Farkasházy Tivadar: János, tartozunk neked egy rendszerváltással!

„Reggel első dolga volt, hogy átfussa a szélsőjobbos magyar portálokat, hogy aztán röhögve háborogjon a fröcsögéseiken. Lenyűgöző volt hallgatni ahogy dőltek belőle az évtizedekre visszamenő sztorik, hajszálpontos idézetekkel akár harmadrangú amerikai szenátoroktól… Félelmetes memóriája volt, vitriolos humorérzéke, és talán semmit sem utált annyira, mint az emberi butaságot.” (Hahn Endre)

A hír: 83 éves korában elhunyt Avar János, újságíró, külpolitikai szakértő

Farkasházy Tivadar búcsúja:

„A Közgazdász című egyetemi lapnak mindig volt inspekciós humoristája, az 1970-es szentendrei Nalaja happening miatt lecsukott Puskás Levente és Földes Péter között jómagam, de mindannyiunk elődje Avar volt hatvan éve. Három évtizedig, amíg létezett és nem más bitorolta e nevet a Magyar Nemzet volt az otthona, s szerencsémre akkor volt washingtoni tudósítójuk, amikor 1993-ban oda vetett a sors, így a Magyar Nemzet „tudósítójaként”, ami Mayatznak írva lógott a nyakamban láthattam a Triple Crown középső futamát Baltimore Pimlico Parkjában.

Szárszóra mindig az elsők közt érkezett és az utolsók közt távozott,

rendkívül sokat segített, mert fenomenális társalgó volt, de sosem akart túl sok lenni, jó kedélye sosem hagyta cserben, négy súlyos operáció sem tudta a földre vinni. Az Újságíró Klubból ismerték a legtöbben, mindig behozta a világ jobbik, legalábbis érdekesebb felét a honi politika posványába, már amíg hagyták, és nem parancsolta le őket egy megvett hitszónok famíliája Bolgárral, Mészárossal, Désivel, Némethtel a színről. Gyakran hívott, hogy megint miket hordtak össze rólunk, vagy én őt, hogy világítson már meg valamit, amit nem értek tőlünk nyugatra, elvégre 12 könyvet írt Amerikáról, majd egyszer a homlokomra csaptam. Miért nem ír a Hócipőbe? Ki más emelhetné meg a Yes Commentet!

Hogy miért létezünk még?

Mert olyanok írtak bele az utolsó pillanatig, mint Megyesi, Andrassew és most már ő is, miközben mindhárom tudta, hogy mi vár rájuk. Megyesi bénán, az oldalára fordítva, már a Hospice sötétjében kérdezte vigyorogva:

Miért vagy olyan szomorú?

Majd bemutatta, hogy egy kötéllel félig már meg tud fordulni, ám két perc múlva feladta és megkért, hogy segítsek benne. Hat óra múlva meghalt. János két hete telefonált:

Pénteken operálnak az Uzsokiban nem náthával, szóval a szokásos, de nem biztos, hogy öt napra rá olyan állapotban leszek, hogy tudjak írni nektek, azért megpróbálom.

Megpróbálta. Az öt kis glosszát egyenként küldte el az intenzívről Benedeknek, vagy talán már átvitték, ez volt az utolsó küldemény az alábbi hírre:

„A hazaszeretet alapja kétfajta ismeret: az ország- és a nemzetismeret. Mindkettő erősítése növeli a hazaszeretetet és ez határozza meg a következő 10-20 évben, hogy milyen mértékben lesznek a magyarok nyertesei a nemzetek versenyének – mondta Orbán az Aktív Magyarország Korszaknyitó Konferencián tartott beszédében.”

Rendszerváltást nyerjünk

A legjobb helyen, az Uzsoki világszínvonalú sebészetén kapom e kérdést, ahol kiváló orvosok és drága nővérkék erősítik a hazaszeretetem, s az ilyen vezéri dumák gyengítik. S itt tudom a leginkább, hogy ez civilizált ország, ha hagynák. De sajnos egy hatalom- és pénzéhes banda nem hagyja. Nem belőlünk, magukból akarnak nyerteseket csinálni. Meddig hagyjuk? Bennem tartja a lelket, hogy az élet még tartozik nekem egy rendszerváltással. Avar János

Csak ebben említi meg, hogy ez most nem éppen egy kávéházból érkezik, majd elhaló hangon felhívott:

Hatot szerettem volna, de az utolsóra már nem maradt erőm. Ugye rendben van?

Hát persze, hogy rendben van! Illetve dehogy is van rendben, hogy az ilyenek meghalnak. János, tartozunk neked egy rendszerváltással!”

Forrás

Avar János 1938-ban született a csehszlovákiai Rozsnyón

A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója volt, mielőtt 1961-ben a Népszabadságnál kezdett dolgozni. Kilenc évig írt a lapnak, kezdettől elsősorban külpolitikai témákról. 1966 után a Magyar Televízióban is jelentkezett külpolitikai kommentárokkal, 1970 után pedig a Magyar Nemzet munkatársa lett, ahol két időszakban – 1971 és 1975 illetve 1989 és 1993 között – washingtoni tudósítóként is dolgozott. 2002 után a Vasárnapi Hírek című lapott szerkesztette. Hosszú ideig állandó résztvevője volt az ATV Újságíróklub című műsorának. Összesen 12 könyvet írt az amerikai politikáról és amerikai politikusokról.

Kapcsolódó

Az ember addig él, amíg emlékeznek rá! - Ne hagyjuk őket másodszor is meghalni!