Hétvégi görbe tükör, avagy mik meg nem estek?

Hétvégén minden nyugisabb, akad idő elgondolkodni alaposabban azokon a dolgokon, amin hét közben csak megakadt a szem, és némi dohogás után már a többi hírre koncentráltunk. Az alábbi válogatás ezt tükrözi.

Külügyminiszterünk egy Ciprus körüli görög-török vita kapcsán

a fb-on betekintést engedett érzelmeibe:

„Az nem jó érzés, ha valakinek a barátai rosszban vannak… Márpedig nekünk Ciprus, Görögország és Törökország is a barátunk. Remélem, hogy végül…a kölcsönös fenyegetések és szankciók helyett a párbeszéd jelenti majd az utat a megoldáshoz.”

Ó, szegény. Rossz belegondolni, mit összeszenvedhetett ez a fiatalember a két tekintélyes barát: Orbán és Simicska háborúja idején. És ott is mennyit segített a párbeszéd, nem hiába olyan erős oldala ez a Fidesznek!

Most, amikor az egyik nagy barátunk: Lengyelország új választást követelve nekitámadt másik nagy barátunknak, a belorusz elnöknek, szinte meghasadhat a szíve.

Sok ez egy érző kebelnek.

Szijjártó: sokkal jobb jóban lenni a szomszédokkal -főleg Szerbiával- mint rosszban

Borzasztó, mik vannak, de tényleg….

Vidnyánszky Attilát pl. egy nagy nemzetközi hálózat üldözi. Ő maga mondta a Kossuth rádióban, és neki csak tudnia kell. És nemcsak most, hogy a liberális fészeknek tekintett Színház- és Filmművészeti Egyetem rendcsináló urává tették, hanem már azelőtt is. Évek óta megkeseríti az életét ez a hálózat „Tompa Andreától Csáki Juditon át”. Megneveztetik még a gazok között Jordán Tamás és Ascher Tamás is.

„Nagyon komoly nemzetközi háttérhatalom és hálózat szervezkedik, egy liberális kör.”

Naná, hát ki más. Csak egy valamit nem értek. Az üldözött Vidnyánszkynak a friss-meleg kuratóriumi elnökségen túl még kb. féltucat állása, megbízása van. És pl. nem Csáki Judit rúgta ki őt a kaposvári egyetemről, hanem ő rúgta ki Csáki Juditot.

Valahogy úgy történhetett, hogy Csáki Judit elmenőben hátrafelé nyilazott Vidnyánszkyra. Ősi magyar harcmodor, még Kásler miniszter úr keble is dagadhatna a láttán.
De akkor most hogy van ez? A nemzetközi háttérhatalom tulajdonképpen a nemzeti hagyományok emlőin nevelkedett, virtigli ősmagyar kör? És akkor kik a nemzetiek?
Meg kell itt az embernek bolondulni, kérem.

Jordán Tamás: Vidnyánszky pápa

Nahát. Azt már tudtuk, hogy a miniszterelnök papája mind egy szálig kivette a nyereségét a szépen fialó „Nehéz kő” kft-ból.

De az alig száz-kétszáz milliócska volt, említésre is alig érdemes. Most a legnagyobb családi cég hozott pénzt a konyhára: a Dolomit Kft, ahol többségi tulajdonos. Itt 1, 8 milliárd volt az adózás utáni eredmény, és ezt is mind kivették osztalékként. Én ugyan azt hittem, hogy ilyen válságos időkben a vállalatokban inkább tartalékot képeznek, hogy később se kényszerüljenek elbocsátásokra, de hát nem értek hozzá, egyetlen vacak kőbányám sincs.

Mégis izgat: miért vesz ki valaki mindenhonnan mindent? Nyilván nem a párnacihában fogja őrizni. Esetleg újabb balatoni beruházás készülődik? Hiszen egy-két szabad terület még akad. Vagy ez a pénz valami külföldi bankban fog dekkolni, vésztartalékként, ha a dolgok rosszra fordulnak? Hiszen ebben a gonosz világban annyi váratlan baj eshet. Itt volt pl. Gruevsztki, most meg ez a Lukasenka…

Megszületett az országos ellenzéki koalíció! De figyelem! Ez még nem a hepiend nem a vége a történetnek, hanem az eleje!