben.
„– Itt azt tapasztalni kicsiben, mint az országban nagyban. Addig, amíg lesznek, akik akár helyi konfliktusokkal, vagy épp Marian Cozma, Szögi Lajos tragédiájával állítják szembe, s igyekeznek relativizálni a gyilkosságot, nem lehet megállni. Mert az annak a jele, hogy nem beszéltünk eleget a tragédiáról. Nem tudtuk elmondani, hogy a bíróság kerek-perec kimondta, azért öltek meg egy kisgyereket, mert cigány volt. Emlékezni és emlékeztetni kell az aljas, rasszista gyilkosságra, és akár tananyaggá kell tenni az esetet, hogy soha több ne történhessen ilyen.”
Az ÉS-cikk itt található,
a Népszava riportját 
itt olvashatja