Horváth András: Orbán komolyan gondolta!

Ha valakinek eddig elkerülte volna a figyelmét: a március 15-i fenyegetés testet öltött. A folyamat már a választások utáni hajnalon elkezdődött, amikor is nagyon komoly támadás érte az ellenzéki facebook-profilokat. A nyilvánosságnak, a közösségi létnek azokat a fórumait, ahol még nyíltan lehet bírálni a rendszert, s amit Mészáros Lőrinccel – eddig még – nem lehetett felvásároltatni.

Márki-Zay, Dömsödi….?

Ebbe a sorba illeszkedik a csongrádi kiskirály gyalázatos támadása Hódmezővásárhely polgármestere, Márki-Zay Péter ellen, akinek a munkáját változatos módszerekkel próbálja ellehetetleníteni az általa felügyelt képviselőkkel és tisztviselőkkel.
Nem úszta meg Pásztón Dömsödi Gábor sem, aki a pályázati pénzek felhasználásához kapcsolódó álláspontja miatt már régóta csíphette a szemét a helyi fideszes potentátoknak, akik a 2/3 után megkapták az engedélyt a polgármester kiiktatására. Ami még nagyon szomorú, hogy egy ottani Jobbik-DK-LMP megállapodással Dömsödi simán elhozhatta volna az egyik nógrádi választókörzetet a Fidesz orra elől.

Dömsödit kicsinálják – „baráti testületi ülésen” lemondásra szólították fel a polgármestert

A NER egyik főideológusa, s egyúttal az egyik legnagyobb alapítványi közpénzszórója – Schmidt Mária – a legsötétebb időkre emlékeztető listázással sokkolta a közvéleményt, de erre még a fideszes vezérkar is rátett egy lapáttal, amikor belebegtette a civilellenes törvény soron kívüli elfogadását. Hát hiába, Orbán tartani akarja a lépést a Szultánnal.

Valton-pofon

De azt, hogy mi is várhat még ránk – hogy mihez is tartsuk magunkat – jól mutatja az a hatalmas tasli, amit a törékeny Antal Niki kapott a drabális Valtonos verőembertől, amíg a rendőrök félrenéztek. „- Igen, betonba öntjük a Ligetet és mindenki így járhat, aki tiltakozni mer bármilyen intézkedésünk vagy beruházásunk ellen! Mert itt mi vagyuuuuunk a törvény!”

Száll egy pofon a szélben, avagy a magyar néplélek

Na hát többek között ezért vagyok nagyon dühös arra az ellenzékre, amelyiknek megvolt az esélye arra, hogy jelentős mértékben visszaszorítsa a Kedves Vezető hatalmát, de ennek érdekében nem volt hajlandó az együttműködésre, sőt még nekik áll följebb. (Ungár a koordinációt szorgalmazókat, Molnár Gyula pedig Gulyás Mártont kárhoztatta.) S így vált ez az egész látszat ellenzékké. Apropó: csak nekem kerülte volna el a figyelmet, vagy tényleg egyik párt sem rebegett el valamiféle bocsánat-félét?

S amiért még nagyon dühösek lehetünk, hogy ennek a gátlástalan hatalomnak szerdán az összes leendő frakció kezet nyújtott, mikor elfogadta a felkínált parlamenti pozíciókat. A hamis ígéreteken alapuló ellenzéki bukás után ez a második nagy pofon az ellenzéki polgárok felé. Demokráciát hazudni azt tudunk. A maradék bizalmat eljátszani – azt is.

Bruck András: Létezhet ennél átlátszóbb hazugság?

Kik lesznek a kormány új tagjai? Kik lesznek a frakcióvezetők? Kik lesznek a bizottsági elnökök és alelnökök? Érdekel ez még valakit rajtuk kívül?
Új politikai felépítmény kell, teljesen új. De azt már a parlamenten kívül kell létrehozni. A társadalmi akarat úgy tűnik megvan hozzá.