Kiemelt hírek
Húsvéti népszokások, az ünnep jelképei
A húsvét a keresztény egyház egyik legfontosabb ünnepe, egyúttal a tavasz eljövetelének köszöntése. Egyházi és családi ünnep egyaránt, amelyhez világszerte számos népszokás és hagyomány kötődik. A húsvéti népszokások jelentős része nem épült be a keresztény vallás ünnepi rítusaiba, hanem azzal párhuzamosan, ünnepi szokásokként maradtak fent.
Barkaszentelés
Jézus Jeruzsálembe vonulásának emlékünnepe a húsvét előtti, ún. virágvasárnap. A VI. századtól kezdve ekkor körmeneteket tartottak, ahol a pálma nemcsak az időjárási viszontagságoktól védett, de a különféle varázslatoktól is. Nálunk ezt a szentelt pálmát helyettesíti a barka, amit a népi hagyomány is használt: rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés és villámlás elhárítására. De a néphit hatásosnak tartotta egyéb esetekben is, például a kert földjébe szúrt barkaág elűzi a férgeket vagy a gyomorégés és a torokfájás ellen is jónak tartotta.
Kiszehajtás, villőzés
Virágvasárnapi jellegzetes szokás szerint egy szalmabábut többnyire menyecskeruhába öltöztettek. A kisze – más néven banya – a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője, amelyet a lányok énekelve végigvittek a falun, majd pedig vízbe hajították vagy elégették. A kiszehajtást sok helyen a villőzés követte: a lányok villőnek nevezett felszalagozott ágakkal járták a házakat. Ez jelentette a tavasz „behozatalát”, várt eljövetelét.
A nagyhét és szokásai
A nagyhéten belül nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton emlékezik meg a kereszténység Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról. Nagycsütörtök – Krisztus utolsó vacsoráját az Olajfák-hegyén, majd elfogatását és szenvedéseinek kezdetét idézi. Nagycsütörtök estéjén a harangok elhallgatnak, a hagyomány szerint Rómába ,,mennek“, s csak nagyszombaton szólalnak meg újra.
Nagypéntek – Jézus kereszthalálának napja – , a böjt és a gyász ideje. A katolikus liturgiában felolvassák a Megváltó halálára vonatkozó írásokat, majd a passiót, Jézus szenvedésének történetét, s leleplezik a gyászlepellel bevont keresztet. Ezt a napot a népi babona szerencsétlennek tartotta: tilos volt e nap minden állattartással, földműveléssel kapcsolatos munka (például tűzgyujtás, fonás). Az a hiedelem élt, hogy aki nagypénteken napfelkelte előtt megfürdik, azon nem fog a betegség.
Nagyszombat arra a napra emlékeztet, amikor Krisztus holtteste a sziklába vájt sírban feküdt, de harmadnapra, azaz húsvét vasárnap hajnalára feltámadt. Az esti körmenetek, a templomokban az új tűz gyújtása, Jézus és egyben a remény jelképe, azt adva hírül, hogy Jézus feltámadt. Szokás volt ezen a napon az első harangszóra kiszaladni a kertbe, és megrázni a gyümölcsfákat, hogy a régi rossz termés lehulljon, és ne legyen férges az új.
Húsvétvasárnap – a feltámadás napja, a keresztények a feltámadt Krisztust ünneplik. Ehhez a naphoz tartozott az ételszentelés hagyománya a délelőtti misén
Húsvéthétfő – a locsolkodás napja. Alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. Eredete pedig a keresztelésre utal. A népszokások szerint a férfiak ilyenkor sorra járják a házakat és különböző versek, énekek kíséretében locsolják meg a lányokat, asszonyokat. Az ,,öntözésért“ cserébe pedig pirost tojást kapnak. Ez a szín a szerelmet, az életet jelképezi, míg a legenda úgy tartja: a keresztfán függő Krisztus vére lecsöppenve megszínezte az éppen ott imádkozó nő kosarában található tojásokat.
Húsvéti jelképek: tojás, bárány, nyúl, barka
A tojás az élet újjászületésének, termékenységének legősibb jelképe. Egy hasonlat szerint „ Krisztus úgy törte fel feltámadáskor a sziklasírt, miként a kifejlődött madár az őt fogva tartó tojás héját”.
A legősibb és a legelterjedtebb húsvéti jelkép, a húsvéti bárány, mely Jézust jelképezi. Kapcsolatba hozható azzal a vallási tétellel, miszerint Krisztus áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért.
A húsvéti nyúl jelképe Németországból ered, nálunk csak a XIX. század folyamán honosodott meg. A legenda szerint Ostarának, a germán istennőnek volt egy színes tojásokat tojó madara, amelyet a gyermekek szórakoztatása kedvéért nyúllá változtatott.
Jézus Jeruzsálembe való bevonulásakor az emberek ruhájukat és lombos ágakat terítettek a elé az útra, ma ennek emlékére szentelnek barkát a templomokban.
