Hétvégi firkarcolat – avagy akinek tollas a háta

Firka lenne, no meg karcolat. Együtt a kettő pedig firkarcolat. Új szó, új műfaj. Kísérleti. Szokatlan, még ízlelgetésre szorul. A firkában biztos vagyok. Saját írásaimat ezzel megtisztelhetem. Csak odalökve, hányavetin, mi más lehetne. Na ná, hogy nem regény, de még novella sem. Csupán bátortalan kis karcolat.

Nyomába a nagyoknak hogy is léphetne, hiszen azok előnye behozhatatlan.

A menők között maximum labdaszedő lehetnék, ha megszerezném egyszer ahhoz is a szükséges gyakorlatot. De mégis firkálni kell. Csak úgy magamtól. Már nem cetlire, unalomból, spontán. Tudatosan, de a nagyok árnyékában karcolatot írni, nagy merészség. A harmadik évezred elején, szinte reménytelen vállalkozás. Talán mégis korszerű.

Nincs már idő a hosszú lélegzetűekre, csak a rövid, velős lehet a nyerő. S az idő nagy úr. Legyen hát a firka és karcolat kapcsolatából, firkarcolat ezentúl. Ez csak az én gyermekem. Első és eredeti. Összetéveszthetetlen. Megutálom, vagy meggratulálom magam érte. Nemsokára keresztelő. Majd elválik, mivé cseperedik. Most megyek gyorsan és szabadalmaztatom. Biztos, ami biztos. Elvégre, utóvégre mégis csak az én firkarcolatom !

Akinek tollas a háta.

Még hogy rezsicsökkentés tíz százalék. Közben a lakosság kétharmada legalább tizenöt százalékkal többet költ a létfenntartásához szükséges kiadásokra. Gyógyszerek, tej meg tojás, sárgacsekkes tranzakciós áthárítások, üzemanyag, kenyér és megemelt helyi adók. A kétharmad egyre rosszabbul él. A vékonyabb réteg meg dőzsöl, habzsolva gyarapít. Ezek madárnak néznek bennünket. Mert hagyjuk.

Elbambulva a kereskedelmi csatornák bárgyúságain, szuper gazdag külhoni elitek családi civakodásain, általunk soha nem látott fényűzés között, tudatilag zsibbasztva vagyunk. Hazai celebjeink exhibicionista vágyaikat kiélve szórakoznak velünk a média hangszerelésével, altatva bennünk a körülöttünk lévő világ iránti kritikus éberségünket.

Nekik mi csak lúzermassza vagyunk.

Nekik, akik pávatáncos módjára bedobták a felsőoktatási keretszám meghatározásokat, majd visszaszívták közérzetjavító szlogenként. De a pontszámokat ők határozták meg és ezzel együtt a keretszámokat is. Ravasz bagázs. Bedobták a különadós kommunikációs búgócsigát, hogy velünk a kétharmaddal fizettessék meg azt. Ezek palira vettek bennünket.

Nagy csinnadrattával reflektoroztak minden baloldali félrelépést, vagy annak tűnő törvényszegő magatartást, pórázzal illusztrálva a nagyérdemű előtt. Kussoltak viszont nagy ívben és nem rendeztek ekkora fesztivált, amikor a független bíróság előtt rogyadoztak sorra az általuk felfújt, nagy balhénak titulált lufik. Ezek a Sukorói panoptikumban pofátlanul gyújtottak görögtüzet, a moszkvai ingatlan eladással együtt, de azért arra is kíváncsi lennék, hogy egy független szakértői bizottság mit állapítana meg az E. On vétellel kapcsolatban.

Közérzetjavító,

nemzeti érdekeket hangoztató kommunikációs trükkökkel és ígéretekkel, valamint egy-egy meglepetésszerű jótékonynak tűnő intézkedéssel, a hatalmi eszközökkel operálva mindent el követnek a fineszesek azért, hogy szavazatokat gyűjtsenek, a biztosnak látszóak mellé. Óránként harsogják, hogy az ellenzék minden megmozdulásával gyűlöletet szít, ők, akik dokumentáltan mást sem tettek ellenzékiségük idején, mint teli tüdővel fújták árokásás közben megosztó tűzrakásuknál a parazsat.

Ők kiáltják arcpirító cinizmussal azt, hogy a velük elégedetlenek ne álljanak a gyilkosok mellé, ők, akik tényszerűen az egész világ szeme láttára segítették egy elvetemült gyilkos hőssé válását. Ezek szerveznek majd békemenetet olyan figurákkal, akik országos napilapban hirdették egy kisebbség állattá nyilvánítását, olyanok, akik úgy váltogatták politikai meggyőződéseiket, mint más az alsógatyáját.

Ezek nem tréfálnak.

Kimondják, miért kell és miért jó nekik az egyfordulós választás. Ezek, miközben a nemzeti értékek megőrzéséről és védelméről papolnak, Katarba mennek koldulni és Putyinhoz kéregetni, azzal, hogy orosz újgazdagokat segítsenek, még több profithoz, és arab sejkeknek kínáljanak fel magyar kastélyokat a hozzájuk tartozó ingatlanokkal együtt.

Ezek azt hiszik, hogy velünk, a többséggel, a kétharmaddal, mindent lehet. Velünk, akik egyre jobban szegényedünk, és egyre éhesebbek leszünk. Mi vagyunk többen!

Egy igazi botrány! Hány milliót ér az Origo-nak egy szaftos lejáratás?

Korrupció mindenhol: Putyintól a klozetpapírig